A főpolgármester intézkedéseinek hatására a kiemelt aluljárókból eltűntek a hajléktalanok – de ez nem szüntette meg a hajléktalanságot, csak a látható formáit áthelyezte az aluljárókon kívülre anélkül, hogy a hajléktalanná válás okaiból bármit is orvosolt volna.
Az ombudsman ezen a télen – a védendő fogyasztókét követően – a fővárosi hajléktalanok helyzetét is megvizsgálta.
Az ellátási szerződések keretében és azon kívül dolgozó civil szervezetek munkájának köszönhetően – minden nehézség ellenére – most még általában elfogadható, nem romlott jelentős mértékben a hajléktalanok téli ellátása – állapította meg Szabó Máté ombudsman gyors vizsgálata. Ugyanakkor a hajléktalanná válást kiváltó társadalmi folyamatok, az elszegényedés körülményei nem szűntek meg, a leszakadók, így az ellátásra szorulók száma a jövőben sem fog csökkenni, sőt egyes becslések szerint növekedés várható.
Éppen ezért a kiemelt aluljárók megtisztítása önmagában nem vezethet valódi eredményhez. Ugyanígy nem szolgálja a probléma enyhítését az sem, hogy az önkormányzatok januártól szabálysértéssé nyilváníthatják a közterület életvitelszerű használatát. Az ombudsman jelentése felhívja a figyelmet arra, hogy a főváros tárgyalás alatt lévő költségvetési tervezete szerint jelentősen csökkentenék a hajléktalan-ellátásra fordítható összeget és 2011. szeptember 30-i hatállyal számos szervezettel felmondanák az ellátási szerződést. Az utóbbi években jelentősen javult a legtöbb hajléktalan ember és az ellátó szervezetek együttműködése. Ha azonban az eddig rendelkezésre álló pénzösszegek csökkennek és helyükre szigor, törvényi fenyegetés, hatósági zaklatás kerül, az sérti a hajléktalanok emberi méltóságát, nehezíti az ellátórendszerben dolgozók munkáját, és ez a tendencia hosszú távon nem jelenthet semmiféle megoldást. Szabó Máté megállapította, hogy az ilyen intézkedések nem szolgálják sem a hajléktalan emberek társadalmi visszailleszkedését, sem a hajléktalanság megelőzését, legkevésbé annak – az Európai Unió által célul kitűzött – felszámolását. Az ombudsman leszögezte, hogy a jövőben is csak akkor kezelhető eredményesen a hajléktalanság és a hajléktalanok problémája, ha az ellátórendszer lehetőségei nem szűkülnek, hanem az érintettek által is elfogadható módon fejlődnek.
