Rugalmasabb, hatékonyabb közigazgatás, vagy korlát és védelem nélkül elbocsátható tisztviselők? – Többek között ezeket a kérdéseket vetette fel a szakszervezeti és ellenzéki tiltakozást egyaránt kiváltó, 2010. május 20-án önálló képviselői indítványként benyújtott javaslat (T/45.) a kormánytisztviselők jogállásáról. A Ház kedden elfogadta a törvényt, mely várhatóan június második felében lép hatályba.
Elfogadták a kormánytisztviselői törvényt
Az Országgyűlés kedden fogadta el a kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvényt, amely kihirdetését követő nyolcadik napon, várhatóan június második felében lép hatályba.
A képviselők a javaslat minősített többséget igénylő rendelkezéseit 258 igen és 93 nem szavazattal, míg egyszerű többséget igénylő részeit 257 igen, valamint 94 ellenszavazattal fogadta el. A parlament kedden döntött arról, hogy kéri a törvény sürgőséggel történő kihirdetését.
A jogszabály megalkotásának indoklása
„40. § (3) A minisztériumok és a Kormány alá rendelt szervek alkalmazottainak jogállását, díjazását, továbbá felelősségre vonásuk módját külön törvény szabályozza.” Így szól az az Alkotmánymódosítás melyet követően a kormánytisztviselők jogállásáról az Országgyűlésnek önálló jogszabályt kell ett elfogadnia. A jogalkotói szándék szerint a törvény rugalmasabbá és takarékosabbá teszi a foglalkoztatást (a jogviszony megszüntetésének egyszerűsítésével), másrészt a jól felkészült munkaerő alkalmazásához teremti meg az eszközrendszert.
A tudományos és a szakmai közvélemény régi igényére hivatkozva az államigazgatás és a közigazgatás fogalmának elhatárolását is segíti az jogszabály. Ezzel indokolta az indítványozó azt, hogy a nagy szervrendszerekben különböző jogállású tisztviselők dolgozzanak – így választja el egymástól a köztisztviselő és a kormánytiszviselő fogalmát. A kormánytiszviselők – mint elnevezésükből is látszik – a kormányzat (azaz a végrehajtási hatalmi ág alá tartozó államigazgatás) alkalmazottai.
De kik is lesznek konkrétan kormánytisztviselők? – avagy a jogszabály személyi hatálya
Kormánytisztviselők dolgoznak a központi államigazgatási szervekben (minisztériumok, kormányhivatalok, központi hivatalok) és az államigazgatási szerveknél (ezek: a kormányhivatalok és a központi hivatalok területi, helyi szervei, a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szervei, a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzésére hatáskörrel rendelkező szervek, a Rendőrség, a Vám- és Pénzügyőrség, a büntetés-végrehajtás és a katasztrófavédelem szervei, valamint – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a Nemzeti Hírközlési Hatóság). A törvény hatálya nem terjed ki az autonóm államigazgatási szervek, valamit a helyi önkormányzati hivatalok dolgozóira.
Mik a jogszabály által eszközölt lényegi változások?
A jogszabály leginkább vitatott rendelkezései azok amelyek kormánytisztivselői jogviszony megszűntetésére vonatkoznak. Az ellenzéki pártok és a szakszervezetek is élesen bírálták a törvényjavaslat 8. § (1) b) szakaszát mely kimondja, hogy a kormánytisztviselői jogviszonyt a munkáltató felmentéssel, indoklás nélkül megszüntetheti. Ennek indokául a törvényjavaslat általános vitájában az előterjesztői expozét elmondó dr. Répássy Róbert hivatkozott az Alkotmánybíróság 27/2009 (VI. 29.) határozatára, mely megállapítja, hogy a jogviszony szabad felmondásának joga a munkáltatót és a munkavállalót egyaránt megilleti. A felmentési idő tartama – a lemondási idő tartamával megegyezően – két hónap lesz. [9. § (1)]. A felmentési idő a felmentési okiratban megjelölt napon kezdődik. A kormánytisztviselői jogviszony kinevezéssel és annak elfogadásával jön létre, határozatlan időre és teljes munkaidőre. A jogszabály lehetőséget ad határozott idejű kinevezésre is. [5. § (2)] Egy korábban elfogadott módosító indítvány e körre is megtartja a Munka Törvénykönyvének azt a szabályát, hogy felmentési védelem illeti meg a munkavállalót, ha többek között betegség miatti keresőképtelenség, a beteg gyermek ápolására táppénzes állományba helyezés, a közeli hozzátartozó otthoni ápolása, vagy gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság, illetve a gyermekgondozási segély folyósításának ideje alatt.
Az előterjesztés vitájában az ellenzék többek között kifogásolta, hogy míg a köztisztviselőknek kötelező e poszt betöltéséhez 2009. december 1-je óta versenyvizsgát tenniük, addig a kormánytisztviselőknek nem.
A törvény a vezetői és tanácsadói státusz vonatkozásában is tartalmaz változásokat. A vezetői jogviszony módosítását követően – amennyiben alacsonyabb vezetői munkakörbe kerül a kormánytiszviselő – az alapilletményt az új vezető munkaköre szerint kell meghatározni. Ha nem vezetői munkakört tölt be, alapilletményét a Ktv. 23. §, és 72. § (1)-(4) alapján kell meghatározni. A jogszabály a vezetői munkakörök számát szűkíti, amennyiben a főosztályvezető helyettesítésére egy főosztályvezető-helyettesi munkakör betöltését teszi lehetővé. Bevezeti a közigazgatási (fő)tanácsadói címet, címeket, amely már a kinevezéstől magasabb javadalmazást biztosíthat a megfelelő szakmai tapasztalattal rendelkezőknek. A kinevezés ez esetben is határozatlan időre szól. A főtanácsadói kinevezéshez szükség van szakirányú egyetemi végzettségre, jogi vagy közigazgatási szakvizsgára (vagy ezek alól mentesítő OKV mentesítésre) és legkevesebb öt éves szakmai gyakorlatra. Tanácsadó lehet a szakirányú felsőfokú végzettséggel, jogi vagy közigazgatási szakvizsgával (vagy a fent említett mentesítéssel) és két éves szakmai gyakorlattal rendelkező tisztviselő. Ehhez képest a közigazgatási tanácsadó és főtanácsadói címek a hivatali szervezet vezetője által adományozhatóak, tudományos fokozat és több éves szakmai gyakorlat szükséges megszerzésükhöz, az adományozást követő egy éven belül pedig minősítik a közigazgatási (fő)tanácsadót. A rendkívüli munkavégzést az alábbiak szerint módosítja a törvény: időtartama legfeljebb évi kétszáz óra, a szabadidő átalány pedig maximum évi 25 munkanapban kerül meghatározásra.
Új általános szabály, hogy a jogellenesen elbocsátott köztisztviselő a munkáltatói jogsértés súlyához igazodó átalány kártérítésre lesz jogosult, és csak kivételes esetben (például felmentési tilalomba ütköző felmentés) lesz mód a visszahelyezésre. Ekkor viszont a bírósági eljárás során igazolni szükséges a kárenyhítés érdekében tett erőfeszítéseket, így például azt, hogy a volt köztisztviselő keresett-e aktívan állást, együttműködött-e a munkaügyi központtal. Az említett szabály hatálya kiterjed a kormánytisztviselői jogviszonyra is.
A törvény rendelkezik kormánytisztviselők illetményéről, a pótlékokról és a jutalmakról, a végkieléítés összegéről is. Kimondja azt is, hogy a miniszteri kabinethez tartozó politikai főtanácsadó, politikai tanácsadó – a kormánytisztviselői jogviszonyban eltöltött idejére tekintet nélkül – vezető-főtanácsos vagy főtanácsos besorolást kap, illetményét a besorolásától függetlenül a munkáltatói jogkör gyakorlója, miniszter vagy államtitkár, állapítja meg.
A jogszabály fogadtatása, kritikája
A szakszervezetek bírálják a törvényt az előzetes szakmai egyeztetések hiánya, az indoklás nélküli elbocsátási hullám – vélt vagy valós – veszélye miatt. A jogszabálytervezet kapcsán előzetes normakontroll kezdeményezését javasolta a köztársasági elnöknek a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége, a Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete, Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetsége, és a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma. Korábban ugyanezek a szervezetek nyílt levelet intéztek az Országgyűlés elnökéhez, melyben kérték, hogy még a törvény megszavazása előtt az általuk felvetett „európai dimenziójú” és hazai alkotmányos kockázatokról érdekegyeztetési fórumon egyeztessenek velük.
A módosító indítványok közül az Országgyűlés egyetlen ellenzéki javaslatot fogadott el: az LMP-s Szilágyi Péter azt indítványozta, hogy a minisztériumokban az állami vezetőkre is átruházható legyen a munkáltatói jogkör. Kormánypárti módosító javaslatra a törvény a kihirdetését követő nyolcadik napon lép hatályba (az eredeti javaslatban szereplő harmadik nap helyett).
