Ha a lisszaboni szerződés életbe lép, új fejezet kezdődik a tagországok életében, mert az európai kormányzás megújulhat – mondta csütörtökön, az V. Európai Jogász Fórum nyitó plenáris ülésén Balázs Péter külügyminiszter, aki az unión belüli új hatalmi egyensúlyról beszélt.
Balázs Péter szerint ha pénteken az ír népszavazás szabad utat enged a lisszaboni szerződésnek, mindenképpen újfajta intézményi tagolódás jelentkezik az unión belül. Eddig az unió csúcsán háromszögben mozgott a feladatok, funkciók és a hatalom elosztása: “ez a parlament, tanács, bizottság háromszöge”, és most úgy tűnik, hogy bővül a kör az Európai Tanács állandó, választott elnökével, és a funkcióiban megerősítendő magas szintű képviselő, az “uniós külügyminiszter” személyével.
Mint mondta: a tanácsban és a bizottságban egy idő óta új “csoportdinamika” figyelhető meg. Miközben huszonhét biztos van, addig mindössze tizennyolc kormányzati funkció és kilenc tanácsi formáció. Szerinte itt elég súlyos méretbeli ellentmondások látszanak.
A másik nagy kihívás, hogy az eddig egységes általános és külkapcsolati tanács kettéválik: lesz egy általános ügyek tanácsa, amely az unió belső ügyeit intézi, és egy külkapcsolatok tanácsa, amely a külső ügyeket. Ez a tagállamokon belül is fontos lépéseket von maga után, amely nagy kihívás a külügyi tárcák számára.
Fontos kérdés a kis és nagy tagállamok egyenlőségének kérdése az unióban. A “huszonhét szék” egyenlő megszólalási lehetőséget kínál minden résztvevőnek, akik közül egyes államok olykor megfeledkeznek országuk méretéről, súlyáról, költségvetési hozzájárulásuk mértékéről. Mint mondta, az utóbbi években egyre gyakrabban merevedett meg a többségi és a kisebbségi álláspont. Továbbá a kormányzás ágazatközi feladatai is nagyon hiányoznak az unióból.
Balázs Péter arról is szólt, hogy az unión belül egyszerre vannak jelen azok, akik Európa egységét szeretnék továbbvinni – és egy föderalista modellben gondolkodnak – és azok, akik viszont a tagállami képviseletet erősítik, vagyis a nemzetek Európájában és a kormányközi együttműködésben hisznek.
A külügyminiszter a szolidaritásról szólva elmondta: a régi tagállamok és az újak között a szolidaritás szép példáit lehet felsorolni: felvették az új tagállamokat, nagyvonalúan megosztották az újakkal a költségvetést. Az új tagállamok között azonban már nem ennyire egyértelmű a szolidaritás kölcsönös érzése, nem automatikus, hanem tenni kell érte.
Mint mondta, Magyarországnak egyes szomszédjaival sikerült nagyon jó kapcsolatokat kialakítania, másokkal “a zéró probléma” elérése a cél, megint “másokkal a bizalom elemi alapjainak lerakásánál tartunk és erre kell koncentrálnunk, mert sok történelmi gyanakvást és rossz beidegződést kell leküzdeni”. Az uniós modell a békés együttélés modellje, amely “a történelmi múlt minden sérelmének egyszer s mindenkori lezárását sugallja. Ezt azonban végre is kell hajtani, fel is kell nőni ezekhez a feladatokhoz, meg kell tanulni európai módon beszélni egymással, és ez főleg a szomszédokra vonatkozik” – jegyezte meg végezetül.
Katona Béla, az Országgyűlés elnöke örömét fejezte ki, hogy Magyarországon rendezték meg az V. Európai Jogász Fórumot, mert – mint mondta – ez egyfajta elismerése annak a tizenöt éves gazdasági és jogharmonizációs tevékenységének, amelyet a rendszerváltást követően Magyarország az Európai Unióhoz csatlakozásért megtett.
A találkozó fontos szerepet tölt be Magyarország felkészülésében a 2011-es soros európai uniós elnökségére – tette hozzá.
Katona Béla hangsúlyozta, az unió működése a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság elvének tiszteletben tartásán alapul. Napjainkban mégis tapasztalhatók olyan jelenségek, amelyek miatt megingott az állampolgárok biztonságérzete – mutatott rá a házelnök, majd kijelentette: biztonságot szeretnénk a tömegpusztító fegyverekkel, a fenyegető klímakatasztrófával, a nemzetközi terrorizmussal, a pusztító járványokkal, és a pénzügyi válságokkal szemben. Úgy fogalmazott: “Mindezek felett jogbiztonságot szeretnénk, azt, hogy a jogalkotás és a jogalkalmazás a közösség érdekét, az igazságosság érvényesítését és az esélyegyenlőség kiegyenlítését szolgálja”.
Francois Biltgen luxemburgi igazságügyi miniszter arról beszélt, hogy a lisszaboni szerződés megvalósításával az igazságügyi és a belügyi együttműködés területét végre az államközi együttműködés szintjéről közösségi szintre tudják majd emelni.
A szerződés megvalósításával valószínűleg sikerül majd az is, hogy “igazi egyensúlyhelyzetet teremtsünk a biztonság és a szabadságjogok között” – mondta.
Máthé Gábor, a Magyar Jogász Egylet elnöke sajtótájékoztatón reményét fejezte ki, hogy a konferencián néhány témában ajánlásokat fogadnak el. Mint elmondta, a három – a közjogi, az európai büntetőjogi és a civilisztikai – szekciókban az elhangzott előadások és a viták alkalmával kikristályosodhatnak szakmai álláspontok bizonyos témákban, amelyek sokat segíthetnek európai politikusoknak, döntéshozóknak.
Az eddigi Európai Jogász Fórumokon még nem születtek ajánlások, szeretnék, hogy ez most megtörténjen. Az ajánlásokat elküldenék az Európai Parlament elnökének, az európai biztosoknak – közölte Máthé Gábor.
Mint elhangzott, a fórumra mintegy húsz országból érkeztek résztvevők, a legtöbben a német nyelvterületről.
Sólyom László megfontolandónak tartaná, ha az Európai Unió Bizottságának volna kifejezetten a nemzeti kisebbségi ügyekért felelős tagja; egyebek között erről írt a csütörtökön megnyitott V. Európai Jogász Fórum résztvevőinek küldött levelében a köztársasági elnök.
A hivatalos ausztráliai látogatáson tartózkodó államfő levelében szót ejtett az alapjogvédelem egyik sajátos, “az Európai Unióban még gyermekcipőben járó részéről, a nemzeti kisebbségek védelméről, mely a Magyar Köztársaság számára különösen fontos”. Az EU az uniós polgárok szabadságjogait valló értékközösség is, melynek hivatása, hogy az európai polgárok valamennyi közösségének uniója legyen, nemcsak az államoké, hanem a régiók és az etnikai-nyelvi-kulturális közösségeké is – hívta fel a figyelmet.
Mint írta: “elnökségem kezdete óta igyekszem világossá tenni, hogy az Európai Unió keretei között a Magyarország határán kívül, kisebbségben élő magyarok egyszerre lehetnek lojális polgárai területi államuknak, és ápolhatják nyelvüket, kulturális hagyományaikat, történelmi összetartozásunkat, továbbá kapcsolatukat a Magyarországon vagy másik szomszédos államban élő magyarokkal. Többszínűsége, többközpontúsága ellenére is szerves kulturális, nyelvi egységről van szó, és ennek az egységnek fenntartása, ápolása semmilyen körülmények között nem veszélyezteti a szomszédos országok mai határait, közjogi értelemben vett egységét. Sajnálattal kell azonban megállapítanom, hogy ez az elképzelés az utóbbi időszakban egyes országokban értetlenségbe ütközik”.
Sólyom László szerint ezért világossá kell válnia az EU-ban és valamennyi tagállamában, hogy a nemzeti kisebbségek helyzete a politikai integráció folyamatában kikerülhetetlen történelmi örökség, mindenképpen európai szinten kezelendő kérdés, ami elől “nem szabad elbújni”. A történelmi ismeretek terjesztésével és diplomáciai eszközökkel meg kell kísérelni, hogy a kérdéskört politikailag és jogilag is elválasszák a bevándorlás kérdéskörétől, valamint az ennek révén kialakult kisebbségek problémáitól.
“Fel kell ismernie az Európai Uniónak, különösen a nagyobb és régebbi tagállamainak, hogy nem csupán ez utóbbi esetében állunk olyan feszültségforrással szemben, ami veszélyes lehet az integrációs folyamatra. Az olyan törekvések, amelyek a nyelvileg és etnikailag homogén nemzetállam XIX. századi eszméjét követik, és annak eszközeit alkalmazzák, a szélsőségeket erősítik valamennyi érintett államban, és ez akár eszkalálódhat is”.
Az államfő felhívta a figyelmet arra, hogy “ma az Európai Unió a nemzeti kisebbségek helyzetéből adódó vitás kérdésekbe legtöbbször nem tud vagy nem akar beavatkozni, mert hiányzik hozzá a megfelelő jogi instrumentárium és a politikai szándék. De a jövőre nézve igenis szükség van e téren változtatásra, azért, hogy ilyen konfliktusok létre se jöhessenek. Ebben Magyarországra komoly és nehéz munka vár”.
A köztársasági elnök szerint helyesen tette az Európai Unió, hogy a csatlakozás feltételéül szabta a kisebbségek jogainak tiszteletben tartását, és helyesen járna el akkor, ha az unión belül is jogi és intézményi garanciákat teremtene az őshonos nemzeti kisebbségek számára. Mint írta: ez nem is igényelne különösebben új vagy szokatlan jogi megoldásokat. A közös európai alkotmányos hagyománynak részei olyan, az Európa Tanács keretei között kötött egyezmények, amelyek a nemzeti kisebbségek helyzetét szabályozzák, tehát van honnan meríteni a garanciális szabályok megalkotásakor. “Ami pedig az intézményi garanciákat illeti, megfontolandónak tartanám, ha volna a Bizottságnak kifejezetten a nemzeti kisebbségi ügyekért felelős tagja. Egész Európa nyerhetne egy ilyen intézménnyel” – üzent a konferencia résztvevőinek Sólyom László.
