Ahogy közeledik a csütörtök-pénteki csúcstalálkozó, úgy bonyolódik egyre inkább a máskor – formáját tekintve – alapvetően rutinszerű eljárásnak minősülő bizottsági elnökjelölés. A problémát – miként az “ír garanciák esetében” – itt is a követendő pontos jogi procedúra mibenléte jelenti.
Tagállami részről legalábbis egyelőre nem látszik kifogás az ellen, hogy José Manuel Barrosót egy újabb ötéves ciklusra az Európai Bizottság élére ajánlják az Európai Parlamentnek. (Igaz, hírek szerint teljes egyhangúságról sem feltétlen lehet beszélni. Úgy tudni, hogy a tíz napja tartott választások eredménye Belgiumban – ahol nem csupán “európai”, hanem egyúttal helyhatósági voksolás is folyt – kiélezett koalíciós vitákhoz vezetett, egyebek között annak megítélésében is, vajon célszerű-e belga részről továbbra is támogatni Barroso elnöki jelölését. Elviekben persze az sem volna végzetes a portugál politikusra nézve, ha a belga kormány kihátrálna mögüle, mivel a Nizzai Szerződés értelmében az új elnököt minősített többséggel fogadják el. De mivel még sohasem volt arra példa, hogy valamely – utóbb hivatalba is lépett – bizottsági elnököt ne egyhangúlag jelöltek volna, ennek elmaradása nagyon kínos csapás lenne Barrosóra nézve – ráadásul további ösztönző lehetne az Európai Parlamentben már amúgy is szervezkedő “ellentábor” további terebélyesedéséhez.
A szerdai állás szerint mindenesetre az látszott valószínűnek, hogy a csütörtök délután kezdődő csúcstalálkozó résztvevői “a tagállamok többségének támogatásával” kijelölik majd az új bizottsági vezetőt. A soros cseh elnökséghez közel álló források tájékoztatása szerint Barrosónak a csütörtöki csúcs-vacsorán egyfajta kortesbeszédet kell majd tartania – erre mondta azt Antonio Missiroli, az EPC elemzési igazgatója, hogy a dolog felfogható “álláskereső meghallgatásnak” is -, amelyben vázolnia kell programját, azaz meg kell osztania az Európai Tanáccsal következő elnökségének tervezett súlypontjait és fő irányait.
Továbbra sem egyértelmű ugyanakkor, hogy ezt követően a Huszonhetek milyen formában fogják végül rendezni Barroso jelölését. Mind több jel utal arra, hogy ezúttal csak politikai (tehát formailag még nem végleges, nem hivatalos) megállapodásra jutnak majd, amelyet az EP-vel folytatott politikai konzultációk követnék. Ezután az egyik lehetséges forgatókönyv szerint úgynevezett írásos eljárással formailag is véglegesítenék a portugál politikus kiválasztását, még az EP július 15-i plenárisa előtt. (Az írásos eljárás lényege, hogy amennyiben egy előre megadott határidőre senki nem jelez ellenvetést, a döntés életbe lép.) Az Európai Parlament e forgatókönyv szerint júliusban tehát hivatalosan is ráüthetné a pecsétet Barroso kinevezésére.
Szerdáig azonban mind több jel arra mutatott, hogy mindezt nem is olyan egyszerű végig vinni – s hogy cserébe a véglegesítés növekvő eséllyel akár őszig (az ír népszavazásig) is elhúzódhat. A dilemma hátterében az áll, hogy ha Barrosót még júliusban kinevezik, akkor azt a jelenleg érvényben lévő Nizzai Szerződés alapján tehetik csak meg, amelynek értelmében viszont csak kevesebb biztos lehet a majdani új Bizottságban, mint ahány tagállam. Ha tehát most Barrosót a Nizzai Szerződés alapján pajzsra emelnék, akkor annak Nizza alapján a többiek számára következményei lehetnek, hiszen ebben az esetben Portugália például egyetlenként máris biztosítaná tagságát az EB-ben. “Az a kérdés, hogy az Európai Tanács elindítja-e az első szakaszt Nizza alapján?” – tette fel a kérdést egy tanácsi diplomata, aki szerint így is, úgy is, elkerülhetetlen, hogy Barrosót valamilyen formában később – ha egyszer életbe lép az új szerződés – “Lisszabon” alapján is megerősítsék.
Missiroli szerint igazából, a fenti jogi akadály mellett Barroso azonnali végleges nevezését több oldalról is, szívesen késleltetnék. Sok ország számára nem előnytelen, ha Barroso egyelőre még nem érzi kényelmesen biztonságban magát, mert így eredményesebben lehet nyomást gyakorolni rá a bizottsági portfoliók elosztása kapcsán. Főként francia részről azért is örülnének a halasztásnak – túl azon, hogy a bizottsági elnökből kiábrándult francia köztársasági elnök amúgy is láthatóan szívesen “megszorongatná” egy kicsit a portugál politikust -, mert így ismét esély nyílhat “csomagdöntésre” a Lisszaboni Szerződés értelmében még betöltendő posztok kapcsán. (Emlékezetes, hogy ha a Szerződés hatályossá válhat, akkor az új bizottsági elnök mellett meg kell még választani az Európai Tanács első – két és fél éves mandátummal bíró – elnökét is, csakúgy, mint Javier Solana utódát az uniós külügyek közös képviselésére.). Francia és német részről egyaránt nyugodtabbak lennének attól is, ha a következő hónapok bizottsági döntései-ajánlásai (olyan, esetenként húsbavágó ügyek kapcsán, mint például a klímaváltozás harmadik országbeli terheinek finanszírozásában történő osztozás kérdése), egy, a sebezhetőbb pozíciója miatt kevésbé követelőző bizottsági vezetés irányításával születnének meg.
További szempontként merült fel, hogy Angela Merkel német kancellár egyébként sem szívesen bonyolódna végleges személyi döntésekbe – akár a Bizottság elnökéről, akár annak német tagjáról van is szó – az őszi németországi parlamenti választások előtt.
Mindezen késleltető szempontokkal áll szemben főként a soron következő EU-elnökséget adó svéd diplomácia által ismételten hangoztatott ellenérv, amely a folyamatosság fontosságával érvel, különösen tekintettel a gazdasági válságtól a klímaváltozás elleni küzdelemig terjedő sürgető teendők sorára. E vélemények szerint – amit egyébként oszt a magyar diplomácia is – egyszerűen nem megengedhető, hogy az EU kulcsfontosságú intézményének vezetőjéről hónapokig ne szülessen döntés.
A kinevezés késleltetése mindenesetre újabb kockázati tényezőt jelenthet Barrosónak európai parlamenti oldalon is. Az Európai Zöldek (Green EFA) frakciója például “Stop Barroso” jelszóval indított kampányt a héten. A zöldek abban bíznak, hogy sikerül parlamenti többséget verbuválniuk a Bizottság jelenlegi elnökének újraválasztása ellen. A hírt maga a frakció társelnöke, Daniel Cohn-Bendit jelentette be kedden, hangsúlyozva, hogy minden erejükkel azon lesznek a következő hetekben, hogy megakadályozzák a jelenlegi elnök újraválasztását.
Cohn-Bendit a www.stop-barroso.eu kampány elindulása kapcsán elmondta: a zöldek számára elfogadhatatlan egy olyan vezető a Bizottság élére, aki miközben minden fórumon a Lisszaboni Szerződés életbe lépése és az Unió eszerinti működése mellett száll síkra, saját kiválasztását szeretné még a jelenleg is életben lévő Nizzai Szerződés alapján megejteni. Cohn-Bendit szerint Barroso úgy képzeli, hogy a saját helyét még a nyáron bebiztosítja a Nizzai Szerződés szerint, majd a következő Bizottság biztosait, az akkorra remélhetőleg életbe lépő Lisszaboni Szerződés alapján választják ki.
A Zöldek emblematikus vezető figurája szerint az EP-nek sokkal inkább intézményi vitát kell majd folytatnia annak kapcsán, hogy elfogadható-e számukra Barroso – a politikus szavaival élve – “kaméleon stratégiája”, vagy a politikai helyzetnek megfelelően vagy egészében a nizzai, vagy úgy ahogy van az új lisszaboni szabályok szerint történjen a kiválasztás. “Elfogadhatatlan, hogy miközben a felszínen a Lisszaboni Szerződést támogatja Barroso, eközben a kulisszák mögött a saját elképzelései szerint játszik a szerződésekkel és az időpontokkal” – tette hozzá.
A Barroso EP-s leszavazásának esélyeit firtató újságírói kérdésre válaszul elmondta, hogy számos forgatókönyvet el tud képzelni. Létrejöhet egy balközép többség, egy jobbközép többség, de akár nagykoalíció is. Cohn-Bendit szerint fontos próbája lesz a demokráciának az is, vajon a liberális frakció (ALDE) megpróbál-e az Európai Néppárttal egy olyan alkut kötni, mely a liberális vezetőt Graham Watsont az EP élére juttatja, míg a liberális voksokkal Barroso a helyén marad. Ezt a forgatókönyvet a demokrácia megcsúfolásának nevezte azonban a zöld politikus. Végül hozzátette, a Barroso-ellenes erők esélyeit javítja, hogy ugyan informálisan támogatja például Sarkozy francia elnök vagy Merkel német kancellár a portugál politikus újraválasztását, azonban nem várható, hogy már júliusban hivatalos formába is öntik Barroso jelölését.
Szakértők mindezek kapcsán emlékeztetnek arra, hogy jóllehet, Barroso jelölését egyelőre hivatalosan támogatja a legbefolyásosabb (néppárti) EP-frakció, ám az abszolút többségtől ők is messze vannak. (Százalékarányuk 36,5 százalék, de mivel az Európai Parlamentben nem kötelező a frakciófegyelem, és nem ritka az alkalmi “kiszavazás”, ezúttal is reálisabb inkább 32-33 százalékkal számolni. Amivel szemben tehát már egy 35-40 százaléknyi ellentábor is sikeres lehet.) Missiroli viszont ennek láttán arra is felhívta figyelmet, hogy egy ilyen kimeneteli lehetőség még inkább arra ösztönözhet, hogy a végső döntést ne most, hanem majd ősszel, az ír népszavazás után hozzák meg. Ellenkező esetben még megtörténhet, hogy júliusban a Parlamentben bukik a bizottsági elnök jelölése, ami – újabb uniós intézményi válság szimptómájaként – szavai szerint nem éppen pozitív szavazásra ösztökélő jelenségként jelenne meg az ír választok előtt.
