Írországban még idén ismét népszavazásra kerülhet sor a Lisszaboni Szerződés ügyében, ha a tagállamoknak sikerül a napokban megállapodniuk az országnak nyújtandó külön garanciák tartalma és jogi formája tekintetében.
A héten szinte elérhető közelségbe került a Lisszaboni Szerződés elfogadása. A napokban zajló európai tanácsi ülés előkészítése során az ír kormánynak látszólag sikerült végleges formában előterjesztenie azokat a garanciákat, melyeket a Lisszaboni Szerződés ratifikálásához követel meg az uniótól. A népszavazás akár már ősszel is megtartható lesz, ha a jövő héten a tagállamok állam- és kormányfői elfogadják ezeket a feltételeket.
Az ír kormánynak alapvető emberi jogi, adózási és biztonságpolitikai kérdésekben van külön álláspontja. Az emberi élet és a család védelme érdekében az ország hagyományosan merev abortuszpolitikáját kívánja fenntartani. Az adózás tekintetében elvárják, hogy a Lisszaboni Szerződés elfogadása után is maradjon meg a tagállamok adózási kérdésekben fennálló eddigi függetlensége (kivéve a már most is közösségi hatáskörbe tartozó ügyeket). Biztonságpolitikai szempontból az ír állam katonai semlegességének elvét hangoztatják, az e körben nyújtandó garancia értelmében az ír fegyveres erők csak a hazai döntéshozók által utasíthatók, uniós hatóságok által nem. A közös védelmi politika tekintetében tanácsi egyhangúságot követelnek meg és leszögezik, hogy Írország nem járul hozzá egy egységes európai haderő kialakításához. A fentieken túl Írország egy, a munkavállalók jogaival és társadalombiztosítási kérdésekkel kapcsolatos külön-nyilatkozatot is szándékozik tenni.
Az Írországgal kapcsolatos európai vállalások tartalmáról tehát látszólag sikerült megállapodni, annak jogi formája azonban továbbra is kérdéses, írja az EUobserver. Írország azt szeretné, hogy követeléseit a következő uniós szerződés részévé tegyék (ami vélhetően Horvátország csatlakozási szerződése lesz) és aztán minden ország azzal együtt ratifikálja. Egyes tagállamok szerint viszont ez a megoldás felesleges és kockázatos mert a Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatos belpolitikai viták fellángolásához vezethet az olyan erősen euroszkeptikus országokban mint az Egyesült Királyság vagy Hollandia. Ezért elégségesnek tartanának egy ezzel kapcsolatos tagállami döntést.
Sikeres tagállami megállapodás esetén ősszel megtartható lesz az új ír népszavazás. A jelenlegi felmérések szerint az országot érintő gazdasági válság és az azt követő visszaesés megváltoztatta a Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatos vélekedéseket és az írek most már elfogadnák azt.
A tagállamok azonban szeretnék elkerülni, hogy az Írországnak nyújtott garanciák miatt hazájukban újra kelljen indítani a ratifikációs folyamatot. A dolog lehetségesnek látszik, de több országban is vannak olyan politikai csoportok amelyek képesek lennének meglovagolni az ír diplomáciai “siker” hatását, mondván ha nekik sikerült külön-megállapodást kötniük, akkor nekünk miért ne lehetne. Az egyik ilyen ország természetesen Nagy-Britannia, a brit diplomaták számára az íreknek nyújtandó garanciákkal kapcsolatban a legfontosabb, hogy a nyilatkozat szövege ne tartalmazzon olyan kitételeket, amelyek miatt alkotmányjogi szempontból újra az Alsóház elé kelljen terjeszteni a már egyszer elfogadott alapszerződést. Hasonlóképpen Hollandiában és Lengyelországban is fellángolhatnak a politikai csatározások a Lisszaboni Szerződés alapjogi katalógusának jelentéstartalma és az átruházott hatáskörök növekvő terjedelme miatt.
A szerződés alapvetően megnöveli az unió kizárólagos hatáskörébe tartozó területeket és új intézményeket hoz létre. Életbe lépésével erősödne az uniós intézmények és a belső döntéshozatal szerepe, ezzel párhuzamosan pedig szűkülnek a tagállami szerepkörök, így kevesebb kérdésben gyakorolhatják vétójogukat. De szélesedne az EU kompetenciája más kérdésekben is, konkrét formát öltenének a szervezet külkapcsolatai (önálló képviseletek harmadik országokban) és az unió elnöke személyében önálló államfője is lenne az intézménynek.
