A 112-es egységes európai segélyhívó hazai működtetése a mai formájában nemhogy nem mozdítja elő, hanem esetenként kifejezetten megnehezíti a segítségnyújtás megszervezését. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának korábbi megállapítása ma is időszerű.
Szabó Máté ombudsman több, mint másfél éve kérte a kormányzat közbenjárását. Jogi szabályozás van, a biztos utóvizsgálata szerint megoldás viszont azóta sincs: a segélyhívó rendszer ma sem képes arra, hogy egyértelműen, közvetlenül, emberi beavatkozás nélkül meghatározza a mobil telefonon kérő személy helyzetét, ami pedig különösen fontos lenne, főként, ha a bajba jutott nem rendelkezik helyismerettel. Ha a rendszer működne, alkalmas lenne a vaklárma kiszűrésére is.
A pontos helymeghatározás hiánya különösen sok nehézséget okoz, a megyehatárokhoz közel eső területeken. Ott előfordulhat, hogy a mobil telefonról érkező segélyhívást a szomszéd megyében fogadják, és ha a hívó a pontos helyzetét valamiért nem tudja megadni, a riasztási lánc olyan további elemekkel bővülhet, amelyek a beavatkozás megkezdéséhez szükséges időtartamot a többszörösére növelik. A másfél évvel ezelőtti vizsgálatban például kiderült, hogy a mentők 50 perccel a riasztás után érkeztek, mert a bejelentők információi alapján nem találták meg a baleset helyszínét és azt többen keresve is csak hosszabb idő alatt tudták azonosítani. Közben vita folyt rendőrkapitányságok között az illetékességről ahelyett, hogy a mentőket riasztották volna.
A segélyhívások egységes kezelése több országban – évek, van, ahol évtizedek óta – magas színvonalon működik, jelentősen rövidültek a kiérkezési idők, javult a beavatkozásban résztvevő szervezetek együttműködése és kommunikációja. Ezzel szemben az egységes európai segélyhívó szám működtetése Magyarországon inkább késlelteti, semmint gyorsítja a segítségnyújtást. Ezt támasztja alá, hogy az Országos Mentőszolgálat és az Fővárosi Tűzoltóparancsnokság inkább a saját, nemzeti segélyhívó számát (104 és 105) ajánlja. A tapasztalatok szerint a 112-es segélyhívóra érkezett hívások kezelése során a kommunikáció hiányosságai, valamint a segélyhívások nem egységes kezelése miatt nehezen biztosítható a készenléti feladatellátás hatékonysága, gyorsasága és megfelelő színvonala, nem biztosított a mentésben részt vevő szervezetek együttműködése.
Az ilyen problémák megelőzésére több hatékony megoldás létezhet. Az egyik az integrált bevetés-irányító rendszer, ami a térinformatikai rendszerek összehangolásán túl speciális szakértelmet is kíván: a segélyhívót meg kell nyugtatni, a különböző beavatkozó szervek számára szükséges információkat meg kell tőle szerezni, emellett a hívást fogadó személyeknek bevetés-irányítási ismeretekkel is rendelkezniük kell és idegen nyelveket is kell beszélniük. Jelenleg azonban kevés az ilyen szakember. A másik válasz a beavatkozó szervek jelentős integrációja lehetne. Vannak ugyanis olyan modellek, ahol a mentést, a tűzoltást és a műszaki mentést egyetlen szervezet látja el, aminek feltételei azonban Magyarországon jelenleg nem adottak.
A helyzet orvoslása érdekében az országgyűlési biztos a miniszterelnökhöz és a Kormányhoz fordult.
