Az Unió tagállamainak 27 állam- és kormányfője által 2007. december 13‑án aláírt Lisszaboni Szerződés 2009. december 1‑jén lép hatályba. Módosítja a két alapvető szerződést: az Európai Unióról szóló szerződést (EUSZ) és az Európai Közösséget létrehozó szerződést, amely utóbbi ezentúl a „Szerződés az Európai Unió működéséről” (EUMSZ)[1] címet viseli. A Lisszaboni Szerződés módosítja az Európai Unió Bíróságának szervezetét és hatásköreit.
A. Az intézmény szervezetét és a tagjai kinevezését érintő módosítások
Az Európai Unió, amely ezentúl jogi személyiséggel rendelkezik, az Európai Közösség helyébe lép. A Lisszaboni Szerződéssel így eltűnik a pilléres szerkezet, és az Unió új intézményi kerettel rendelkezik. Következésképpen hasonlóan az intézményekhez, amelyeknek megváltozik az elnevezése, az Unió egész bírósági szervezete az Európai Unió Bírósága2 nevet veszi fel, amely három bíróságból áll: a Bíróságból, a Törvényszékből és a Közszolgálati Törvényszékből.
Ami a különös hatáskörű törvényszékek létrehozását illeti, bár a Lisszaboni Szerződés átveszi a létező rendelkezéseket, létrehozataluk módját illetően tartalmaz néhány módosítást: ezentúl a rendes jogalkotási eljárás szerint (azaz együttdöntési eljárásban minősített többséggel) hozzák azokat létre, nem pedig egyhangúlag, ahogy korábban.
A Lisszaboni Szerződésből következik, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmányának3 módosítása iránti kérelmet „jogalkotási aktus tervezetének”4 kell tekinteni, és rendes jogalkotási eljárás alá tartozik. A bírák és a főtanácsnokok jogállására, valamint a Bíróság nyelvhasználati szabályaira viszont továbbra is az egyhangúság szabálya vonatkozik.
Ami az intézmény tagjai kinevezésének részletes szabályait illeti, a Lisszaboni Szerződés átveszi a már meglévő rendelkezéseket, amennyiben a bírákat a tagállamok kormányai közös megegyezéssel hat éves időtartamra nevezik ki, de ezentúl azon bizottsággal folytatott konzultációt követően, amelynek feladata a Bíróság vagy a Törvényszék bírájának vagy főtanácsnokának jelölt személy e feladatra való alkalmasságáról véleményt adni. E bizottságot hét személy alkotja, akiket a két bíróság korábbi tagjai, a tagállamok legfelsőbb bíróságainak tagjai és elismert szakértelemmel rendelkező jogászok közül választanak ki, akik közül egy személyre az Európai Parlament tesz javaslatot. A Bíróság elnökének kezdeményezése alapján a Tanács határozatot hoz e bizottság működésének szabályairól, valamint tagjai kinevezéséről.
A főtanácsnokokat illetően nyilatkozat szól arról, hogy számuk a Bíróság kérésére nyolcról tizenegyre növelhető5.
B. Az Európai Unió Bírósága hatásköreit érintő módosítások
A területek
A Maastrichti Szerződés által bevezetett pilléres szerkezet eltűnik. Következésképpen az Európai Unió Bíróságának hatásköre az Európai Unió jogára terjed ki, hacsak a Szerződések másként nem rendelkeznek.6
Így a Bíróság általános előzetes döntéshozatali hatáskörhöz jut a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség vonatkozásában a pillérek eltűnése, valamint az EU 35. cikk és EK 68. cikk Lisszaboni Szerződés általi hatályon kívül helyezése folytán, amelyek korlátozásokat írtak elő a Bíróság hatáskörét illetően.
Először is a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés7 tekintetében a Bíróság előzetes döntéshozatali hatásköre kötelezővé válik, és nem függ többé az egyes tagállamok e hatáskört elfogadó és a Bírósághoz fordulásra jogosult nemzeti bíróságot meghatározó nyilatkozatától. A Lisszaboni Szerződés révén a rendőrség és büntető igazságszolgáltatás területe az általános jog részévé válik, és bármely nemzeti bíróság a Bírósághoz fordulhat. Az átmeneti rendelkezések szerint azonban e teljes hatáskör csak a Lisszaboni szerződés hatálybalépését követő öt év elteltével válik alkalmazhatóvá.8
Másodszor a vízumok, a menekültügy, a bevándorlás és a személyek szabad mozgására vonatkozó egyéb politikákat érintően9 (többek között a polgári ügyekben való igazságügyi együttműködés, az ítéletek elismerése és végrehajtása) a Bírósághoz mostantól bármely nemzeti bíróság fordulhat – és már nem csak a legfelsőbb bíróságok ‑, továbbá a Bíróság ezentúl hatáskörrel rendelkezik arra, hogy közrendi intézkedésekről hozzon döntést a határokon átnyúló ellenőrzések keretében. Következésképpen a Bíróság már a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésétől kezdve általános hatáskörrel rendelkezik ezen a területen.
Ezenkívül az Európai Unió Alapjogi Chartája10 ugyanolyan jogi kötőerőt nyer, mint a Szerződések11. Azon „alkotmányos elvek” összességét foglalja magában, amelyekről a Bíróság határozhat. A Charta azonban nem alkalmazható az Egyesült Királysággal és Lengyelországgal szemben, akik mentességet kapnak12, amiből az következik, hogy a Charta nem terjeszti ki a Bíróságnak, vagy e két tagállam bármely bíróságának vagy törvényszékének hatáskörét az annak megállapítására való lehetőségre, hogy a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések, gyakorlatok vagy intézkedések nincsenek összhangban azokkal az alapvető jogokkal és elvekkel, amelyeket a Charta újólag megerősít. Másfelől az állam- és kormányfők megállapodtak abban, hogy a jövőben kiterjesztik e mentességet a Cseh Köztársaságra is13.
Bár a pillér fogalma eltűnik a Lisszaboni Szerződéssel, az EU-Szerződés V. címe alapján14 a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) továbbra is külön szabályok és eljárások hatálya alá tartozik. Ennélfogva a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel15 e rendelkezések, valamint az azok alapján hozott jogi aktusok felülvizsgálatára, két kivétellel: 1) hatáskörrel rendelkezik az Unió hatáskörei és a KKBP elhatárolásának ellenőrzésére, amelynek végrehajtása nem sértheti az Unió e hatásköreinek gyakorlását és az intézményeknek az Unió kizárólagos és megosztott hatásköreinek gyakorlására vonatkozó jogosultságait16; 2) hatáskörrel rendelkezik a Tanács által a természetes vagy jogi személyekkel szemben elfogadott korlátozó intézkedéseket előíró határozatok ellen benyújtott megsemmisítés iránti keresetek tekintetében, például a terrorizmus elleni küzdelem keretében (vagyonok befagyasztása)17.
Az eljárások
Az előzetes döntéshozatali eljárás kiterjed az uniós szervek vagy hivatalok jogi aktusaira18, amelyek ezáltal az uniós jog részévé válnak, a Bíróság a nemzeti bíróságok kérelme alapján értelmezheti azokat, és vizsgálhatja érvényességüket, lehetővé téve az utóbbiak számára például a nemzeti jogszabályaik e joggal való összeegyeztethetőségének vizsgálatát.
A Lisszaboni Szerződés olyan rendelkezést vezet be, amely szerint a Bíróság a lehető legrövidebb időn belül határoz, ha bármely tagállami bíróság előtt folyamatban lévő ügyben olyan előzetes kérdés merül fel, amely fogva tartott személyt érint19. Ezáltal maga a Szerződés szövege tartalmaz hivatkozást a 2008. március 1‑jén hatályba lépett sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárásra (PPU), amely a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térsége tekintetében alkalmazandó (12/08. sz. sajtóközlemény).
A Lisszaboni Szerződés kiterjeszti a Bíróság felülvizsgálati jogkörét az Európai Tanács jogi aktusaira, mivel utóbbit a Lisszaboni Szerződés teljesen elkülönült intézményként ismeri el. Az új rendelkezések20 alapján a Bíróság az érintett tagállam kérelmére határozhat az Európai Tanács, illetve a Tanács által elfogadott jogi aktus jogszerűségéről, ha az utóbbiak annak egyértelmű veszélyét állapították meg, hogy e tagállam súlyosan megsért bizonyos értékeket21 (az emberi méltóság tiszteletben tartása, az emberi jogok tiszteletben tartása stb.)22
Emellett az intézmény hatáskörrel rendelkezik a Számvevőszék, az Európai Központi Bank és mostantól fogva a Régiók Bizottsága által előjogaik megóvása érdekében indított keresetek tekintetében.
A Lisszaboni Szerződés könnyít a magánszemélyek (természetes vagy jogi személyek) által az Unió intézményeinek, szerveinek és hivatalainak határozatai ellen benyújtott keresetek elfogadhatóságának feltételein. A magánszemélyek keresetet nyújthatnak be a rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, ha azok közvetlenül érintik őket, és ha nem tartalmaznak végrehajtási intézkedéseket. A magánszemélyeknek tehát már nem kell bizonyítaniuk, hogy ezen aktus személyükben érinti őket23.
A szubszidiaritás elve tiszteletben tartásának ellenőrzése keretében a Bírósághoz fordulhat bármely tagállam a szubszidiaritás elvét megsértő jogalkotási aktus megsemmisítése iránti, a nemzeti parlamentjétől, illetve annak valamelyik kamarájától eredő keresettel. A keresetet formálisan az állam kormányának kell benyújtania, de az egyszerűen „továbbíthatja” is azt, mivel a keresetet valójában a nemzeti parlament, illetve annak valamely kamarája kezdeményezi24. A Régiók Bizottsága szintén hivatkozhat ezen elvek megsértésére, de csak olyan jogi aktusok esetében, amelyek tekintetében kötelező vele konzultálni.
A Lisszaboni Szerződés ezenkívül felgyorsítja a pénzügyi szankciókkal kapcsolatos mechanizmusokat (átalányösszeg és/vagy kényszerítő bírság) a kötelezettségszegést megállapító ítéletben foglaltak teljesítésének elmaradása esetén25. Azt is lehetővé teszi, hogy a Bíróság már a kötelezettségszegést megállapító első ítélet szakaszában pénzügyi szankciókat írjon elő, amennyiben a valamely irányelv átültetésére elfogadott nemzeti intézkedéseket nem jelentik be a Bizottságnak.26
Végül a Bizottság öt éves időszak eltelte után kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet nyújthat be a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése előtt a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködéssel kapcsolatban elfogadott intézkedések tekintetében27.
1Egyedül az Európai Atomenergia-közösség vagy „Euratom” marad meg (az Európai Unióról szóló szerződéshez, az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez és/vagy az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződéshez csatolt jegyzőkönyvek módosításáról szóló 1. jegyzőkönyv).
2EUSZ 19. cikk.
3Az Európai Unió Bíróságának alapokmánya a 3. jegyzőkönyvben található.
4A szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv.
5A Bíróság főtanácsnokainak számával összefüggésben az Európai Unió működéséről szóló szerződés 252. cikkéről szóló 38. nyilatkozat.
6EUSZ 19. cikk.
7Az EU-Szerződés korábbi VI. címe.
8Az átmeneti rendelkezésekről szóló 36. jegyzőkönyv 10. cikke. E cikk szerint átmeneti intézkedésként a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés területén a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése előtt elfogadott jogi aktusok tekintetében a Bíróságra ruházott hatáskörök változatlanok maradnak. Ezen átmeneti intézkedés a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követő öt év elteltével hatályát veszti.
9Az EK-Szerződés korábbi IV. címe.
10Az EUSZ 6. cikkének (2) bekezdése egyébként pontosítja, hogy „Az Unió csatlakozik az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez. Ez a csatlakozás nem érinti az Uniónak a Szerződésekben meghatározott hatásköreit”. A 8. jegyzőkönyv megállapítja, hogy a csatlakozási megállapodásnak meg kell határoznia különösen „az Uniónak az európai egyezmény ellenőrző szerveiben való esetleges részvételére vonatkozó különleges szabályok[at], [és] az annak biztosításához szükséges mechanizmusok[at], hogy a nem tagállamok által benyújtott kereseteket és az egyéni kereseteket megfelelően a tagállamok, illetve – adott esetben – az Unió ellen helyesen nyújtsák be”. E csatlakozás „nem érinti sem az Unió, sem az Unió intézményeinek hatásköreit”.
11EUSZ 6. cikk, (1) bekezdés.
12Az EUMSZ-hez csatolt, az Európai Unió Alapjogi Chartájának Lengyelországra és az Egyesült Királyságra történő alkalmazásáról szóló 30. jegyzőkönyv.
13Az Európai Tanács 2009. október 29–30-i következtetései megállapítják, hogy a 30. jegyzőkönyvet alkalmazni kell a Cseh Köztársaságra (Doc 15265/09 CONCL 3).
14EUSZ 24. cikk.
15EUMSZ 274. cikk.
16EUSZ 40. cikk.
17EUMSZ 275. cikk.
18EUMSZ 267. cikk.
19Uo.
20EUMSZ 269. cikk.
21USZ 2. cikk.
22E keresetet a szóban forgó megállapítás meghozatalától számított egy hónapon belül kell benyújtani, a Bíróságnak pedig a kérelem benyújtásának időpontjától számított egy hónapon belül kell határoznia.
23EUMSZ 263. cikk
24A Maastrichti Szerződés vezette be a szubszidiaritás elvét. Az EK-Szerződés 5. cikke a következőképpen határozza meg: „azokon a területeken, amelyek nem tartoznak kizárólagos hatáskörébe, a szubszidiaritás elvének megfelelően a Közösség csak akkor és annyiban jár el, amennyiben a tervezett intézkedés céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért a tervezett intézkedés terjedelme vagy hatása miatt azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók”. Ehhez szorosan kapcsolódik egy másik elv, az arányosság elve, amely szerint „a Közösség intézkedései nem léphetik túl az e szerződés célkitűzéseinek eléréséhez szükséges mértéket”.
25EUMSZ 260. cikk.
26Uo.
27A 36. jegyzőkönyv 10. cikkének (1) bekezdéséből következik, hogy az ilyen keresetek a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követő öt év elteltével lehetségesek.
