Amikor a jogalkalmazó és tudományos közösség (számtalan, az új Ptk-val foglalkozó konferencia után) már épp mormolni kezdte az új kódex egyes rendelkezéseit, az Alkotmánybíróság megsemmisítette a hatálybeléptető rendelkezéseket, kétségessé téve ezáltal a kódex további sorsát.
Bár az Alkotmánybíróság látszólag csupán bizonyos pontokon mondta ki a Polgári Törvénykönyvről szóló 2009. évi CXX. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 2010. évi XV. törvény (Ptké. ) alkotmányellenességét, valójában azonban teljesen kihúzta a Ptké. és az új Ptk. lába alól a talajt, hiszen magát a Ptk-t „aktivizáló” Ptké. hatályba léptető rendelkezéseit iktatta ki a testület.
Elnöki előjel
Az új Ptk. kodifikációs eljárása már kezdettől fogva kisebb politikai és nem utolsó sorban tudományos vihart váltott ki. Az említett perpatvar a kodifikációs monstrum hatálybalépésére is kiterjedt. A hatálybalépési problémák előszele talán már akkor érezhető volt, amikor a köztársasági elnök nem írta alá a Polgári Törvénykönyvről szóló 2009. évi CXX. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló törvényt, hanem visszaküldte azt az Országgyűlésnek. A Sólyom László által kifogásolt kodifikációs megoldás – amely egyébként a törvény alkotmánybírósági „veszte” is lett – az volt, hogy a Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló törvény két lépcsőben léptette volna hatályba a kódexet. A Polgári Törvénykönyvnek a törvény alapelveiről, továbbá a személyek jogairól, cselekvőképességéről, a személyiségi jogok védelméről és a jogi személyekről szóló részei már 2010. május 1-én hatályba léptek volna, a további részek pedig 2011. január 1-jén. Sólyom László az Országgyűlésnek írt levelében két kifogást – egy globális, a törvény egészére kiterjedőt, valamint egy lokális, a hatálybelépésre vonatkozót – fogalmazott meg. Egyrészt általában nem értett egyet azzal, hogy a törvényhozó hatályba léptessen egy olyan Polgári Törvénykönyvet, mely átgondolatlansága és ellentmondásai miatt nem alkalmas a mindennapi életben való alkalmazásra. Másrészt aggályosnak tartotta a lépcsőzetes hatályba léptetést is, mert így a jogalkalmazóknak néhány hónapon belül kétszer is igen terjedelmes jogszabály-változásra kellene felkészülnie.
Mindezek – összességében – akár előre is jelezhették az új Ptk. kodifikációs kudarcát. A jogalkotó – nem fogadta meg az elnöki intést – megtartotta a lépcsőzetes hatálybelépést (természetesen az új Ptk-t nem vonhatta vissza). A Ptké. a következőképp rendelkezett az első két könyvről: „1. § (1) A Polgári Törvénykönyvről szóló 2009. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 1:1-1:7. §-a (Első Könyv) és – a (2) és (3) bekezdésben foglalt kivételekkel – 2:1-2:98. §-a (Második Könyv) 2010. május 1-jén lép hatályba.” Ezek a rendelkezések pecsételték meg az új Ptk. első két könyvének a sorsát.
Felkészülési idő: tartalom és forma
Az Alkotmánybírósághoz beérkező – a Ptké. egészének, illetve egyes részeinek alkotmányellenességének megállapítását kérő – indítványok nagyrészt azzal érveltek, hogy a jogalkotó által – az első két könyv hatálybelépésre – meghatározott dátum (2010. május 1.) nem megfelelő, nem elegendő a felkészülési idő.
Az Alkotmánybíróság az 51/2010. (IV. 28.) határozatában foglalkozott a Ptké. alkotmányellenességének elbírálásával. Mivel az a testület is a felkészülési időre építette az érvelését, nem árt, ha figyelembe vesszük az alkotmánybírósági gyakorlatot. A 7/1992. (I. 30.) AB határozatban az Alkotmánybíróság kifejtette azt is, hogy a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez szükséges „kellő idő” megállapítása és biztosítása a jogalkotó felelősséggel terhelt mérlegelésének és döntésének függvénye. Az alkotmányellenesség csak a jogszabály alkalmazására való felkészülést szolgáló időtartam kirívó, a jogbiztonságot súlyosan veszélyeztető vagy sértő elmaradása, illetőleg hiánya esetén állapítható meg. Önmagában a kihirdetés és a hatályba lépés egybeesése sem feltétlenül sérti a kellő felkészülési követelményét, más esetekben viszont ez éveket is igénybe vehet. Az Alkotmánybíróság a felkészülési idő hiánya miatt tehát akkor állapította meg valamely jogszabály alkotmányellenességét, ha
- az szerzett jogot korlátozott,
- a korábbihoz képest úgy állapított meg hátrányosabb rendelkezést, illetőleg
- oly módon hárított fokozott kockázatot a címzettekre, hogy a megismerés és a felkészülés lehetőségének hiánya sérelmet okozott az érintettek számára, akadályozta a jogalkalmazót a jogszabály alkalmazásában.
Az Alkotmánybíróság – amint a határozatból is kitűnik – azonban most először szembesül azzal az alkotmányjogi problémával, hogy adott jogágat, jogterületet átfogóan reformszerűen szabályozó törvénykönyv (kódex) tekintetében a felkészülési idő hiánya és emiatt a jogbiztonság súlyos veszélyeztetése milyen szempontok szerint állapítható meg. Éppen ezért a testület jelen határozata két fontos irányt vett: egyrészt igyekezett azt körüljárni, hogy mit jelent a felkészülési idő egy kódex esetében; másrészt (utóbbi alapján) pedig azt meghatározni, hogy miért alkotmányellenes a Ptké-nak, az új Ptk. első két Könyvét hatálybaléptető rendelkezése.
Kódex esetében – vagy más, a törvénykönyvekhez hasonló, átfogó változást tartalmazó törvénycsomagnál – általában több időt igényel már önmagában a jogszabály szövegének a megismerése, esetenként a hatályos jog megállapítása is, ami önmagában rendszerint még nem is elég az alkalmazáshoz való felkészüléshez. Több idő szükséges a jogalkalmazó szervek számára is a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez; több idő kell a törvénykönyvvel érintett szervek és személyek számára annak eldöntéséhez, hogy miként alkalmazkodjanak egy új megközelítésen alapuló szabályrendhez. Utóbbiak kapcsán az Alkotmánybíróság – megerősítve korábbi gyakorlatát – rámutatott arra is, hogy a felkészülési idő tartamának megállapításánál nem kizárólag a jogalkalmazó hatóságok, hanem a jogi szabályozással érintett valamennyi természetes és jogi személy reális időszükségletét is figyelembe kell venni, amely mind a jogszabály áttanulmányozásához, mind az önkéntes jogkövetésre való felkészüléshez szükséges időt magában foglalja [28/1992. (IV. 30.) AB határozat].
Az Alkotmánybíróság törvénykönyv vagy a törvénykönyvekhez hasonló hatású törvénycsomag hatálybalépéséhez szükséges felkészülési idővel kapcsolatban rámutatott arra, hogy a jogszabály kihirdetése és hatálybalépése közötti „kellő idő” mértékét nem lehet minden esetre előre, konkrét időtartamban meghatározni. Ezért annak mértékét a jogszabálytervezet kidolgozójának, illetve a jogalkotónak esetileg kell vizsgálnia, az adott jogszabály jellegét, valamint a jogszabály végrehajtására, az önkéntes jogkövetésre való felkészülést befolyásoló egyéb tényezőket alapul véve. A kellő felkészülési idő követelményének érvényesüléséhez lehetővé kell tenni azt is az érintettek számára, hogy a helyzetükre vonatkozó, megváltozott jogszabályi környezethez – újabb döntésekkel – alkalmazkodjanak.
A testület e szempontok alapján tehát alkotmányellenesnek találta az új Ptk. első Két könyvét hatálybeléptető rendelkezést. Érvelése hasonló volt a fentebb bemutatott köztársasági elnöki szempontokhoz: azzal, hogy a jogalkotó „szétszedte” a Könyvek hatálybalépési időpontjait a jogalkalmazóknak néhány hónapon belül kétszer is igen terjedelmes jogszabály-változásra kellene felkészülniük.
Kiterjesztés
A testület két irányba is kiterjesztette a vizsgálatot. Az Alkotmánybíróságnak – amint a testület is megállapította – bár nem kellett és nem is lehetett tartalmi (azaz a Ptk. egyes új jogintézményeihez kapcsolódó) alkotmányellenességet megállapítania, de a vizsgálatot összekapcsolta az új Ptk. néhány fontos (alapjogi jellegű) rendelkezésével: „Bár az Alkotmánybíróság nem vizsgálja a cselekvőképességre vonatkozó, tagadhatatlanul alapjogi megközelítésre alapozó új szabályozás érdemét, ebben a körben különösen figyelembe kell venni, hogy az új Ptk. cselekvőképességre vonatkozó szabályozása alapvetően új szemléletet és megközelítést kíván bevezetni.” Ennek kapcsán azt hangsúlyozta a határozat, hogy a megismerés és a felkészülés megfelelő lehetőségének hiánya sérelmet okozhat az érintettek számára a jognyilatkozataik megtételénél.
Itt rá is térhetünk az Alkotmánybíróság másik fő kifogására: a kétlépcsős hatálybaléptetésre. A kétlépcsős hatálybaléptetéssel kapcsolatban megállapítható, hogy a Ptké. új Ptk.-t hatálybaléptető rendelkezése nem tartalmaz általános szabályt a régi Ptk. alatt, a régi Ptk. szabályai szerint keletkezett igények mikénti elbírálására, dacára annak, hogy számos helyen a „folyamatban lévő eljárásokban” és „ügyekben” előírja az új Ptk. alkalmazását. Mindez jogbizonytalanságot eredményez, amely azzal is járhat, hogy akiknek a régi Ptk. alapján keletkezett személyiségi jogi igényük, azok elveszíthetik ezt az igényt.
Egy másik fontos érv volt az, hogy új Ptk. első két könyve előbb a régi Ptk. többi részével, majd 8 hónap múlva az új Ptk. további könyveivel is együtt értelmezendő lesz, ami különösen a nem hatósági, nem hivatásos jogalkalmazókat összezavarhatja.
Végül megemlíthetjük, a másik „kiterjesztést” is: az Alkotmánybíróság a Ptké. egész 208. §-át megvizsgálta (az indítványok az első két bekezdésre vonatkoztak). Mivel a Ptké. nem önálló, hanem „végrehajtási törvény”, amely elválaszthatatlanul kapcsolódik az új Ptk.-hoz, továbbá az első két Könyv hatálybelépésnek elmaradása esetén a Ptké. további kapcsolódó szabályainak 2010. május 1-jétől (az egész Ptké. hatálybalépési dátuma lett volna) való alkalmazása nyilvánvalóan ellentétes lett volna az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből következő jogbiztonság követelményével, ezért az Alkotmánybíróság a Ptké. 208. §-ának egészét alkotmányossági vizsgálat alá vonta, és azt a szoros összefüggés miatt megsemmisítette.
Különvélemény
A határozatot Bragyova András alkotmánybíró opponálta, különvéleményt csatolva ahhoz. Indoklása szerint: „A kellő felkészülési idő követelménye a jogrendszer változásával szemben támasztott alkotmányos követelmények leggyengébbike, éspedig azért, mert tartalomtól független (így formális) követelmény. Mindössze annyit kíván, hogy a jogváltozás ne legyen rajtaütésszerű, meglepő, és ezzel ne okozzon jogbizonytalanságot vagy túlzott nehézséget a jogrendszer működésében.” A kétlépcsős hatálybaléptetés kapcsán pedig a következőt fejtette ki: „A Polgári Törvénykönyv két részben való hatályba léptetése is ilyesfajta vitát váltott ki. Elfogadom, hogy jogpolitikai szempontból számos komoly érv hozható fel az egész törvénykönyv egyszerre történő hatályba léptetetése mellett, de nem látom, milyen alkotmányjogi érvek szólnak az ettől eltérő törvényhozói döntés ellen.” Bragyova érvelése szerint a kellő felkészülési idő követelménye mást jelent a jogkereső közönség és mást a hivatásos jogalkalmazó számára, hiszen a jogkereső közönségnek nem nagyon van mit felkészülnie az új Polgári Törvénykönyvből, mint ahogyan valószínűleg a régit sem ismeri (tegyük hozzá: nagy részük nem ismeri), ezért a változások sem érhetik váratlanul. A jogi szakemberek – bírák, ügyészek, ügyvédek, közjegyzők, köztisztviselők – számára pedig a felkészülési idő a Ptk. két könyve alkalmazására nem mondható kevésnek, hiszen az önképzés mellett a már említett számtalan konferencia is a jogi szakemberek rendelkezésére állt.
A kétlépcsős hatálybalépés és az ebből adódód esetleges jogbizonytalanság kapcsán a különvéleményező szerint elképzelhető, hogy a jogalkalmazók képesek lettek volna – például megfelelő átmeneti szabályok segítségével és önálló jogalkalmazással – a nehézségek áthidalására.
Mi okozta az új Ptk. kudarcát?
Talán nem követünk el túl nagy hibát, ha a fenti határozatot az új Ptk. kudarcának nevezzük. Formailag az első két Könyv hatálybelépésének időpontja volt alkotmányellenes, de a testület „kilőtte” az egész Ptké-t. A szocialista (korábban szociál-liberális) kodifikációs mechanizmust az vezette, hogy a választásokig elkészüljön az elmúlt 8 év egyik jogalkotási zászlóshajója. Ez megtörtént, immáron csak a hatálybaléptetéssel voltak gondok. A törvény „aktiválására” mindenképp olyan időpontot kellett találni (praktikusan az új Országgyűlés alakuló ülése előtt), hogy az új parlament ne tudja megakasztani a hatálybalépést. Ezért alkalmazták a már említett két lépcsős megoldást, hiszen, ha az új Ptk. egy része (méghozzá egyik jelentős része) „betette a lábát” a jogrendszerbe, akkor az új kormány már csak nehezen tudja azt kiiktatni. Az Alkotmánybíróság azonban „keresztülül húzta” a korábbi jogalkotó terveit, hiszen az (csak ha a Ptk-t övező heves politikai vitákra gondolunk is) kevéssé valószínű, hogy az új parlament kiküszöböli a Ptké. alkotmányellenességét. Sokkal valószínűbb egy új kodifikációs irány, ami azt eredményezheti, hogy a vakvágányra futott új Ptk-hoz képest konkurens „legújabb Ptk.” fog születni.
