Cikkünk a „pecsételés” szerteágazó és gazdag hagyományú világában tesz rövid utazást, a jogászok és orvosok bélyegzőhasználata egy-egy gyakoribb esetének jogi feltételeit tanulmányozva.
Gyertyaláng sejtelmes világánál míves arany pecsétnyomót mártanak a vérvörös forró viaszba. A kollektív emlékezet e jellemző képében megjelenő aktus modern utódja, a bélyegzés az okiratok hitelesítésének lélektanában az aláírással azonos rangot képvisel, ha nem egyenesen komolyabbat. Történelmi gyökereit tekintve érthetően, hiszen nem egyszer magát az aláírást helyettesítette. A bélyegzés hitelesítő ereje azonban esetről esetre eltérően alakul.
Önmagában a bélyegzés nem tesz úgymond „hivatalossá” egy iratot. Ha van jelentősége a bélyegző lenyomatának, akkor az csak konkrét jogszabályhely rendelkezése vagy annak felhatalmazásával születő előírás alapján fordulhat elő. Maga a bélyegzőkészítés nem igényel hatósági engedélyezést. Az egyes, konkrétan létező bélyegző használatáról viszont rendelkezhet jogszabály. Tulajdonképpen bárki, bármilyen bélyegzőt készíthet magának vagy bízhat meg mást a kivitelezéssel. Utóbbi esetben nem kell igazolnia az adott bélyegző használatára vonatkozó jogosultságát. Ellenben a jogosulatlan használat természetesen megvalósíthat a Büntető Törvénykönyvben szankcionált, például közbizalom elleni bűncselekményeket.
Cégek esetében sem képvisel feltétlenül bármiféle jogi relevanciát az adott irat lepecsételése. Maga a Cégtörvény elméletileg lehetőséget biztosít arra, hogy a bélyegzés fontos szerepet kapjon. Akkor fordulhat ez elő, ha az ún. aláírási címpéldányon szerepel a bélyegző lenyomata. Ahogy a rendelkezés szól, amennyiben azt a cégbejegyzési (változásbejegyzési) kérelemhez csatolták, a cégjegyzésre jogosultnak a cég nevében olyan módon, illetve formában kell aláírnia, ahogyan azt a hiteles cégaláírási nyilatkozat (a közjegyzői aláírás-hitelesítéssel ellátott címpéldány), illetve az ügyvéd által ellenjegyzett aláírás-minta tartalmazza [Ct. 9. § (1) bek.]. Nemritkán maga a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) tartalmazza az aláírás formai követelményeit. Az előbbiek szerint azonban az aláírás vonatkozásában a hiteles cégaláírási nyilatkozatnak tulajdonít kötőerőt a jogalkotó, feltéve hogy azt csatolták a cégbejegyzési (változásbejegyzési) kérelemhez.
Számtalan területen viszont a bélyegző használójának akaratán kívül is számottevő jelentősége van a pecsétnek. Jellemzően a közbizalom kiemelt letéteményesei körében.
Így például az afrikai sertéspestis elleni védekezés során elrendelt községi zárlat alkalmával a hatósági állatorvosok felelősségét nehezen lehet alábecsülni. A vágóhídra szállított sertésekből nyert friss disznóhús jelölésére használható bélyegző tulajdonságait, a mérettől az alakon keresztül a meghatározott szöveg és egyéb jelek elhelyezésig, aprólékos gondossággal rögzíti a releváns miniszteri rendelet [98/2003. (VIII. 22.) FVM rendelet az afrikai sertéspestis elleni védekezésről 10. § (6) bek.].
Az emberorvos pedig gyógyszer és gyógyászati segédeszköz rendelésére kizárólag az egyébként – többek között – a keresőképtelenség és keresőképesség igazolására is használható bélyegzőjével jogosult, amely enyhén ovális alakú, szimpla keretes, felső felében AESCULAP kehely, két oldalán a nyilvántartási szám, alsó felében 3 sorban az orvos neve, valamint az „orvos” szó szerepel [20/1991. (XI. 5.) NM rendelet az orvosi bélyegzőkről 2. § (4) bek. és 3. § (1) bek. és (2) bek. a) pont]. A hivatkozott jogszabály negyedik szakasza kifejezetten elő is írja az orvos felelősségét a bélyegző jogszerű használatáért.
A jogász hivatások világából a teljesség igénye nélkül a közjegyzői és ügyvédi bélyegző alkalmazásának egy-egy vonatkozására hívjuk fel a figyelmet.
A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény a közjegyzői okirat kötelező kellékeként határozza meg a közjegyző aláírását és bélyegző lenyomatát [129. § h) pont]. Tulajdonképpen fölösleges részletezéssel, hiszen a törvény a közjegyző és a közjegyzőhelyettes hivatali aláírásaként a közjegyző és a közjegyzőhelyettes névaláírása, valamint a közjegyző hivatali bélyegzője lenyomatának együttes alkalmazását határozza meg [21/A. § (1) bek.].
Fokozott szigorról árulkodik a közjegyzői törvény végrehajtási rendelete [13/1991. (XI.26.) IM rendelet], amely értelmében a közjegyző hivatali bélyegzőjét az országos kamara szerzi be a közjegyző hivatalba lépését megelőzően, az előállításra jogosult bélyegzőkészítőtől [7. § (3) bek.]. Vagyis az általánostól eltérően nem jogosult bármelyik bélyegzőkészítő a közjegyző hivatali pecsétnyomójának elkészítésére, a kérdést részletező jogszabály hiányában azonban arra következtethetünk, hogy csak szerződésről lehet szó a jogosultság keletkezésének alapjaként.
Az ügyvédek bélyegzőinek formai előírásait az 1/2008. (X. 27.) MÜK szabályzatban találhatjuk. A szabályzat 15. pontja szerint az ügyvédi gumibélyegzőn az ügyvéd vagy iroda neve, címe telefonszáma és adószáma tüntethető fel. A 16. pontra alapozva az ügyvédi szárazbélyegző már szaftosabb tartalommal készülhet, hiszen feltüntethető rajta az ügyvéd neve, ügyvédi mivolta, az ügyvédi kamara neve és jelvénye, továbbá az ügyvéd kamarai anyakönyvi lapszáma.
A mindennapos ügyvédi bélyegzőhasználat fontos területe az ingatlanjog. Az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény szerint a tulajdonjog, haszonélvezeti jog, a használat joga, telki szolgalmi jog, vételi jog, jelzálogjog (önálló zálogjog) keletkezésére, módosulására, illetve megszűnésére vonatkozó bejegyzésnek közokirat, ügyvéd által ellenjegyzett magánokirat alapján van helye [1997. évi CXLI. törvény 32. § (3) bek.].
Az ügyvéd által teljesített ellenjegyzés érvényességének pedig egyik elengedhetetlen feltétele a szárazbélyegző lenyomata [32. § (4) bek.]. Amit indokolatlan több lapból álló okirat esetén annak minden lapján, vagy akár minden oldalán elhelyezni, ugyanis az okirat ellenjegyzése megvalósul akkor is, ha egyszer tartalmazza az ellenjegyző személy nevét, aláírását, irodájának székhelyét, az ellenjegyzés időpontját és az „ellenjegyzem” megjelölést, az esetleges ügyvédi szárazbélyegző lenyomaton kívül [32. § (4) bek. első mondat], valamint egy további, alább részletezendő kellék megléte esetén. Több lapból álló okirat esetén a törvény az ellenjegyzőnek csupán kézjegyét kívánja meg minden lapon [32. § (1) bek. f) pont].
Az Inytv. végrehajtási rendeletében a jogalkotó rafináltan írja elő a szárazbélyegző mellett a törvényben nem említett szimpla „bélyegző” lenyomatának szerepeltetését is az ingatlan-nyilvántartási eljárásban elfogadható ügyvédi ellenjegyzés tartozékaként, amikor úgy fogalmaz, hogy „az ügyvédi ellenjegyzés az ingatlan-nyilvántartási eljárásban akkor fogadható el, ha az ügyvéd az ellenjegyzésre kötelezett okiraton bélyegzője mellett elhelyezi hivatalos szárazbélyegzőjének lenyomatát is az eredeti, illetve a másolati példányon is” [109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet 71. §].
