Az Országgyűlés a bíróságok hatékony működése és a bírósági eljárások gyorsítása érdekében törvényt fogadott el, amely 4 jelentős jogszabályunk módosítását foglalja rendszerbe.
A megújítási szándék hátterében a 2002-es igazságszolgáltatási reform (az ítélőtáblák felállítása, valamint a bíróságok teljes szervezeti és költségvetési függetlensége) megvalósulásának, valamint az azóta felhalmozódott tapasztalatoknak az áttekintése, értékelése tárgyában folytatott kutatások állnak. Ezek tapasztalata szerint – a törvényjavaslat általános indokolásában foglaltak alapján – a hatályos bírósági igazgatási rendszernek a hatékonyabb működés érdekében korrekciókra van szüksége.
A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény módosítása
Az OIT általános stratégiája szerint „Az országban működő első- és másodfokú bíróságok előtt folyamatban levő ügyek döntő többsége ésszerű időn belül kerül elbírálásra. .. Ugyanakkor az egyes bíróságokra háruló munkateher tekintetében -…- jelentős eltérések vannak. Különösen a budapesti székhelyű bíróságok tartós, nagymértékű ügyhátraléka olyan kérdés, amelynek a megoldására irányuló eddigi kísérletek nem vezettek kellő eredményre.”
A törvénytervezet előterjesztői szerint az ügyteher különbségek felszámolására, az eljárások gyorsítására egy olyan OIT képes, amely összetételének, feladat-meghatározásának szabályozása a társadalmi és gazdasági változásokra kellő hatékonysággal és gyorsasággal tud reagálni. Ennek érdekében az ítélőtáblák az egységes bírósági szervezetbe integrálódnak, a jogegységi eljárás szabályai megújulnak és bírósági joggyakorlat-elemző csoportok alakulnak. A Legfelsőbb Bíróság az ügy elbírálására az illetékes bíróság helyett ezentúl más, azonos hatáskörű bíróságot jelölhet ki, amennyiben a bíróság rendkívüli és aránytalan munkaterhe miatt ésszerű időn belül nem biztosítható az ügy elbírálása (ez a szabály mind a Pp., mind pedig a Be. szövegébe is bekerül).
Az OIT összetétele módosul (15 főről 16 főre nő, az államháztartásért felelős miniszter is a tagja), elnökének és Hivatalának feladatai elhatárolódnak. A bírói munkateher mérési rendszer kialakításra kerül, valamint a bírói kinevezési feltételek szigorodnak.
A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény módosítása
A törvény előterjesztői szerint olyan bírói karral vihető végbe az eljárások gyorsítása és az ügyteher különbségek felszámolása, amelyben már a kiválasztás során érvényesül, hogy a szakma legkiválóbbjai azok, akik bírói kinevezést kapnak és a bírák alkalmasak arra, hogy ítélkezhessenek. Az indokolás szerint a bírák kinevezésének és magasabb bíróságra történő beosztásának jelenlegi rendszere nem kellően átlátható. Emiatt a bírói pályaalkalmassági vizsgálat részeként bevezetésre kerül a kompetencia vizsgálat és a rendszeres (ötévenkénti) kötelező képzés, a bírák kirendelésére vonatkozó szabályok bővülnek, valamint az értékelési rendszer is megújul (6 évenkénti bíróvizsgálat, rögzített értékelési szempontok, valamint új minősítési kategóriák kerülnek bevezetésre).
Szolgálati bíróság lép a fegyelmi bíróság helyébe. A bírák fegyelmi és az ezzel összefüggő kártérítési ügyeiben, továbbá a bíró munkájának szakmai és vezetői munkájának értékeléséből eredő jogvitákban első fokon a Fővárosi Bíróság szolgálati bírósága, másodfokon pedig a Legfelsőbb Bíróság mellett működő másodfokú szolgálati bíróság jár el.
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosítása
A megyei bíróság hatáskörébe – ezentúl – a tízmillió forint feletti pertárgy értékű vagyonjogi perek tartoznak (eddig 5 millió forint volt a határ). A módosítás főszabályként kötelező jogi képviseletet vezet be a megyei bíróság hatáskörébe tartozó ügyekre vonatkozóan (kivétel a 30 millió forintot meg nem haladó pertárgy érték) azzal, hogy kötelező jogi képviseletnél a keresetváltoztatás, a viszontkereset és a beszámítási kifogás előterjesztése szigorú határidőkhöz kötött. Az alperes érdemi kérelme előadását követő 30 napon belül jogosult a felperes keresetváltoztatásra. Amennyiben az alperes viszontkeresetet, illetve beszámítási kifogást terjeszt elő, annak előadását, előterjesztését követő 30 napon belül kerülhet sor a keresetváltoztatásra. A szabályozás célja, hogy kizárólag azoknak a lehetőségeknek szab gátat, melyekkel indokolatlanul húzhatóak el a perek. Ugyanakkor a felperes az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig megváltoztathatja keresetét, amennyiben az alperes abba beleegyezik, vagy ha olyan tényre, bizonyítékra vonatkozik, amely önhibáján kívül az első tárgyalást követően jutott a tudomására és ezt igazolja.
Jogi személyiséggel rendelkező vállalkozások egymás közötti jogvitáiban a törvény kötelezően előírja a jogvita peren kívüli elintézésének megkísérlését.
A közigazgatási határozatok felülvizsgálata esetében főszabály azok tárgyaláson kívüli elbírálása lesz. Tárgyalás tartását a felperes a keresetlevélben, az alperes pedig a keresetlevélben foglaltakra tett nyilatkozatában kérheti, melynek elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye.
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosítása
A nyomozás határidejének meghosszabbítására vonatkozó szabályok rugalmasabbá válnak, csökkentve ezzel a nyomozó hatóságok és az ügyészségek adminisztrációs terheit. Eddig az ügyész csupán két hónappal hosszabbíthatta meg a nyomozás határidejét. Ez az időtartam most 6 hónapra emelkedik.
Az illetékességi szabályok sem maradnak érintetlenek: a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűncselekménye, a közlekedési bűncselekmények, a közlekedés körében elkövetett, de nem a Btk. XIII. Fejezetében meghatározott bűncselekmények, valamint a kiskorú veszélyeztetése bűncselekmények esetében megszünteti a törvény a megyei bíróság székhelyén lévő helyi bíróság kizárólagos illetékességét.
A védő köteles lesz akadályoztatása esetére helyettesítésről gondoskodni, továbbá (nem is burkoltan a védők taktikai szempontú elhúzó magatartásának megakadályozása érdekében) rögzíti: ha a meghatalmazott védő nem gondoskodik helyettesről, akkor a bíróság helyettes védőt jelöl ki, akinek a kirendelt védővel megegyező díjazását a meghatalmazott védő köteles megtéríteni.
A törvény a közvetítői eljárásra utalás előtti kötelező ügyészi meghallgatást megszünteti, ezzel az ügyészre bízza annak eldöntését, hogy szükséges-e a felek meghallgatása.
A tárgyalás mellőzéses eljárás szabályai már az ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekmények esetén is alkalmazhatóak (eddig a háromévi szabadságvesztés volt a határ).
Új szabály – mely a fiatalkorúakra nem alkalmazható -, hogy ha a vádlott bejelenti, hogy a tárgyaláson nem kíván részt venni, akkor a bíróság a megidézett vádlott távollétében is lefolytathatja az eljárást és hozhat ügydöntő határozatot.
A törvény záró rendelkezéseinek figyelmes áttekintése elengedhetetlen, hiszen a rendelkezések négy különböző időpontban lépnek hatályba azzal, hogy az ügyek ésszerű időn belül való elbírálásának biztosítása érdekében másik bíróság kijelölésére a törvény hatályba lépését követően a bíróságra érkezett ügyben kerülhet sor.
