Az Alkotmánybírósághoz fordult és mulasztásos alkotmánysértés megállapítását indítványozta az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a sztrájktörvény rendelkezéseinek súlyos, koncepcionális hiányosságai miatt.
Szabó Máté eddigi jogalkotási kezdeményezései annak dacára sem vezettek eredményre, hogy kifejtette, álláspontja szerint csak a hazai sztrájkjogi szabályozás teljes felülvizsgálatával előzhető meg a radikális, kezelhetetlen sztrájkformák megjelenése és terjedése, valamint az a kaotikus állapot, amit az állampolgárok a sztrájkok idején rendszerint tapasztalnak.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa még 2008 végén indította meg átfogó projektjét, amelyben a sztrájkhoz való jog érvényesülését, illetve a hazai sztrájkjog gyakorlatának és szabályozásának alapjogi szempontból visszás elemeit tárta fel. Vizsgálatai nyomán Szabó Máté ombudsman az 1989-es sztrájktörvény egyes részeinek módosítását sürgette. Kezdeményezései azonban eredménytelenek maradtak. Az igazságügyi tárca ugyanis – országgyűlési konszenzus hiányában – nem találta időszerűnek a módosító tervezet kidolgozását.
A legutóbbi, hivatalból elrendelt utóvizsgálat során a biztos megállapította, hogy a sztrájktörvény elavult fogalmai, inkoherens szabályai a jogbiztonság követelményével és mások alapvető jogaival összefüggő visszásságok akut forrásai. Nem történt meg az 1989-es sztrájktörvény érdemi módosítása. Így a törvény koncepciójában még mindig azt a modellt tükrözi, amelyben a valamennyi munkavállalót képviselő egyetlen ágazati szakszervezet és az állami nagyvállalat tárgyalt egymással. Bírálható annak gyakorlata, ahogyan a közszolgáltatók teljesítik a tájékoztatási kötelezettségüket, vagy éppen a munkáltatók és munkavállalók megegyezési készségének hiánya a még elégséges szolgáltatásról.
A biztos jelentésében hangsúlyozta, hogy törvényi alap hiányában gyakorlati problémákat vet fel a sztrájk megkezdésének és az egyén sztrájkba lépésének bejelentésére, sztrájk kezdeményezésére és az abban való részvételre jogosultak körére, valamint a szolidaritási sztrájkra és annak korlátaira vonatkozó szabályozás. Kifejtette azt is, hogy sérti a jogbiztonság követelményét az egyeztető tárgyalások lefolytatására irányadó, továbbá a “még elégséges szolgáltatás” teljesítését garantáló, a feleket megállapodásra motiváló rendelkezések hiánya. Ez a többi között a közszolgáltatást igénybe vevő személyek alapvető jogainak (mint a közlekedés szabadsága, az egészséghez vagy éppen az oktatáshoz való jog) sérelmét idézheti elő a közszolgáltatást végző szerveknél zajló sztrájkok esetében.
Mindezek alapján Szabó Máté indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg: a jogalkotó mulasztásával alkotmányellenes helyzetet idézett elő, és határozatban hívja fel feladatának mielőbbi teljesítésére.
Az ombudsmani vizsgálat végül arra is rámutatott, hogy alkotmányos aggályokat vet fel a sztrájktörvénynek az a rendelkezése, amely szerint az államigazgatási szerveknél – például állami vagy önkormányzati hatóságoknál – dolgozók esetében a Kormány és az érintett szakszervezetek megállapodása rögzíti a sztrájkjog korlátozásának szabályait. A biztos kiemeli, hogy az Alkotmány szerint alapvető jogot csak törvényben lehet korlátozni, sőt valamely alapjog gyakorlásával kapcsolatos technikai szabályt is legfeljebb rendelet tartalmazhat. Mivel a biztos szerint ennek az alkotmányi követelménynek a sztrájktörvény nem felel meg, kérte az Alkotmánybíróságtól e rendelkezés alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését.
