Az Európai Bíróság megállapítja, hogy Finnország, Svédország, Németország, Olaszország, Görögország és Dánia, mivel nem fizették meg a hadieszközök és a katonai és polgári célt szolgáló eszközök behozatala utáni vámot, megsértették a közösségi jogot.
A C‑284/05., C-294/05., C-372/05., C-387/05., C-409/05., C-461/05. és C-239/06. sz. Bizottság kontra Finnország, Svédország, Németország, Olaszország, Görögország, Dánia ügyekben hozott ítéletek:
A Bíróság megállapítja, hogy Finnország, Svédország, Németország, Olaszország, Görögország és Dánia, mivel nem fizették meg a hadieszközök és a katonai és polgári célt szolgáló eszközök behozatala utáni vámot, megsértették a közösségi jogot.
A közösségi költségvetés tekintetében fennálló pénzügyi szolidaritásra és a Bizottsággal való együttműködésre vonatkozó kötelezettségek előírják a tagállamok számára az ilyen vámok beszedését és megfizetését.
A közösségi költségvetés többek között a harmadik országokkal folytatott kereskedelemre kivetett közös vámtarifa szerinti vámokból származó saját forrásokból kerül finanszírozásra. A Vámkódex1 előírja a tagállamok számára, hogy saját forrás címén fizessék be a közösségi kasszába az áruk behozatala után beszedett vámot.
E hét keresetben az Európai Bizottság annak megállapítását kérte a Bíróságtól, hogy Finnország, Svédország, Németország, Olaszország, Görögország és Dánia, mivel nem számolta el saját forrásként a hadieszközök (illetve Svédország és Olaszország esetében továbbá a kettős, polgári és katonai célt szolgáló eszközök2) behozatalához kapcsolódó vámot, megsértette a Vámkódex, valamint különböző rendeletek3 alapján fennálló kötelezettségeit. Németország a maga részéről – jogfenntartással, illetve oly módon, hogy az összeget nem osztotta fel a behozatalok és a különböző időszakok szerint – megfizetett 10,803 millió eurót, ezt követően pedig elutasította az ilyen információknak a Bizottság részére való átadását.
A kötelezettségszegések az 1998. január 1. és 2002. december 31. közötti időszakot érintik, 2003. január 1‑jétől – a tagállamok hadititkainak védelme érdekében – egyedi közigazgatási eljárások kerültek megállapításra a fent említett felszerelések utáni vámok felfüggesztésének lehetővé tétele céljából4.
A tagállamok általánosságban azzal a ténnyel indokolták a vám megfizetésének elutasítását, hogy annak beszedése veszélyeztette volna alapvető biztonsági érdekeiket5.
A Bíróság emlékeztet arra, hogy 1998. január 1. és 2002. december 31. között a közösségi vámjogszabályok egyetlen rendelkezése sem biztosított külön vámmentességet az ilyen típusú termékek behozatalának. Épp ellenkezőleg, a behozatali vám 2003. január 1‑jétől való felfüggesztése megerősíti, hogy a közösségi jogalkotó abból a feltételezésből indult ki, hogy ezen időpont előtt létezett a fent említett vám megfizetésére irányuló kötelezettség.
A Bíróság megállapítja, hogy jóllehet a tagállamok feladata a saját belső és külső biztonságuk biztosítását szolgáló intézkedések meghozatala, az ilyen intézkedések nem esnek kívül teljes mértékben a közösségi jog hatályán, amely a közbiztonságot esetlegesen érintő esetekben alkalmazható kifejezett eltéréseket ír elő, amelyek kivételes és jól körülhatárolt esetekre vonatkoznak, és amelyeket megszorítóan kell értelmezni.
A Bíróság szintén kizárja, hogy valamely tagállam a katonai eszközöknek a vámok kivetéséből fakadó drágulására hivatkozzon: épp ellenkezőleg, a tagállam nem mentesülhet a közösségi költségvetés tekintetében fennálló pénzügyi szolidaritást előíró kötelezettségei alól.
Egyébként az exportáló államokkal kötött megállapodásokban foglalt bizalmas kezelésre irányuló követelményekre alapított igazolások nem fogadhatók el, mivel a vámeljárások közösségi és nemzeti vámügynökök közreműködését teszik szükségessé, akik mindegyikét bizalmas kezelésre vonatkozó kötelezettség terhel, ami alkalmas a tagállamok alapvető biztonsági érdekeinek védelmére. Ezenkívül a tagállamoknak azon kötelezettsége, hogy elősegítik a Bizottságnak a Szerződés tiszteletben tartása biztosítására irányuló feladatát, oly módon, hogy a rendelkezésére bocsátják a saját források átutalása szabályszerűségének vizsgálatához szükséges dokumentumokat, nem zárja ki, hogy a tagállamok eseti alapon és rendkívüli helyzetekben az információközlést a dokumentum egyes elemeire korlátozzák, vagy teljes egészében megtagadják azt.
Különösen a Svédországgal és Olaszországgal szemben indított két ügyet illetően, amelyben a kettős – katonai és polgári – célt szolgáló eszközök vámmentes behozatalának kérdése merült fel, a Bíróság hangsúlyozza, hogy a tagállamok érdekeinek megóvására alapított igazolás hiányára vonatkozó indokolás még inkább vonatkozik a kettős célt szolgáló eszközök behozatalára, függetlenül attól, hogy ez utóbbi eszközök behozatala kizárólag katonai célokat szolgál‑e, vagy sem.
Végül a Bíróság elutasítja a Bizottság elhúzódó tétlenségére6, valamint a vámfelfüggesztésről szóló rendelet elfogadására alapított igazolásokat, amely utóbbi szerint hallgatólagosan elfogadták az e területen alkalmazott eltérés fennállását. A Bizottság az eljárás egyik szakaszában sem adta fel elvi álláspontját, és mindvégig kifejezte arra irányuló határozott szándékát, hogy nem mond le azon vámok beszedéséről, amelyeket a vámfelfüggesztés bevezetését megelőző időszak tekintetében kellett volna megfizetni.
A C-284/05., C-294/05., C-372/05., C-387/05., C-409/05., C-461/05. és C-239/06. sz. ügyekben meghozott ítéletek teljes szövege megtalálható a CURIA honlapon.
1A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12‑i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o.), amelyet a közelmúltban a 2008. április 23‑i 450/2008 európai parlamenti és tanácsi rendelet váltott fel.
2A C‑294/05. és C‑387/05. sz. ügyek.
3Az 1996. július 8‑i 1355/96/Euratom, EK tanácsi rendelettel (HL L 175., 3. o.) módosított és a Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 94/728/EK, Euratom határozat végrehajtásáról szóló, 2000. május 22‑i 1150/2000/EK, Euratom tanácsi rendelettel (HL L 130., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 169. o.) hatályon kívül helyezett, a Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 88/376/EGK, Euratom határozat végrehajtásáról szóló, 1989. május 29‑i 1552/89/EGK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 155., 1. o.; a továbbiakban: 1552/89 rendelet).
4Az egyes fegyverekre és katonai felszerelésekre alkalmazandó behozatali vámok felfüggesztéséről szóló, 2003. január 21‑i 150/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 25., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 13. kötet, 15. o.).
5Az EKSZ 296. cikke előírja, hogy „egyik tagállam sem köteles olyan információkat szolgáltatni, amelynek közlését ellentétesnek tartja alapvető biztonsági érdekeivel”.
6Az érintett államokkal folytatott párbeszéd – például a Németországgal szemben indított, majd később felfüggesztett kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás ‑ kezdete a 80‑as évekre nyúlik vissza.
