Az új adócsomagnak az ügyvédség körében talán legnagyobb figyelemmel kísért eleme: a társas vállalkozásból származó jövedelmek körében szigorodik a személyes közreműködésre tekintettel megszerzett bevétel adóztatása. – Dr. Nehéz-Posony Márton ügyvéd tollából.
Dr. Nehéz-Posony Márton budapesti ügyvéd írása a T/9817-es törvényjavaslattal elfogadott új adócsomagnak az ügyvédség körében talán legnagyobb figyelemmel kísért eleméről:
A módosítás a társas vállalkozásból származó jövedelmek körében szigorítja a személyes közreműködésre tekintettel megszerzett bevétel adóztatását azzal, hogy nem önálló tevékenységből származó bevételként definiálja a személyes közreműködői díjat.
Személyes közreműködői díj: a társas vállalkozásban személyesen közreműködő magánszemély tag (a továbbiakban: személyes közreműködő) által személyes közreműködése címén felvett, a társas vállalkozás által költségként elszámolt ellenérték. A személyes közreműködői díj nem önálló tevékenységből származó bevételként számít be az összevont adóalapba. A végleges szöveg itt annyiban tér el az eredeti javaslattól, hogy deklarálja: a nem önálló tevékenységből származó bevétel egésze (az elismert költségek levonása után) jövedelem (feleslegesen, mert a törvény nem módosított 24. és 29. §-aiból ez egyébként is világosan levezethető).
Az eredeti törvényjavaslat is tartalmazta azt a rendelkezést, amely szerint ha a személyes közreműködői díj éves összege nem éri el a tevékenységre jellemző kereset éves összegét, akkor nem önálló tevékenységből származó bevételként a továbbiakban részletezendő „személyes közreműködői díjkiegészítést” kell figyelembe venni. Elsősorban azt az osztalék-részt (vagy már kifizetett osztalékelőleget) kell ilyennek tekinteni, amellyel együtt a személyes közreműködői díj már eléri a tevékenységre jellemző kereset éves összegét. Ha a kettő együtt még mindig nem éri el a tevékenységre jellemző keresetet, akkor közreműködői díjként kell figyelembe venni a társas vállalkozás (fejlesztési tartalékkal csökkentett) adózott eredményének a magánszemélyre a vagyoni betét alapján jutó részéből azt az összeget, amellyel együtt a személyes közreműködői díj és az osztalék mindösszesen már eléri a tevékenységre jellemző keresetet. (Az így megfizetett adó alapját természetesen már nem kell ismét osztalékadó-alapként figyelembe venni.)
A köztársasági elnöknek aláírásra megküldött változat mindenekelőtt az eva hatálya alá nem tartozó társas vállalkozásokra szűkíti e rendelkezés alanyi körét. A másik fontos különbség, hogy a vélelmezett jövedelem meghatározásakor megáll az osztaléknál, tehát ha az osztalék és a személyes közreműködői díj összege nem is éri el a tevékenység szerinti jövedelem-minimumot, az adózott eredményből a magánszemélyre eső részt már akkor sem kell figyelembe venni (a módosítás csak így van összhangban azzal az alkotmánybírósági elvárással, hogy ténylegesen meg nem szerzett jövedelmet, mint amilyen az adózott eredménynek a vállalkozásba visszaforgatott, osztalékként ki nem fizetett része, nem lehet adóztatni).
Ami a tevékenységre jellemző kereset fogalmát illeti, azt a módosítás (a törvény értelmező rendelkezéseinek kiegészítésével) akként határozza meg, hogy a magánszemély főtevékenységére jellemző, a piaci viszonyoknak megfelelő díjazás. Mindössze a törvényjavaslat indokolása tartalmazza, hogy a törvény szerint elvárt díjazásnak legalább az Állami Foglalkoztatási Szolgálat által az adóévre közzétett, az egyes FEOR számok szerint meghatározott kereset éves összegét kell tekinteni.
A rendelkezés elfogadott és eredeti változatának célja nyilvánvalóan az volt, hogy a tevékenységre jellemző kereset erejéig a vállalkozás eredményéből akár személyes közreműködés, akár osztalék, akár (az eredeti verzió értelmében) csak a házipénztárból kivett elszámolási előleg ne elkülönülten adózó jövedelemként adózzon (és mentesüljön a tb-járulék alól), hanem legyen része az összevont adóalapnak (s ekként legyen járulékalap is).
