Az emberkereskedelem áldozatai, valamint a prostitúcióra kényszerített nők intézményes egészségügyi, szociális ellátását szorgalmazták civil érdekvédő szervezetek az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága keddi, a témát napirendre tűző albizottsági ülésén.
A testület előtt többen arra hívták fel a figyelmet, hogy Magyarországon – a hajléktalanok számához hasonlóan – “tízezres nagyságrendben” vannak azok, akik szexmunkát végeznek, ám míg előbbieket már két évtizede normatív ellátásban segítik, addig utóbbiaknak erre nincs lehetőségük.
Többek véleménye szerint a kiszolgáltatott helyzetben lévő nők számára a megfelelő szociális, pszichológiai, orvosi és jogvédelmi segítség megadása kiutat jelenthetne a prostitúcióból, ezért jogi szabályozást sürgettek.
A civilek között nem volt egyetértés abban, létezik-e önkéntes prostitúció, vagy minden esetben valamilyen megélhetési kényszer, vagy a futtatók érdeke áll-e a háttérben. Többen ezzel összefüggésben arra mutattak rá, hogy a “választás szabadságát” nagyban befolyásolja az anyagi vagy a társadalmi helyzet, valamint a családi minta, mert – mint fogalmaztak – a “prostitúció már a gyermekkorban kezdődik”. Arra is felhívták a figyelmet, hogy a szexmunka nem biológiai érettség kérdése, így 18 éves kor alatt az gyermekprostitúciónak számít.
Segítő szervezetek korábban felmérést készítettek, amelyből az derült ki, hogy elegendő munkabérért és lakhatásért az érintett nők nagy része azonnal felhagyna a szexmunkával.
A Magyar Helsinki Bizottság képviselője szerint a Magyarországra menekültként érkezők ügyének elbírálásakor tekintettel kellene lenni arra, hogy sok nő és gyerek az emberkereskedelem miatt hagyta el otthonát.
Véleménye szerint Magyarország a segítségnyújtásban eddig “nem jeleskedett”, és csak az európai irányelv minimumát biztosítja. Utalt arra is, hogy a menekültként érkező várandós nők számára még terhesgondozást sem biztosítanak, kizárólag “idegenrendészeti ügyként” kezelik őket.
A civilek egyetértettek abban, több védett házra lenne szükség, ahol az emberkereskedelem és a prostitúció áldozatai kaphatnak menedéket és segítséget.
Ékes Ilona, a bizottság fideszes alelnöke üdvözölte Lakatos István külügyminisztériumi főosztályvezetőnek azt a bejelentését, hogy egy, az ügyet érintő 2002-ben hozott nemzetközi gyermekjogi egyezmény még ebben a hónapban az országgyűlés elé kerül, anna ellenére, hogy erre – nem tudni, miért – hét évet kellett várni. A képviselő azt hangoztatta, a prostitúcióra való kényszerítés a nők olyan mértékű megalázását jelenti, hogy amíg az jelen van a társadalomban, addig a nők egyéb jogait érintő ügyekben is nehéz lesz előrelépni.
Pettkó András (független) arra hívta fel a figyelmet, hogy ma nemcsak az internet, hanem a lapok túlnyomó többsége is tele van “burkoltan vagy nyíltan” szexuális tartalmú hirdetéssel, ám ezek ellen nem látják a hatóságok fellépését.
A rendőrség meghívott szakemberei elmondták, monitorozzák ugyan a világhálót, ám az internet “gyakorlatilag foghatatlan és szinte kezelhetetlen”, és az újságok ellenőrzésére sincs elegendő munkatársuk.
Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (IRM), valamint a rendőrség meghívott képviselői arról beszéltek, a prostitúció megítélése nem feltétlen rendészeti, hanem annál átfogóbb, társadalmi kérdés. Elmondták, a bűnüldözés során inkább az “élősködők”, tehát a lányokat futtatók, kerítők vannak célkeresztben, nem pedig a prostituáltak.
Horváth Attila, az IRM főosztályvezetője szerint a legnagyobb probléma az, hogy az önkormányzatok nem jelölnek ki türelmi zónákat, ezért a lányokkal szemben szabálysértési eljárást kell indítaniuk. Közölte, az elmúlt évben 812 embert vettek szabálysértési őrizetbe, közülük 319-en kerültek bíróság elé. Mint mondta, a prostitúció mögött a rendőrség is látja az emberkereskedelmet, ám nehéz dolguk van, mert Magyarország e tekintetben is tranzitország, és a jogsértések nagy része külföldön történik.
Utalt arra, hogy bűnözői körök magyar lányokat – köztük már 16 éveseket is – bébiszitterkedés vagy más hasonló munkák ígéretével Hollandiába, Ausztriába vagy Olaszországba csábítják, ám ott irataikat elveszik és prostitúcióra kényszerítik őket. Elmondta azt is, hogy a lányok félnek futtatóik ellen vallomást tenni, s ha ezt mégis megteszik, akkor később gyakran “kilépnek” az eljárásból.
