Házkutatások, gyanúsítotti kihallgatások és őrizetbe vételek a moszkvai Kereskedelmi Képviselet értékesítésével kapcsolatban folytatott nyomozásban.
A főügyészségünk különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette és más bűncselekmények miatt 2009. november 30-a óta folytat nyomozást a moszkvai Kereskedelmi Képviselet 2008-ban történt értékesítésével összefüggésben.
A nyomozást a főügyészségünk – az Állami Számvevőszék erre vonatkozó vizsgálati megállapításai nyomán – hivatalból rendelte el.
A Központi Nyomozó Főügyészség ezen eljárással összefüggésben a tegnapi napon előállította, majd – különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének megalapozott gyanúja miatt – gyanúsítottként hallgatta ki T. Miklóst, az MNV Zrt. korábbi vezérigazgatóját, F. Mártát, a Külügyminisztérium egykori államtitkárát, valamint Sz. Árpádot, volt moszkvai magyar nagykövetet.
A főügyészségünk munkatársai ugyancsak a tegnapi napon házkutatást tartottak az említett személyek lakásaiban, ahol több bizonyítékot is lefoglaltak.
A Központi Nyomozó Főügyészség mindhárom gyanúsítottat őrizetbe vette.
A megalapozott gyanú lényege szerint a moszkvai magyar nagykövet – a Külügyminisztérium, mint vagyonkezelő nevében eljárva – érvényes felhatalmazás hiányában, a vagyonkezelésre vonatkozó jogszabályok megkerülésével 2008. március 14-én szerződést írt alá egy ismeretlen tulajdonosi hátterű, külföldi bejegyzésű társaság képviselőjével a Magyar Állam tulajdonát képező és a Külügyminisztérium vagyonkezelésében levő moszkvai Kereskedelmi Képviselet ingatlanának elidegenítéséről. A szerződés 23,6 millió USD vételárat tartalmazott, amely jelentősen kisebb, mint az ingatlan moszkvai piaci forgalmi értéke.
A vevő cég közvetlenül a szerződéskötést követően a vételárból 21,3 millió USD-t átutalt a Magyar Állam részére, amely az MNV Zrt. értékesítési bevételi számlájára került jóváírásra, és amelyet 3,5 milliárd forintra konvertálták át.
A jogszerűtlenül megkötött, előnytelen szerződésről mind F. Márta, a Külügyminisztérium államtitkára, mind pedig T. Miklós, az MNV Zrt. vezérigazgatója tudomással bírt, ennek ellenére azt a látszatot igyekeztek kelteni, hogy az értékesítés még nem történt meg, és F. Márta kezdeményezésére – egy a moszkvai magyar nagykövet által bizalmas úton, 2008. júniusában beszerzett, formailag és tartalmilag is hiányos, 19,9 millió USD-ről szóló értékbecslésre hivatkozással – az MNV Zrt. előkészítette és a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács jóváhagyta az állami vagyonelem zártkörű pályázaton történő értékesítését.
Mindezzel az érintetteknek az volt a célja, hogy a már értékesített ingatlan vonatkozásában utólag elkészüljenek a törvényeknek megfelelő okiratok.
A benyújtott pályázatokból a nagykövet azon cég 21,3 millió USD vételár ajánlatát fogadta el nyertesnek, amellyel már 2008. márciusában 23,6 millió USD összegre adás-vételi szerződést kötött.
Ezen pályázó – egyben korábbi vevő – céggel a nagykövet 2008. november 5-ei dátummal kötötte meg – a korábbi szerződéshez képest 2,3 millió USD-vel kisebb összegre a szerződést.
A szerződés kapcsán a már 2008. márciusában átutalt 21,3 millió USD-t fogadták el teljesítésként.
Önmagában egyébként a márciusi és novemberi árfolyam-különbözet is 742 millió forint veszteséget eredményezett, mivel amennyiben a 21,3 millió USD-t nem márciusban, hanem a novemberi szerződés után konvertálják forintra, mindez az átváltásnál – a márciusi 3,5 milliárdos konvertáláshoz képest – több mint 4,2 milliárd forintot jelentett volna.
Az ügyben szereplő ingatlan valós piaci értéke – a nyomozás során bevont és a helyszínen széles körű vizsgálatot végző igazságügyi szakértő véleménye alapján – 52 millió USD, amely 30,7 millió USD-vel – mintegy 6 milliárd 150 millió forinttal – haladja meg a 2008. novemberében megkötött szerződésben kikötött vételárat.
Megjegyzendő, hogy a Gazdasági Minisztérium által még 1991-ben megrendelt értékbecslés is már lényegesen magasabb értéket (2,5 milliárd forintot, ami akkori árfolyamon 33,4 millió USD-nek felelt meg) állapított meg, mint amennyiért az ingatlant 2008-ban értékesítették.
A gyanúsítottak cselekménye – amelyet T. Miklós tettesként, míg F. Márta és Sz. Árpád bűnsegédként követett el – az árfolyamveszteségre is figyelemmel a Magyar Államnak összesen csaknem 7 milliárd forint vagyoni hátrányt okozott.
F. Márta és Sz. Árpád panaszt jelentett be a házkutatási és az őrizetbe vételi határozatok, valamint a megalapozott gyanú közlése ellen.
T. Miklós a megalapozott gyanú közlése és az őrizetbe vételi határozat ellen élt panasszal.
A gyanúsítottak vallomást tettek, melyben tagadták a terhükre rótt bűncselekmény elkövetését.
