Dr. Dénes Rajmond három részes cikk-sorozatának célja, hogy gyakorlati útmutatást adjon az – ahogy a cím is jelzi – eredményes felszámolási eljárás lefolytatásához. Az első – a felszámolási eljárás kezdeményezésével foglalkozó – írás után jelen cikk az eljárás bíróság előtti szakaszát elemzi.
I I . r é s z
A felszámolási eljárás bíróság előtti szakasza
Az eljárás ezen szakaszában a bíróság a beérkezett kérelmet már tartalmi és érdemi szempontból vizsgálja. Az eljárás adós általi kezdeményezésénél a bíróságnak nem kell a kérelmet nyilatkozattételi felhívással megküldenie az eljárás más szereplőinek, hanem csak azt vizsgálja, hogy a kérelemhez csatolt okiratok mennyiben támasztják alá az adós kérelmében foglaltakat, valamint, hogy a felvázolt tényállás alapján megállapítható-e az adós fizetésképtelensége és elrendelhető-e a felszámolása. Tekintettel az adós által kezdeményezett eljárás egyoldalúságára, a továbbiakban a hitelező által kezdeményezett eljárással, azon belül a felek eljárásbeli kötelezettségeivel, rendelkezésre álló lehetőségeivel foglalkozom.
A hitelezői kérelem megküldése az adós részére
Ha a bíróság a hitelező kérelmét érdemi vizsgálat nélkül nem utasította el, és a kérelem megfelel a formai feltételeknek, akkor azt a bíróság mellékleteivel együtt megküldi az adósnak, akit egyidejűleg nyilatkozattételre hív fel. Az adós fizetésképtelenségének érdemi vizsgálatára azonban csak akkor kerül sor, ha a kérelmet a bíróság az adósnak szabályszerűen kézbesítette, azaz az adós gazdálkodó szervezet székhelyén az arra jogosult cégvezető, vagy meghatalmazással rendelkező személy vette át az iratot. Ha a cég székhelyén sikertelen volt a kézbesítés, a bíróság megkísérli a cégjegyzékbe bejegyzett cégvezető lakhelyén is a kézbesítést.
A kézbesítéssel kapcsolatos szabályok:
A felszámolás iránti kérelmet a kézbesítés szempontjából keresetlevélnek kell tekinteni, ezért a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) szabályai megfelelően alkalmazandóak.
a) Az „ismeretlen”, valamint „ismeretlen helyre költözött” postai jelzéssel visszaérkezett bírósági irat esetén a bíróság felhívja a hitelezőt a hirdetményi kézbesítés (Pp. 101. §), valamint az ügygondnok kirendelésének lehetőségére.
Amennyiben a hitelező a hirdetményi kézbesítést és ügygondnok kirendelését kéri, továbbá letétbe helyezi az ügygondnok díját – ez bíróságonként eltérő összeg lehet, de az átlagos díj 10-20.000,- Ft közötti összeg -, a bíróság az adós részére ügygondnokot rendel ki, akinek a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmet és annak mellékleteit kézbesíti. A bíróság egyidejűleg rendelkezik a kézbesítendő irat kifüggesztéséről a bírósági hirdetőtáblára és az adós utolsó székhelye szerinti Polgármesteri Hivatal hirdetőtáblájára. A szabályszerű hirdetményi kézbesítést követően a bíróság érdemben vizsgálja az adós fizetésképtelenségét.
Ha azonban a felhívásra a hitelező a hirdetményi kézbesítés iránt nem terjeszt elő kérelmet, a bíróság a hitelező kérelmét érdemi vizsgálat nélkül, a Pp. 130. § (1) bekezdés j) pontja alapján elutasítja.
b) Más a helyzet a „nem kereste” illetve „az átvételt megtagadta” postai jelzéssel visszaérkezett irat esetén. Ezekben az esetekben a Pp. 99. §-a szerinti kézbesítési vélelem szabályai alkalmazandóak. A postai úton megküldött bírósági iratokat a kézbesítés megkísérlésének napján kézbesítettnek kell tekinteni, ha a címzett az átvételt megtagadta. Ha a kézbesítés azért volt eredménytelen, mert a címzett az iratot nem vette át (az a bírósághoz „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza), az iratot – az ellenkező bizonyításáig – a postai kézbesítés második megkísérlésének napját követő ötödik munkanapon kell kézbesítettnek tekinteni. A kézbesítési vélelem beállásáról a bíróság nyolc munkanapon belül értesíti az adóst, és az értesítéshez mellékeli a felhívást tartalmazó végzését és a felszámolási kérelmet.
Miért fontos a szabályszerű kézbesítés?
A kézbesítésnek azért van kiemelkedő szerepe, mert az adós ekkor értesül az ellene kezdeményezett felszámolási eljárásról. Ettől az időponttól számít az a nyolc napos határidő, melyet a Cstv. az adós számára a nyilatkozattételre biztosít. Tehát a kézbesítés napja alapesetben a tértivevényen feltüntetett átvétel napja, hirdetményi kézbesítés esetén a bíróság hirdetőtábláján való kifüggesztéstől számított tizenötödik nap, míg kézbesítési vélelem esetén az átvétel megtagadásának a napja vagy a postai kézbesítés második megkísérlésének napját követő ötödik munkanap.
Az adós lehetőségei a felszámolási kérelem birtokában
Az adós a felszámolási kérelem kézhezvételét követő nyolc napon belül köteles a bíróságnak nyilatkozni arról, hogy a kérelemben foglaltakat elismeri-e. Ha az adós a kérelemben foglaltakat elismeri, egyidejűleg nyilatkoznia kell arról is, hogy kér-e a tartozás kiegyenlítésére haladékot, illetve be kell jelentenie a számláit vezető valamennyi pénzügyi intézmény nevét és az ott vezetett számlák számát. Ha az adós a fenti határidőn belül a bíróságnak nem nyilatkozik, a fizetésképtelenség tényét vélelmezni kell.
Tehát ezek alapján az adós vagy
1, elismeri a követelést,
2, nem nyilatkozik,
3, vitatja és nem ismeri el a követelést.
1, Ha az adós a követelést elismeri, három lehetőség áll rendelkezésére:
a) Az adós fizetési haladékot kér a bíróságtól:
Az adós a követelés elismerésével és a számláit vezető valamennyi pénzügyi intézmény nevének és az ott vezetett számlák számának bejelentésével fizetési haladékot kérhet a bíróságtól a követelés kiegyenlítésére. Ebben az esetben a bíróság a hitelező hozzájáruló nyilatkozata nélkül adhat az adós részére egy alkalommal, legfeljebb 30 nap fizetési haladékot. A fizetési haladék az engedélyező végzés kézhezvételétől számítódik, és nem hosszabbítható meg.
A gyakorlatban a bíróságok általában megadják a fizetési kedvezményt, azonban ez csak lehetőség a bíróságok kezében, melyet nem kötelesek alkalmazni. A fizetési haladék iránti kérelem felől egy nem fellebbezhető végzésben dönt a bíróság. A kérelem elutasítása esetén, csak a felszámolást elrendelő végzés ellen benyújtott fellebbezésben lehet kifogásolni a bíróság döntését.
b) Az adós és a hitelezővel közösen az eljárás szünetelése iránti kérelmet nyújthatnak be:
Az adósnak a fizetésképtelensége megállapításáig lehetősége van az eljáráson kívül a hitelezővel egyezkedni. Ebben a körben célravezető lehet, ha az adós teljesíti tartozásának egy részletét, ezzel igazolva a teljesítés iránti hajlandóságát, majd okiratban megállapodik a hitelezővel a fennmaradt tartozás részletekben történő kiegyenlítéséről. A létrejött megállapodás bíróság részére való megküldésével a felek közösen kérhetik az eljárás szünetelését. Álláspontom szerint ez az a konszenzus, mely mindkét félnek megfelelő megoldást tud nyújtani, hisz az adós célja a fizetésképtelen állapot elkerülése, míg a hitelező valódi célja a hitelezői igényének kielégítése. Az adós egy több hónapos részletteljesítéses rendszerben el tudja kerülni a fizetésképtelenség megállapítását, a hitelező pedig kifizetéshez jut.
A Cstv. rendelkezései szerint szünetelésnek kizárólag az adós és a felszámolási eljárás lefolytatását kérő hitelező együttes kérelmére, és kizárólag a felszámolás elrendeléséről szóló végzés meghozataláig van helye. A szünetelés elrendelése esetén az eljárás 6 hónapi szünetelés után automatikusan megszűnik. Ez azt jelenti, hogy ha a felek a szünetelés tartama alatt nem nyilatkoznak a bíróság felé, az eljárás automatikusan megszűnik. Amit még fontos kiemelni, hogy csak a fizetésképtelenség megállapításáig van mód a szünetelés iránti kérelmet előterjeszteni. Az ezt követően történt előterjesztést a bíróság csak a felszámolást elrendelő végzés elleni fellebbezésnek tekintheti, és ennek megfelelően hiánypótlást rendel el a fellebbezéssel kapcsolatban, majd felterjeszti azt másodfokú elbírálás végett. Ha időközben az adós igazoltan megfizeti tartozását, a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezi az első fokú fizetésképtelenséget megállapító végzést, és megszünteti az eljárást.
c) Az adós elismeri a követelést, de nem kér haladékot
Ez esetben a bíróság egy egyszerűsített tényállás mellett megállapítja a fizetésképtelenséget és elrendeli a felszámolást.
2, Ha az adós a megadott határidőn belül nem nyilatkozik a bíróság felhívására, akkor a bíróság a Cstv-ben szabályozott törvényes vélelem alapján megállapítja a fizetésképtelenségét. (A vélelem nem áll be, ha az adós az elsőfokú eljárás során a fizetésképtelenség tárgyában döntő határozat meghozatala előtt mégis nyilatkozik.) Vélelem esetén a fizetésképtelenség azon a tényálláson alapul, melyet a hitelező a kérelmében előadott. A fizetésképtelenség megállapítását követően az adósnak a vélelem megdöntésére már csak az e végzés elleni fellebbezésben van módja. A fellebbezésében hozhatja fel azokat a tényeket és bizonyítékokat, amelyek cáfolják a hitelező által előadottakat. Vélelmezett fizetésképtelenség esetén a bizonyítási teher átfordul, tehát az adósra hárul e tényállás valótlanságának a bizonyítása.
3, Ha az adós vitatja a hitelező által előadottakat és ezáltal a követelést, nyilatkozatához csatolnia kell azokat az okiratokat, melyek alátámasztják, hogy a hitelező által megjelölt fizetésképtelenségi ok nem áll fenn. Az adósnak ezen bizonyítási kötelezettségét a Pp. 164. § (1) bekezdése alapozza meg, mely szerint a jogvita eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Az eljárást kezdeményező fél ugyan a hitelező, mivel azonban azt nem tudja bizonyítani, csak állítani, hogy az adós a követelést nem vitatta és nem teljesítette, így ennek bizonyítása az adós terhére esik. Az adós vitatása esetén a bíróságnak bizonyítási eljárást kell lefolytatnia.
Kinek mit kell bizonyítania?
A hitelezői kérelem vitatása esetén a bíróság bizonyítást folytat le a fizetésképtelenségi ok fennállására vonatkozóan. Az eljárás kizárólagos tárgya a fizetésképtelenségi helyzet fennállása vagy fenn nem állása, így az eljárásnak ezen szűk keretek között kell folynia. Az adós nyilatkozatától, vitatásától függően – például a szerződés érvénytelenségére hivatkozással, vagy beszámítási kifogás előterjesztésével – azonban ez a keret nagyon sokszor kitágul és számos esetben az eljárás nem peres céljával össze nem egyeztethető bizonyítási eljárást kell lefolytatnia a bíróságnak.
A hitelező bizonyítási kötelezettsége:
Attól függően, hogy a hitelező a felszámolási kérelmét a Cstv. 27. § (2) bekezdésének mely pontjára alapította, eltérő lehet a felek bizonyítási kötelezettsége. A legtöbb probléma az a) pontra alapított kérelem esetén merülhet fel, hiszen a b)-c)-d) pontok esetén a felszámolási eljárást már megelőzte egy előző bírósági vagy egyéb hatósági eljárás, és ennek eredményeképp indult a felszámolási eljárás. Ezen esetekben a hitelezőnek elegendő csatolnia – b) pont esetén a jogerős bírósági vagy hatósági határozatot;
– c) pont esetén a végrehajtás eredménytelenségét igazoló azonnali beszedési megbízás sikertelenségét igazoló banki kivonatot, vagy a sikertelen foglalási jegyzőkönyv másolatát;
– d) pont esetén az előzetes csődeljárásban megkötött jogerős egyezség kivonatát.
A hitelezőnek az a) pont esetén a fizetésképtelenség megállapítása iránti kérelem alaposságához azt kell bizonyítania, hogy
– az adóssal szemben szerződésből eredő követelése van,
– az adóssal szemben a követelésnek megfelelő számlát kibocsátotta,
– amennyiben az adós e tényt vitatja, a számlát az adósnak megküldte,
– a követelés vitatására rendelkezésre álló határidő, azaz a számla szerinti teljesítési határidő lejártát követő 15 nap elteltét követően az adóst a teljesítésre felszólította.
Az adós bizonyítási kötelezettsége:
Az adós esetében a hitelező kérelme elleni bizonyítás lehetőségéről kizárólag az a) pont esetén beszélhetünk. A többi esetben az adós már csak teljesítéssel, illetve a már megtörtént teljesítés igazolásával tudja elkerülni a fizetésképtelenség megállapítását, hiszen a korábbi eljárások jogerős határozataihoz nemcsak az adós, hanem az eljárást folytató bíróság is kötve van, azokat nem bírálhatja felül.
Tehát az a) pontra alapított kérelem esetén az adóst az eljárás során annak bizonyítása terheli, hogy
a teljesítési határidőt követő 15 napon belül – de legkésőbb a hitelező által küldött felszólító levél kézhezvételét megelőzően – a hitelező követelését írásban vitatta, vagy
a követelést már időközben teljesítette.
Amennyiben tehát a teljesítési határidő, illetve az azt követő 15 nap eredménytelenül telik el, vagyis az adós nem vitatja és nem is egyenlíti ki a szerződéses viszonyból eredő tartozását, az adóssal szemben beállnának a felszámolás megindításának a feltételei. Annak érdekében azonban, hogy a törvény kizárja a követelés behajtás célú felszámolási kérelmeket, a Cstv. azt a garanciális szabályt rögzíti, hogy a hitelező az eljárás megindítása előtt, de a fent jelzett határidő lejártát követően köteles írásban felszólítani az adóst a teljesítésre. Az adós a felszólítás kézhezvételét megelőző napig van abban a helyzetben, hogy a tartozást vitassa. A hitelezői felszólítás kézhezvételének időpontjában jogvesztő módon elesik – a felszámolási eljárás vonatkozásában – a vitatás jogától. Ebben a helyzetben az adós már szintén kizárólag teljesítéssel kerülheti el a felszámolási eljárást. A Cstv. 27. § (3) bekezdése azonban egyértelművé teszi, hogy az ilyenkor történő teljesítés nem minősül tartozás elismerésnek, így az adós a kifizetett pénzt későbbi polgári perben visszakövetelheti. Tehát a felszámolási eljárás alatti teljesítés és ezen oknál fogva az eljárás megszüntetése nem lesz ítélt dolog, és egy esetleges peres eljárás során ezen tények nem kötik a bíróságot.
A vitatás formája, tartalma és kézbesítése:
A törvény csak a vitatás formáját (írásbeliség) határozza meg, nem szabályozza azonban annak tartalmát. Ebből következően a fizetésképtelenség megállapításánál vitatásnak minősül a követelés bármely okból történő kifogásolása, így ha az adós hitelezői követelés jogalapját, esedékességét támadja, valamely ténybeli vagy jogi indokra hivatkozva a fizetést megtagadja, illetve közli, hogy a jogosultnak járó összeget visszatartja.
Amíg a jogszabály a hitelező fizetési felszólításának kézbesítését akként szabályozza, hogy tértivevénnyel feladott küldemény esetén az átvétel napja számít, ajánlott küldeményként postára adott levélnél pedig a feladástól számított ötödik munkanapon kell kézbesítettnek tekinteni a fizetési felszólítást (bővebben, lásd a cikk I. részében a fizetési felszólításnál), addig az adós vitatásánál ez a szabályozás elmaradt. Ezért kérdéses lehet, hogy mikor kell vitatottnak tekinteni a követelést a jogszabály „felszólítás kézhezvételét megelőző napig” megfogalmazása mellett. Ez az időpont vagy a vitatás hitelezőhöz való megérkezésének a napja vagy az írásbeli vitatás postára adásának a napja. Álláspontom szerint, mivel a hitelező az adóstól érkező levél átvételének megtagadásával gyakorlatilag a vitatás lehetőségét is kizárhatná, ezért a vitatás ajánlott küldeményként való postára adásának a napja az irányadó. Ekkor az adós megtett minden jogszabály által ráháruló kötelezettséget. Az eljárásán kívül eső okot, mint pl. az átvétel hitelező általi megtagadását nem lehet az adós terhére értékelni.
A szabályozás hiányosságára tekintettel elegendő lehet, ha az adós elektronikus levél formájában küldi meg a hitelező cégnyilvántartásban is szereplő, nyilvános e-mail címére a vitatást, és az e-mail szolgáltatótól kapott visszaigazolással igazolni tudja a kézbesítést is.
A teljesítési határidő és a számla:
A teljesítési határidő meghatározása nem érvényességi feltétele a szerződésnek. A hitelező általában a szerződés alapján kiállított számlában tünteti fel, fizetési határidő megjelöléseként a teljesítési határidőt. Az adós felelőssége az, hogy a szerződés alapján kibocsátott számlát megvizsgálja, és ha a kézhez vett számlában foglalt követelés összegével, jogalapjával, esedékességével, vagy bármi egyéb okkal kapcsolatban kifogása merül fel, úgy azt írásban a hitelezővel közölje. A számla megküldését követően az adóst terheli a számla kezelésének felelőssége, így az, hogy annak tartamát megvizsgálja, amennyiben az megalapozott és helyes, fizetési határidőben kifizesse, amennyiben megalapozatlan, azt írásban vitassa.
A számla megküldését az adós részére a hitelezőnek kell igazolnia, ezért érdemes a számlát is legalább ajánlott küldeményként feladni és a postakönyvben megjelölni, hogy a küldemény melyik számlát foglalja magában. Ha a számla átadása személyesen történik, érdemes a számla másodpéldányán az adós aláírásával és dátumozással igazolni az átvétel tényét, időpontját. Ha ugyanis az adós az eljárás során arra hivatkozik, hogy nem kapott számlát, így azt vitatni sem volt alkalma, és a hitelező ennek ellenkezőjét nem tudja igazolni, a bizonyítatlanság következménye a hitelezőn marad, és a bíróság soron kívül megszünteti az eljárást.
Az adós egyéb kimentési lehetőségei:
a) Az adósnak lehetősége van még nyilatkozatában arra hivatkozni, hogy a hitelezővel megkötött szerződés érvénytelen. Ebben az esetben a bíróságnak bizonyítási eljárást kell lefolytatnia az érvénytelenség kérdésében. Annak érdekében, hogy a bizonyítási eljárás ne haladja meg teljes egészében a nem peres eljárás korlátozott lehetőségeit, jelenleg a bíróság csak az iratokból egyértelműen megállapítható semmiségi ok alapján szünteti meg az eljárást. Ha azonban az adós egyéb megtámadhatóságon alapuló érvénytelenségre hivatkozik, a bíróság határidő biztosítása mellett lehetőséget ad az adósnak arra, hogy az érvénytelenséget peres eljárás keretében bizonyítsa. Ha az adós a megadott határidőn belül igazolja a peres eljárás kezdeményezését, a bíróság a per befejezéséig felfüggesztheti a felszámolási eljárást és a per jogerős befejeztével, annak eredményétől függően kerül sor az eljárás folytatására.
b) Az adós a hitelezői követeléssel szemben beszámítási kifogást terjeszthet elő. Azonban, hogy ezzel a kifogással mikor él, az eljárás kimenetelére döntő befolyással bír.
– Ha az adós a hitelezői fizetési felszólítás kézhezvételét megelőzően már igazoltan közölte a beszámítás tényét a hitelezővel, a követelés vitatottnak minősül és ezen az alapon nem lesz helye felszámolási eljárás kezdeményezésnek.
– Ha az adós a hitelezői fizetési felszólítás kézhezvételét követően, vagy az eljárás folyamán a fizetésképtelenséget megállapító és felszámolást elrendelő végzés meghozataláig a bíróság előtt nyilatkozik úgy, hogy a hitelezői követeléssel szemben beszámítással él, a bíróságnak a beszámításra vonatkozóan bizonyítást kell lefolytatni. A probléma abból adódik, hogy a jogszabály nem tartalmaz rendelkezést a fizetésképtelenség vizsgálata alatt bejelentett beszámítással kapcsolatban. Ebben az esetben a Ptk. szabályai az irányadóak, mely szerint a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését a jogosulthoz intézett vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozattal tartozásába beszámíthatja. A beszámítás erejéig pedig a kötelezettségek megszűnnek, mely az adóssal szembeni hitelezői követelést is megszünteti a fizetésképtelen helyzettel együtt.
Ebben az esetben a hitelezők jogosan kifogásolják az adós beszámításának elbírálását, hiszen egyrészről a komolyabb bizonyítás lefolytatása (szakértő kirendelése) nem peres eljárásban problémás lehet, másrészről pedig a lefolytatott bizonyítás eredménye az esetleges későbbi peres eljárásban eljáró bíróságot is kötni fogja. Mindezek ellenére a gyakorlat több Legfelsőbb Bírósági döntés kapcsán abba az irányba mutat, hogy a bíróságnak vizsgálnia kell a beszámítási kifogást és e körben külön fel kell hívnia az adóst, hogy részletes tényállás mellett csatolja a beszámítást alátámasztó okirati bizonyítékait és tegye meg esetleges bizonyítási indítványait.
A fizetésképtelenség vizsgálatának eredménye
a) A lefolytatott bizonyítástól függően
ha a kérelem megalapozottnak bizonyult és az adós nem tudta bizonyítani a tartozás vitatását vagy megfizetését, a bíróság megállapítja a fizetésképtelenséget és elrendeli az adós felszámolását.
ha a kérelem alaptalannak bizonyult és az adós bizonyítása sikeres, a fizetésképtelenség hiányában a bíróság soron kívül megszünteti az eljárást.
Amennyiben az adós felszámolása elrendelésre került, a hitelezőknek az elrendelő végzés cégközlönyben való közzétételétől számítva 40 nap áll rendelkezésre arra, hogy a felszámolónál követelési igényüket bejelentsék. Ezen időintervallumon túl, de még 180 napon belül bejelentett hitelezői igény esetén a követelést a kiegyenlítési rangsorban szinte leghátrább minősíti a felszámoló, így nem sok az esély arra, hogy a hitelező követeléséből bármekkora összeghez hozzájusson. A 180 napos határidő elmulasztása jogvesztéssel jár, tehát elesik a hitelező a felszámolási eljárásban való igényérvényesítéstől.
Az eljárást kezdeményező hitelezőnek követelését nem kell ugyan bejelentenie, hiszen az ő kérelme alapján indult az eljárás, azonban a felszámolói nyilvántartásba vételhez meg kell fizetnie a felszámolást elrendelő bíróság gazdasági hivatalánál a regisztrációs díjat. Ez a díj a felszámolási eljárásba bejelentkezett hitelezők által befizetett regisztrációs összegekből tevődik össze, és az eljáró felszámoló díjára nyújt fedezetet. A hitelezők által fizetendő regisztrációs díj mértéke hitelezőnként a követelésük összegének 1%-a, de legalább 5.000,- Ft és legfeljebb 200.000,- Ft.
A jogerősen elrendelt felszámolások közzétételére a Cégközlöny honlapján napi feltöltéssel kerül sor. A Cégközlöny honlapja: http://www.cegkozlony.hu/ A hitelezők itt tájékozódhatnak, hogy mely cégek ellen van folyamatban csőd-, illetve felszámolási eljárás. Amennyiben az adós cég vagyonából nem várható, hogy a követelés kielégítést nyer, adójogi szempontból gazdaságosabb a nem teljesített számlák sztornózása, továbbá a felszámolótól ún. behajthatatlansági nyilatkozat kérése.
b) A felek között létrejött megállapodástól függően
ha a felek közösen az eljárás szünetelését kérték és a szünetelés megállapítását követő 6 hónap alatt egyik fél sem kéri az eljárás folytatását, az eljárás automatikusan megszűnik.
ha a hitelező eláll a kérelmétől, mert az adós megfizette a tartozását, a bíróság erre a kérelemre tekintettel megszűnteti az eljárást.
A költségek alakulása az eljárás megszüntetés esetén:
A hitelező kérelmében általában a tőkeösszeget, a kamatokat és az eljárási költségeket (az ügyvédi munkadíjat, az illeték összegét és a közzétételi költségtérítés összegét) szokta követelni az adóstól. Ha az eljárás során az adós elismeri a kérelemben foglaltakat és akár a fizetési haladék tartama alatt, akár a szünetelés tartama alatt teljesíti a tőke és a kamatkövetelést, valamint az ügyvédi munkadíjat, a hitelezőnek érdemes kérnie a bíróságtól az eljárás megszüntetését. Az eljárási költségek körében 90%-os illetékmérséklést ír elő a jogszabály, ha az eljárást kezdeményező fél eláll a kérelmétől. Tehát az eljárást megszüntető végzésben a bíróság rendelkezni fog a lerótt eljárási illeték 90%-ának visszatérítéséről a hitelező részére. A megmaradt 10% megfizetésére pedig az eljárás kezdeményezésére okot adó adóst fogja kötelezni a hitelező javára. A közzétételi költségtérítés összegét a 22/2006. (V.18.) IM rendelet 10 § (1) bekezdésének e) pontja szerint vissza lehet igényelni az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumtól minden olyan esetben, amikor az nem került felhasználásra. Látható tehát, hogy megtérül a hitelező minden kiadása a kérelem visszavonása esetén is.
Ha a hitelező nem áll el a kérelmétől igazolt adósi teljesítésre sem, a bíróságnak soron kívül kell megszüntetnie az eljárást és ekkor a hitelezőt kötelezi az adós oldalán felmerült ügyvédi munkadíj megfizetésére. Eltérő a gyakorlat azonban az eljárási illeték tekintetében. Az illeték vagy a hitelező terhén marad rosszhiszemű pervitel miatt, vagy az adóst kötelezi a bíróság a megtérítésre, hiszen okot adott az eljárásra. Érdemes tehát inkább a kérelmet visszavonni és kérni az eljárás megszüntetését, mint adott esetben 50.000,- Ft lerótt illetékköltséget veszni hagyni.
A cikk II. részében bemutattam mind az adós, mind a hitelező bizonyítási kötelezettségeit, lehetőségeit a felszámolási eljárás érdemi, bíróság előtti szakaszában. Az eljárás további menete a bíróság által kirendelt felszámoló tevékenységi körébe tartozik. Azonban az eljárás ezen szakaszában is vannak az adósra és a hitelezőre vonatkozó rendelkezések, melyeket a cikk III. részében fogok ismertetni.
