Az Alkotmánybíróság (Ab) szeptember 6-án egyhangúlag elfogadott határozatában elutasította azokat az indítványokat, amelyek az úgynevezett tevékenységre jellemző kereset alkotmányellenességét állították.
A személyi jövedelemadó (szja) törvény 2010. január 1-jétől hatályos rendelkezései megváltoztatták az egyéni vállalkozónak és a társas vállalkozás személyesen közreműködő magánszemély tagjának a jövedelemadó fizetési kötelezettségét. A változás lényege, hogy az összevontan adózó jövedelem megállapításánál a tevékenységre jellemző keresetet kell figyelembe venni. Az új szabályok szerint a külön adózó, más jövedelemből az összevont adóalapba kell átcsoportosítania az adózónak annyit, amennyi a „tevékenység piaci értéke” szerinti összeget eléri. A törvény háromféle, választható számítási módot tartalmaz a magánszemély főtevékenységére jellemző, a piaci viszonyoknak megfelelő díjazás meghatározására.
Az Ab nem fogadta el az indítványozóknak azt az állítását, hogy a támadott szabályok egy olyan definícióra – a tevékenységre jellemző kereset fogalmára – épülnek, ami értelmezhetetlen és a gyakorlatban alkalmazhatatlan. Az Ab szerint az indítványban kifogásolt jogszabály szövegéből, összefüggéseiből nem lehet olyan megalapozott következtetésre jutni, hogy azok tartalma a jogalkalmazás számára eleve értelmezhetetlen lenne, és emiatt e szabályok sértenék a jogbiztonságot. A bizonyos mértékű értékelést engedő fogalmak használata a jogi szabályozás hagyományos eszköze, amely a jogalkalmazó jogilag kötött döntési felhatalmazását jelenti. Az Ab álláspontja szerint önmagában az sem tekinthető alkotmányellenesnek, ha a jogalkotó az érintett rendelkezések érvényesülését, a tevékenységre jellemző kereset fogalmát az eset összes körülményei figyelembevételével rendeli megállapítani.
Az Ab megállapította azt is, hogy a tevékenységre jellemző kereset szabályozása nem szakad el az adóalany jövedelmi és vagyoni viszonyaitól, ezért nem sérti az Alkotmány közteherviselésre vonatkozó rendelkezését. A piaci viszonyoknak megfelelő díjazás alkalmazása nem minősül elvárt vagy vélelmezett jövedelem előírásának, hanem az olyan ténylegesen elért jövedelmet jelent, amely az érintett adóalany által folytatott tevékenység eredményének tudható be. Az szja-törvény a vizsgált esetben nem állít fel meg nem szerzett jövedelemmel kapcsolatban megdönthetetlen vélelmet. A törvény a tevékenységre jellemző kereset meghatározását ugyan az adózóra hárítja, ennek kiszámításához azonban a szabályok elegendő támpontot adnak; vita esetén pedig a bizonyítás az adóhatóságra hárul.
A határozat indokolása szerint az szja-törvényt eredetileg módosító törvényt a jogalkotó – észlelve a szabályozás hiányosságait – még a módosítások hatálybalépése előtt korrigálta. Az Ab ezzel kapcsolatban felhívta a figyelmet: ez a módosítás, amelyet az indítványozók nem kifogásoltak, nem állt teljesen összhangban a jogállamiság alapvető követelményeivel, mert a törvény a címe alapján nem tartalmazhatta volna a tevékenységre jellemző keresetről szóló jogszabály módosítását is.
Az Ab nem vizsgálta az indítványozóknak azokat az általános érveit, amelyek a tevékenységre jellemző kereset bevezetése és alkalmazása ésszerűségére, célszerűségére, hasznosságára vonatkoztak.
