Az adóellenőrök a vizsgálat lefolytatását követően a megállapításaikról adóellenőrzési jegyzőkönyvet készítenek. Ennek az a jelentősége, hogy az írásba foglalt megállapítás az alapja minden további eljárásnak és intézkedésnek.
A jegyzőkönyvben elsődlegesen azt kell rögzíteni, hogy mit állapítanak meg a revizorok, azaz az adókülönbözetet, amely az adózó által bevallott, vagy bevallani elmulasztott és az adóellenőrzés során az adóellenőrök által utólag megállapított adó, költségvetési támogatás különbözete. Fontos kiemelni, hogy jegyzőkönyv akkor is készül, ha az adóhatóság nem állapít meg eltérést.
A jegyzőkönyv felépítése a következő: A nyitó adatok között szerepel az ellenőrzött adózó neve, adószáma, bevallásainak módja, bankszámlaszáma, az ellenőrzést elrendelő szerv neve, a megbízólevél száma az ellenőrzés tárgya, ideje, az ellenőrzés alá vont időszak, az eljáró revizorok. Ezeket az adatokat követik a megállapítások az adóhatósági intézkedést igénylő és intézkedést nem igénylő bontásban.
Az adóhatósági intézkedést igénylő megállapítások részbe tartoznak azok a megállapítások, amelyben az adóellenőrök a normatív követelményektől való eltérést állapítanak meg, függetlenül attól, hogy ennek van-e számszerű kihatása vagy nincs. Az eltéréseket adónemenként és az adott adónem bevallási időszakaira elkülönítve az adó alapjának és összegének meghatározásával kell írásba foglalni. Az egyes jegyzőkönyvi pontok felépítésével kapcsolatosan követelmény, hogy a tényállás teljes körűen kifejtésre kerüljön, továbbá tartalmaznia kell a megsértett jogszabályi előírást és rögzíteni kell a megállapítás kihatását. A tényállás úgy teljes, ha itt történik hivatkozás a bizonyító erejű iratokra, amelyek a jegyzőkönyv mellékletét képezik.
Az adóhatósági intézkedést nem igénylő megállapítások fejezet több fő célt szolgál, a revizorok itt rögzítik, hogy a vizsgálati programban foglaltakat maradéktalanul megvizsgálták és a megállapításaikat ismertették vagy nem tettek megállapítást.
Az ellenőrzési jegyzőkönyvben rögzített szabálytalanságokhoz szankcionálási lehetőségek kötődnek, így adóbírság, késedelmi pótlék és mulasztási bírság.
Adóhiány esetén adóbírságot kell fizetni. Az adóbírság mértéke fő szabályként az adóhiány 50%-a, ha azonban az adóhiány bevétel eltitkolásával, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével függ össze akkor az adóhiány 75%-a. Adóhiánynak minősül az adózó terhére megállapított adókülönbözet, önadózás esetén csak akkor, ha az adókülönbözetet az esedékesség időpontjáig nem fizették meg, illetve a költségvetési támogatást igénybe vették.
A megállapított adóhiány után az adózónak késedelmi pótlékot kell fizetnie. A késedelmi pótlék az eredeti esedékesség napjától – az adott időszakra vonatkozó bevallás beadásának határidejétől – az ellenőrzési jegyzőkönyv felvételének napjáig, de legfeljebb 3 évre számítható fel.
Az adóbírság megállapítása nem érinti a késedelmi pótlék fizetési kötelezettséget.
A revizorok a számviteli rend és bizonylati fegyelem körében felmerülő hiányosságokat rögzítik a jegyzőkönyvben, és tájékoztatják adózót, hogy emiatt mulasztási bírság szabható ki. A mulasztási bírság összege 500 ezer forintig terjedhet.
Az adóbírság és a mulasztási bírság egymást ki nem záró szankciók, így az adóhatósági eljárásban nincs akadálya annak, hogy a feltételek fennállása esetén mindkettő kiszabásra kerüljön.
Különös méltánylást érdemlő körülmények fennállása esetén az adóbírság mérsékelhető, a késedelmi pótlék esetében a késedelmi pótlék felszámításának időpontját pedig az adóhatóság az esedékesség időpontjánál későbbi időpontban is megállapíthatja. Ha vannak ilyen körülmények, akkor azt a jegyzőkönyvben részletezni kell. Olyan körülményeket, amelyek adózó törvényi kötelezettségeiből keletkeznek – mint pl. adózó pontosan teljesítette bevallási kötelezettségét, könyvvezetése, nyilvántartásai világosak – nem lehet enyhítő körülményként figyelembe venni. Továbbá nincs helye az adóbírság mérséklésének, ha az adóhiány a bevétel eltitkolásával, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével függ össze.
A jegyzőkönyvi megállapítások megismerése és a jegyzőkönyv átadása személyes átvétellel vagy kézbesítés útján történik. A jegyzőkönyv kézbesítése esetén az adóhatósági iratokra vonatkozó kézbesítési szabályok az irányadóak. Az adózó jogosult a jegyzőkönyv átadását követő 15 napon belül észrevételt tenni. Az adóellenőrök kötelezettsége, hogy az adózói észrevételt véleményezzék. Ha az adózó az észrevételben felhozott új tényeket bizonyítékokkal is alátámasztja, akkor a határozatot ennek figyelembevételével kell kiadni. Ha a bizonyítékok nem teljes körűek vagy az új tények nincsenek bizonyítékokkal alátámasztva, akkor a tényállás tisztázása érdekében célszerű az ellenőrzés folytatása. A vizsgálat folytatására az adóhatóságnak az észrevételtől számított 15 napig van lehetősége. A kiegészítő ellenőrzésre nyitva álló határidőt a felettes szerv az ellenőrzést végző adóhatóság indokolt kérelmére egyszer, legfeljebb 15 nappal meghosszabbíthatja. A másodfokú adóhatóság felettes szerve az ellenőrzési határidőt rendkívüli körülmények által indokolt esetben egyszer további 15 nappal meghosszabbíthatja. A vizsgálat lefolytatását követően kiegészítő jegyzőkönyvet kell készíteni. A kiegészítő jegyzőkönyv ellen adózó ismételten észrevétellel élhet.
A jegyzőkönyv, kiegészítő jegyzőkönyv átadásának, kézbesítésének napja a hatósági eljárás kezdő időpontja.
A cikksorozat I. része: Az ellenőrzés megindítása →
A cikksorozat II. része: Tényállás tisztázási és bizonyítási lehetőségek az adóellenőrzés során →
