Új alapokra helyezné az EU Svájccal ápolt kétoldalú kapcsolatait az Európai Tanács elnöke. Az EU leginkább azt szeretné, ha Bern automatikusan elfogadná az uniós jogszabályok változásait, a svájciak azonban szuverenitásukat féltik.
Az Európai Unió és Svájc kapcsolatát jelenleg nagyjából 120 kétoldalú megállapodás szabályozza, melyek az élet számos területét lefedik a karóráktól kezdve a határok nélküli utazásig. A Lisszaboni Szerződés által biztosított új intézmények és hatáskörök birtokában azonban az EU a Svájccal ápolt kapcsolatok megújításán gondolkodik.
„Megvizsgáltuk a kétoldalú kapcsolataink állapotát… és megnéztük – szilárd jogi és politikai alapokon – miként tudnánk megújítani azokat a jövőben” – idézte az EUobserver Herman Van Rompuy tanácsi elnököt, aki hétfőn Doris Leuthard svájci államfővel tárgyalt.
Van Rompuy szerint ezen folyamat egyik alapja az kellene, hogy legyen, hogy Bern elfogadja az uniós jog „fejlődését” – szemben a jelenlegi helyzettel, amikor is a svájci fél semmit sem fogad el automatikusan. Azt Doris Leuthard is elismerte, hogy szükség van a kétoldalú egyezmények bonyolult rendszerének egyszerűsítésére, mindazonáltal úgy vélte: az új jogi alapnak világosnak kell lennie, de „tiszteletben kell tartania a szuverenitásunkat”.
A hírportál értesülései szerint a svájciaknak például felajánlották, hogy legyenek részesei az Európai Gazdasági Térség (EGT) egyfajta “lightos” változatának, Norvégiát hozva fel példaként, amely bár nem tagja az EU-nak, ám részese a közösség belső piacának és a schengeni övezetnek is, mindemellett pedig automatikusan elfogadja az uniós jogszabályok módosításait.
Ugyanakkor egy olyan országban, ahol a közvetlen demokráciának olyan mélyen gyökerező hagyományai vannak, hogy szinte mindenről népszavazást rendeznek, egy efféle jogi automatizmus elfogadhatatlannak tűnik.
A svájci polgárok egyébként 1992-ben egyszer már leszavazták, hogy az ország az EGT tagja legyen, éppen azért, mert attól féltek, ezzel a lépéssel a szuverenitásuk kerülhet veszélybe. Ráadásul a svájci közvélemény nem fogadja el az Európai Bíróság törvénykezését sem.
Ám ha a jogszabályokat automatikusan elfogadná, akkor elméletben szabálysértésért a luxemburgi székhelyű taláros testület elé is lehetne citálni.
Ez utóbbi problémára ugyanakkor megoldás lehet az, amelyet Norvégia, Liechtenstein és Izland esetében is alkalmaznak, nevezetesen, hogy egy külön bíróság, a luxemburgi székhelyű EFTA-bíróság dönt az ilyen és ehhez hasonló ügyekben. Bár Svájc tagja az EFTA-nak, azaz az Európai Szabadkereskedelmi Társulásnak, ám az EFTA-bíróság joghatósága jelenleg nem terjed ki rá.
Az EUobserver szerint uniós részről egy új szereplő is bonyolíthatja a tárgyalásokat, ez pedig nem más, mint az Európai Parlament, amely a Lisszaboni Szerződésnek köszönhetően adott esetben nemet mondhat a Bizottság által tető alá hozott nemzetközi megállapodásokra. Az EP már élt is ezzel a jogkörével, amikor néhány hónappal ezelőtt leszavazta a banki adatok átadásáról szóló európai-amerikai egyezményt.
„El akarjuk mélyíteni kapcsolatunkat az Európai Parlamenttel” – szögezte le Doris Leuthard, aki hozzátette: nagyon fontosnak tartja a parlamentek bevonását, hiszen ezek azok az intézmények, amelyek végső döntést hoznak a megállapodásokról és azok tartalmáról.
