Baka András nem számít arra, hogy az új alkotmány szerint a Legfelsőbb Bíróság helyébe lépő Kúria felállításával összefüggésben jövőre már új vezetője lesz a magyar igazságszolgáltatásnak.
A főbíró az MTI érdeklődésére azt nyilatkozta: ezt a kérdést ugyan nem neki kellene feltenni, de az a véleménye, hogy egy uniós tagállamban, demokratikus jogállamban még a felvetése is elfogadhatatlan annak, hogy egy független alkotmányos intézmény élén álló, minősített parlamenti többséggel megválasztott közjogi tisztségviselőt hivatali idejének lejárta előtt menesszenek, még akkor is, ha ennek jogi feltételei megteremthetők.
Az Országgyűlés 2009 júniusában az akkor kormányzó szocialisták és ellenzékben lévő Fidesz támogatásával, összesen 309 igen szavazattal választotta meg a Legfelsőbb Bíróság és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) elnökévé Sólyom László köztársasági elnök jelöltjét, Baka Andrást, akinek hatéves mandátuma 2015 júniusában jár le.
Azzal kapcsolatban, hogy az új alaptörvény nyitva hagyja a kérdést: az OIT-nál maradnak, vagy az igazságügyi tárcához kerülnek át a bírósági igazgatási hatáskörök, a főbíró kifejtette, hogy a végrehajtó hatalomhoz rendelt bírósági igazgatás intézményesíti az ítélkezésbe történő politikai beavatkozás lehetőségét, hiszen a bírósági vezetők kinevezésétől a bírósági épületek állapotáig a bírák munkakörülményeit alapvetően meghatározó kérdésekben kerülne a döntési jogkör egy másik hatalmi ághoz.
Az Európa Tanács Velencei Bizottságának állásfoglalására hivatkozva Baka András kifejtette: a nagy múltú demokráciákban a miniszteriális igazgatás mellett sem kell tartani attól, hogy a végrehajtó hatalom kísértést érezzen az igazságszolgáltatás befolyásolására, hiszen ott pártállástól függetlenül minden politikai szereplő elutasítja, hogy bármilyen hatalmi tényező az alkotmányos intézmények függetlenségét csorbítsa. Az új demokráciákban azonban, ahol a jogállami hagyományok, demokratikus szokások, a közjogi gondolkodás és értékek még nem szilárdak, fontos, hogy a harmadik hatalmi ág személyi kérdéseiben olyan testületek döntsenek, ahol maguk a bírák vannak többségben, hogy elejét vegyék a bírói függetlenséget csorbító próbálkozásoknak.
Ezen túlmenően a főbíró szerint a magyar bírósági igazgatás végrehajtó hatalomhoz telepítése ellen szól az az érv is, hogy abban az esetben a jelenlegi szabályozás szerint az ügyészség, élén a legfőbb ügyésszel nagyobb függetlenséget élvezne a bíróságoknál, ami az európai közjogi hagyományokkal teljes mértékben ellentétes. A bíróságok minisztériumi és bírósági önkormányzati igazgatására egyaránt van példa Európában, ahogy az igazságügyi tárcába tagolt és az önálló ügyészségre is, az azonban teljességgel példátlan, hogy a vádhatóság, élén a parlament által választott legfőbb ügyésszel, nagyobb függetlenséget élvezzen, mint az igazgatását tekintve az igazságügyi tárcához csatolt harmadik hatalmi ág. Az ügyészségnél az autonómia, a bíróságnál azonban a függetlenség a követelmény.
A bírósági igazgatás esetleges átalakításával összefüggésben Baka András leszögezte azt is, hogy a bírósági szervezet hatékonysága Magyarországon az elmúlt száz évben kialakult helyzet miatt nem azon múlik, hogy az OIT vagy az igazságügyi tárca feladata-e az igazgatás. Ez álkérdés, az igazgatási feladatok és hatáskörök ide vagy oda telepítése, vagy visszatelepítgetése pótcselekvés, hiszen sok évtizedes lemaradások vannak, amiket nem lehet a napi ügyek vitelére szabott igazgatási intézményekkel megoldani, legyenek azok akár bírósági önkormányzati, akár miniszteriális jellegűek. Itt alapvető strukturális átalakításokra és többletforrásokra van szükség – hangsúlyozta a főbíró, példaként említve a központi régió problémáját.
A fővárosi és a Pest megyei bíróságon összpontosul az ország bírósági ügyeinek harmada, sőt egyes ügytípusokban, például a cégekkel kapcsolatos eljárásokban, gazdasági perekben még ennél is sokkal magasabb ez az arány. Baka András emlékeztetett arra, hogy a főváros igazságszolgáltatása Budapest világvárossá, milliós metropolisszá duzzadásával már a két világháború közötti időszakban “elúszott”, és ez probléma az 50-es évek centralizálós intézkedései miatt csak tovább fokozódott. Ezért itt ma már csak radikális szervezeti változtatásokkal lehet eredményeket felmutatni.
A főbíró szerint eljárási intézkedések sora mellett immár elkerülhetetlen a Fővárosi Bíróság két vagy akár három részre osztása. Még ha az utóbbi megoldást választják, akkor is a Pest megyeivel együtt az ország 4 legnagyobb bírósága működne tovább a központi régióban.
Az ilyen strukturális átalakítások azonban már messze meghaladják az OIT – vagy bármely más, akár az igazságügyi tárca keretei között működő – igazgatási szerv hatásköreit. Csakúgy, mint a finanszírozás problémája, amelyhez politikai akarat és megfelelő gazdasági helyzet szükséges. Jelenleg Magyarország a nemzeti össztermék 0,73 százalékát költi a bíróságokra, az uniós átlag 0,83 százalék. Hosszabb távon nyilvánvalóan közelíteni kell a magyar igazságszolgáltatás költségvetési pozícióit az uniós átlaghoz – fejtette ki Baka András. Románia 0,99, Szlovákia 1,2, Lengyelország pedig 1,8 százalékot fordít a nemzeti jövedelméből az igazságszolgáltatásra.
A megválasztása óta eltelt két évet összegezve a főbíró elmondta, hogy határozott reformprogrammal vágott neki hatéves mandátumának. Ennek lényege egy korszerűbb, hatékonyabb igazságszolgáltatás, az európai megoldásokra és a megalapozott kritikákra nyitottabb bíróság kialakítása volt, ami az igazgatásban az OIT és az OIT Hivatalának korszerűsítését és a bírósági vezetők ellenőrzésének megteremtését jelentette, továbbá tartalmazta az egyes bírák – független ítélkezést nem sértő – rendszeres értékelését, kötelező továbbképzését, valamint a fegyelmi ügyeiket intéző szolgálati bíróság létrehozását.
Baka András elmondta: alapvető cél volt, hogy az OIT-ban ne legyenek felülreprezentálva azok a megyei bírósági elnökök, akiknek munkáját éppen ez a testület ellenőrzi, ehelyett mind a négy bírósági szint – a városi, a megyei, az ítélőtáblai és a legfelsőbb bírósági – egyaránt képviseltesse magát. Ezek a törekvések eredményesek voltak, az OIT és hivatala megújult, köszönhetően annak is, hogy a reformfolyamatot támogatta a parlamenti többség a bírósági vezetők javaslatai alapján tavaly decemberben elfogatott gyorsító csomaggal, amely többek között hatékonyabbá tette az OIT-t, megalkotta a bírói életpályamodellt, és az eljárási törvények módosításával a perek gyorsítását is szolgálta.
A főbíró hozzátette: a parlamenti többség a bíróságok krónikus alulfinanszírozottságának enyhítésére is tett lépéseket, amikor 4,4 milliárd forinttal megemelte a 2011-es költségvetést, igaz, ez inkább szimbolikus, gesztusértékű segítség volt, hiszen 3,66 milliárdot nyomban zároltak is.
A bíróságok költségvetése 2004 óta nem emelkedett, miközben az eltelt hat év alatt az ügyek száma 1,2 millióról 1,7 millióra nőtt.
A gyorsító csomag és a költségvetés elfogadása után azonban megszakadt a korábbi együttműködés a jogalkotás és a harmadik hatalmi ág között, ennek kedvezőtlen hatásai elsősorban az alkotmányozási folyamatban jelentkeztek – mondta a főbíró.
Az LB tavaly ősszel eljuttatta javaslatait az Országgyűlésnek a bíróságok alaptörvényi szintű szabályozásával kapcsolatban – idézte fel Baka András, hozzátéve, hogy idén tavasszal maga is felszólalt e témában a parlamentben, ám mindennek kevés visszhangja volt.
Az alkotmány előkészítése során semmiféle konkrét egyeztetés, szakmai véleménycsere nem volt a jogalkotó és a harmadik hatalmi ág vezetői között, ami az európai jogállami elvekkel, szokásokkal nehezen hozható összhangba – jegyezte meg Baka András, aki magyar főbíróvá választása előtt 17 éven át a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságának bírája és egyik vezetője volt.
Baka András példaként említette, hogy az alaptörvény parlamenti tárgyalásának utolsó napjaiban benyújtott egyik egyéni képviselői módosító javaslat nyomán a bírói nyugdíjkorhatárt a mindenkori öregségi nyugdíj korhatárához igazították, ami ellentétes a 140 éves magyar jogi hagyománnyal és minden európai tendenciával. Ennek ellenére szükségességével kapcsolatban semmiféle hiteles magyarázat nem hangzott el.
Mégsem annyira a döntés tartalma, sokkal inkább annak módja, a kérdés az érintettekkel történő mindenfajta szakmai konzultációt és hatásvizsgálatokat nélkülöző rapid lezárása az, ami megalázó, rendkívüli bizonytalanságot okoz a bírák körében, és sértheti az igazságszolgáltatás függetlenségét – mondta a főbíró.
Annak érdekében, hogy a bírósági rendszer napi működésében ne okozzon ez a rendelkezés súlyos problémákat, Baka András szerint megfelelő átmeneti szabályok szükségesek, amelyek kellő felkészülési időt adnak a bíráknak és a bírósági szervezetnek, hiszen a jövő évben nyugdíjba vonuló 280 bíró mintegy 40 ezer átszignálandó ügyet hagy maga után, ahol az új bírók elé kerülő, elölről kezdődő büntető, de a polgári-gazdasági eljárásokban is legkevesebb másfél-két éves csúszásra lehet számítani.
A bírói nyugdíjkorhatár alkotmányban történő leszállítása nem csupán január elsejei hatálybalépésétől érezteti kedvezőtlen hatásait, hiszen sok bíró már jelezte, hogy máris nyugdíjba vonulna, hogy felmentési idejét még ebben az évben kitölthesse.
A főbíró megjegyezte, hogy a korábbi sajtóhírekkel ellentétben a jelenlegi szabályozásból inkább az következik, hogy jövőre a bírói nyugdíjkorhatár 70 évről nem 62-re, hanem az általános öregségi nyugdíjkorhatárnak megfelelő 65 évre csökken. Ez a megoldás egyszerű átmeneti szabály megalkotásával megvalósítható lenne, és biztosíthatná a viszonylag zökkenőmentes működést.
“Az alaptörvényből átfogó következtetéseket nem lehet levonni az igazságszolgáltatás jövőjét illetően, a sarkalatos törvényekből derülnek majd ki a lényeges kérdéseket eldöntő rendelkezések, részletszabályok. Nagyon bízom abban, hogy az ott felmerülő szakmai problémákról már lesznek előzetes szakmai egyeztetések a két hatalmi ág között” – mondta Baka András főbíró.
