Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa – egyszersmind gyermekjogi biztos – hivatalból, átfogóan vizsgálta a speciális szükségletű gyermekek szakellátását, mert az egyedi vizsgálatok alapján felmerült annak a gyanúja, hogy a gyermeki jogok sérelme a gyermekvédelmi szakellátó rendszer hiányosságaira vezethető vissza.
A speciális szükségletűnek nyilvánított gyermekek különböző okok – súlyos magatartási, alkalmazkodási, tanulási zavarok – miatt az átlagostól eltérő nevelésre, gondozásra szorulnak. Szabó Máté a szociális és munkaügyi minisztertől részletes tájékoztatást és adatszolgáltatást kért az ilyen gyermekek – kiemelten a gyermekkorú bűnelkövetők – szakellátásáról. Az ombudsman munkatársai helyszíni vizsgálatot tartottak a legsúlyosabb problémákkal küszködő gyermekek speciális otthonaiban, amelyeket a minisztérium működtet. A minisztérium adatai szerint nincs elegendő speciális férőhely, ugyanakkor a biztos megállapította, hogy a rendelkezésre álló férőhelyeknek is csak 60 százalékát használják fel. Az ellentmondásról a biztos újabb magyarázatot kért. Nincs elegendő – a feladatra különlegesen kiképzett – nevelőszülő sem, az ilyen típusú gondozás sehol sem biztosított.
Egy-egy speciális gyermekotthonban legfeljebb 40 gyermek helyezhető el. Ezt a létszámot az esztergomi, a kalocsai és – kis mértékben – a zalaegerszegi gyermekotthonban is túllépik; a jogszabály szerint önálló szakmai egységek kialakítására lenne szükség. Az esztergomi otthonban a gyermekek 15-20 %-a enyhe fokban értelmi fogyatékos, de – státusz hiányában – nem tudnak a jogszabályban előírt számú fejlesztő vagy gyógypedagógust alkalmazni.
A gyermekvédelmi törvény előírja, hogy a meghatározott problématípusok, például súlyos pszichés, illetve disszociális tünetek, pszichoaktív szerek fogyasztása szerint elkülönítetten kell gondoskodni a gyermekek elhelyezéséről. Az intézményvezetők elmondása és az minisztérium statisztikai adatai azonban arról tanúskodnak, hogy sokszor nem különíthetők el egymástól a tünetek, ezért a gyakorlatban nehezen lehet eleget tenni a törvény feltételeinek.
A törvény emellett csak a súlyos beilleszkedési zavarokat vagy súlyos antiszociális magatartást tanúsító gyermekkorú, 14 év alatti, tehát nem büntethető elkövetők elhelyezését írja elő. A gyakorlatban viszont a kategória korántsem csak a speciális ellátásra szoruló gyermekkorúakat, hanem a hasonló gondozást igénylő 18 év alatti gyermeket is magában foglalja. A gyermekkorú elkövetők számáról, elhelyezéséről a miniszter nem is tudott adatot szolgáltatni, mert a “gyermekkorúakra” vonatkozó adatgyűjtést nem végeznek.
A vizsgálat megállapította, hogy minden intézményben komoly gond a súlyos pszichés problémák, illetve a drogelvonási tünetek kezelése. A gyermekek jelentős részénél szükség lenne speciális pszichoterápiára. A gyermekpszichiátriák – kapacitás hiányában – nem fogadják a nehezen kezelhető gyermekeket. Kivételesen felnőtt-pszichiátrián, vagy gyermekosztályon látják el őket, de előfordul, hogy az intézetnek kell megoldania a kórházi kezelésre szoruló növendék ellátását. Ezzel a helyzettel az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet bezárását követő vizsgálat foglalkozott részletesen.
Az ombudsman mindezek alapján több esetben is kénytelen volt megállapítani, hogy sérül a gyermekek kiemelt védelemhez és gondoskodáshoz való alkotmányos joga. A visszásságok orvoslására az ombudsman a szakminiszternek ajánlásokat tett. A törvényi szabályozás és a gyakorlati alkalmazás összhangjának megteremtésére pedig a biztos a törvényi szabályozás módosítását indítványozta.
