A BruxInfo korábbi értesüléseivel összhangban az Európai Bizottság bejelentette december 3-án, hogy megfellebbezte a nemzeti kiosztási tervekkel kapcsolatos európai elsőfokú bírósági döntést, amely szerint a Bizottságnak nem volt joga egyoldalúan csökkenteni Lengyelország és Észtország széndioxid-kibocsátási kvótáját a 2008 és 2012 között tartó kibocsátás-csökkentési időszakra (EU ETS).
A szerdai döntés azt jelenti, hogy a Bizottság fenn kívánja tartani korábbi határozatát, miszerint a lengyel kiosztási tervben eredetileg javasolt kibocsátási kvóta mennyiségnek csak 73 százalékát hagyja jóvá, míg Észtország esetében csak 52 százalékot. „A Bizottság úgy véli, hogy az Európai Bíróság túl szűken értelmezte a bizottsági hatáskört a nemzeti kiosztási tervekkel kapcsolatban” – közölte szerdán újságírókkal Barbara Helfferich, a Bizottság környezetvédelmi igazgatóságának szóvivője. A Bizottság közleménye szerint, mivel a gazdasági válság miatt csökkent az országok valós széndioxid-kibocsátása, „nem valószínű, hogy a nemzeti kiosztási tervek felülvizsgálata során számottevő változás történne a két ország kibocsátási kvótájában”.
Henry Derwent, az emissziókereskedelemmel foglalkozó cégeket és szervezeteket tömörítő nemzetközi lobbiszervezet, az International Emissions Trading Association (IETA), a BruxInfónak nyilatkozva korábban elmondta: a karbonpiacok számára hátrányos lenne, ha a nemzeti kiosztási terveket felfelé módosítanák, mert a piacon már most is jelentős túlkínálat van. „Ez annak köszönhető, hogy a gazdaság válság következtében lényegesen kisebb az európai emissziókereskedelmi rendszerbe [EU ETS] tartozó létesítmények valós kibocsátása, mint a nemzeti kiosztási tervek alapján ingyenesen megengedett mennyiség. A piac minél hamarabb szeretne bizonyosságot a végleges kiosztási számokról és arról, hogy a Bizottságnak pontosan mi a jogköre a nemzeti kiosztási tervekkel kapcsolatban. Ha ennek az a módja, hogy a Bizottság most formálisan fellebbez, akkor az a véleményünk, hogy lássunk hozzá” – közölte Derwent.
Az Európai Bíróság szeptember 23-i döntése értelmében az Európai Bizottság nem járt el jogszerűen, amikor lecsökkentette a Lengyelország és Észtország által a 2008 és 2012 közötti időszakra javasolt nemzeti széndioxid-kibocsátási határértékeket. A döntés befolyásolhatja Magyarország és hat másik tagállam még folyamatban levő perét, amit hasonló okok miatt indítottak a Bizottság ellen.
Az elsőfokú bíróság szerint a Bizottság túllépte a ráruházott és „erősen korlátozott” hatásköröket, amikor az Európai Unió széndioxid-kibocsátási rendszerének (EU ETS) keretein belül, a nemzeti kiosztási tervek vizsgálata során meghatározta a kiosztható CO2-kvóták számát. E határértékeknek azért van fontos szerepük, mivel a tagállamok ezek keretein belül oszthatják ki a területükön működő egyes gazdasági szereplők között az ETS második, 2008 és 2012 között zajló szakaszában az érintett létesítmények által kibocsátható széndioxid-mennyiséget. (Az ETS-szabályok alapján ha egy létesítmény a nemzeti kiosztási tervben megengedett mennyiség felett bocsát ki széndioxidot, vagy kvótát kell vásárolnia a piacon a plusz mennyiség fedezésére, vagy bírságot fizet.)
A Bizottság azt követően döntött a nemzeti kiosztási tervekben szereplő összkibocsátási értékek csökkentéséről, hogy az EU ETS első szakaszában, 2005 és 2007 között, a tagállamok jelentősen több egységet osztottak ki, mint az emisszió-csökkentési rendszer hatálya alá tartozó létesítmények valós kibocsátása volt. Emiatt a cégek nem voltak érdekeltek a csökkentésben, ráadásul a túlkínálat miatt az első kereskedési időszakban összeomlott az egységek ára, gyakorlatilag ingyenessé téve a szennyezést. Márpedig a Bizottság egy hiteles kibocsátás-csökkentési programot szeretne felmutatni a decemberben, Koppenhágában tartandó klímatárgyalásokon, ahol a Kiotó Egyezmény megújítása lesz a tét. Ismeretes: az uniós tagállamok tavaly vállalták, hogy 2020-ra 20 százalékkal csökkentik az 1990-es szinthez képes az üvegházhatású gázok kibocsátását.
Kapcsolódó cikkek:
CO2-perek – Fellebbezni készül a Bizottság az Európai Bíróság döntése ellen →