Kevesebb szó esik mostanában az állampolgársági törvényről, mivel a szlovák parlament napirendjén most a kisebbségi nyelvhasználati javaslaté a főszerep, mely végleges verziója a napokban elfogadásra kerülhet. Ám a kettős állampolgárság terén a kialakult helyzet rendezése még várat magára.
Habár az új szlovák kormánykoalíció tervei között szerepel jelenleg is, a köznyelvben csak „szlovákiai ellentörvény”-ként emlegetett jogszabály megváltoztatása, kézzel fogható eredményt mindezidáig nem tapasztalhattunk. Ennek egyik indoka, hogy a módosítás pontos mikéntjéről a koalíción belül sincs tökéletes egyetértés. Szlovákiában így továbbra is érvényben van az a szabályozás, mely szerint ha valaki felveszi egy másik állam állampolgárságát, elveszti szlovák állampolgárságát. Ennek bejelentése állampolgári kötelezettségként lett aposztrofálva, melynek elmulasztása komoly pénzbüntetést vonhat maga után.
A Robert Fico – féle szabályozás köztudottan a hazánkban elfogadott állampolgársági törvénymódosítás – minimum durván barátságtalannak mondható- reakciója, ez azonban magával hozta számos más nemzetiségű (német, cseh, osztrák), szlovákiai kettős állampolgárságú személy szlovák állampolgárságának elvesztését is. Azoknak az embereknek, akik önhibájukon kívül, a történelem viharai során rekedtek az országhatáron kívül, beláthatatlan következményekkel járhat az ottani állampolgárság elvesztése, hiszen az ezzel együtt járó jogok és kötelezettségek egyúttal megszűnnek. Azoknak a szlovákiai kettős állampolgároknak, akik Szlovákiában élnek, az ottani állampolgárság elvesztése különböző állampolgári jogok, így szociális jogok és ehhez kapcsolódó juttatások elvesztését és a mindennapi élet megnehezülését is jelentheti egyúttal.
Megjegyezendő, hogy Szlovákia volt az egyetlen, rajta kívül egyetlen állam sem vezetett be hasonló agresszív ellenlépéseket és retorziókat célzottan a külhoni magyar állampolgárok kedvezményes honosításának életbe lépése miatt. A jelenleg hatályos, súlyos szankciókkal körbebástyázott ellentörvény módosításának időpontja, a koalíción belüli egyeztetéseken túl attól is függ, hazánk milyen álláspontra helyezkedik azon szlovák államközi szerződéstervezet kapcsán, mely a jelen kérdéskört kívánja szabályozni. E körben az új magyar alkotmányszöveg elfogadása is érdekes lehet a választójog miatt.
Mindeközben 2011. január 1-től lehetőség nyílt hazánkban, a külhoni magyaroknak az állampolgárság megszerzésére. A törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén – kérelmére – kedvezményesen honosítható az a nem magyar állampolgár, akinek felmenője magyar állampolgár volt vagy valószínűsíti magyarországi származását, és magyar nyelvtudását igazolja. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy aki felmenője után kéri a kedvezményes honosítást, akár a nagyszülő, akár a dédszülő magyar állampolgárságát igazoló bármilyen okirat (keresztlevél, munkakönyv, árvasági bizonyítvány stb..) elegendő ahhoz, hogy tőle levezetésre kerülhessen a családfa. A külföldi okiratok magyar nyelvű hiteles fordíttatását a kérelmező készítteti el, melynek díja az ország egyetlen hiteles fordító irodájánál dokumentumonként négyezer-háromszáz forintban lett meghatározva- direkt erre a célra. Ugyan a törvény nem említi, de a hivatal minden esetben kér még egy kézzel írt, nem szakmai önéletrajzot is a kérelmezőtől. A kérelem átfutási ideje három hónap, elbírálása – a miniszter előterjesztése alapján –a köztársasági elnök hatáskörébe tartozik.
Sokan érvelnek amellett, hogy – mivel a tagállami polgárok már eleve „kettős állampolgárnak” számítanak az uniós állampolgárság okán - Berényi József, a Magyar Koalíció Pártja (MKP) elnökének szavaival élve „ez már csak egyfajta szimbólum, kiegészítés”1 ami a határon túl élő honfitársaink számára a nemzethez tartozás érzését jelenti.
A kettős állampolgárság témaköre még mindig nyitott kérdés, ennek ellenére a társadalmi érdeklődés középpontjában jelenleg a kisebbségi nyelvhasználati törvény áll, melyet a szlovák parlament – 3 napig tartó heves viták során- megtárgyalt és első olvasatban el is fogadott.
A Rudolf Chmel emberi jogi és kisebbségügyi szlovák miniszterelnök-helyettes által jegyzett törvényjavaslathoz már rögtön egymás után három módosítás is benyújtásra került. A törvény egyik sarkalatos pontja, hogy a jelenlegi 20 %-os kisebbségi nyelvhasználati küszöböt 15 % alá szorítaná vissza, amely a gyakorlatban azt jelentené, egy adott településen elegendő lenne 15%-ot elérnie a kisebbségi létszámnak ahhoz, hogy az adott kisebbség a saját nyelvét használhassa a mindennapi hivatalos kommunikációban. Ez nemcsak a szóbeli ügyintézésre, hanem az írásbeli beadványokra is vonatkozna, ha a törvény a jelenlegi formájában életbe lép, a hivataloknak a kisebbségi nyelven érkezett iratokra kisebbségi nyelven kellene majd válaszolniuk.
Az új rendelkezések közfeliratok magyar nyelven való feltüntetését is lehetővé tehetnék széles körben. A szabályozás megerősítése – és az államnyelv törvénnyel való összhangja végett – a törvény megsértéséért hasonló szankciók lennének kilátásba helyezve, mint a tavaly ősszel elfogadott szlovák állami nyelvhasználatról szóló törvényben lefektetettek. A jelenlegi koalíció napirendjén a fentieken kívül egyetlen olyan kisebbségeket érintő pont szerepel még, amely elintézésre vár, ez a kisebbségi kultúrák finanszírozásáról szóló törvény.
Összességében elmondható, hogy a határon túl élő magyar társaink számára a kedvezményes honosítás egy olyan fontos lehetőség, amely a nemzethez tartozást, a nemzeti identitástudatot hivatott erősíteni, ahhoz a nemzethez, amely a sajátjuk, egy olyan kapocs, amely rajtuk kívül álló okból nekik nem adatott meg.
1 A hivatkozott megállapítás a Hír TV Berényi Józseffel készült, 2011. áprilisi interjújában hangzott el.
