Fölényes győzelmet aratott a jobbközép a másik meghatározó politikai irányzattal, a szocialistákkal szemben a június 4. és 7. között az EU 27-tagállamában tartott EP-választásokon. A választási részvétel ezúttal is alacsonyabb volt, mint az előző, 2004-ben tartott páneurópai szavazáson-
Az előzetes várakozásoknál is nagyobb fölénnyel nyerte meg a 2009-es EP-választásokat a konzervatív pártokat tömörítő Európai Néppárt, amely az utolsó adatok szerint 267 mandátumot szerzett a 736 tagú parlamentben, ami az összes képviselői hely 36,3 százalékának felel meg. A páneurópai választások nagy vesztesei az európai szocialisták, amelyek az eddigi 217-tel szemben a vasárnap éjfél utáni adatok szerint mindössze 159 mandátummal rendelkeznek majd a július 15-én megalakuló új Európai Parlamentben. A szocialisták részaránya ezzel 27-28 százalékról 21-22 százalékra csökken, miközben az Európai Néppárt – amely eddig 288 hellyel rendelkezett a 785-tagú képviselőtestületben – még úgyis meg tudja őrizni befolyását (az összes mandátum 36 százalékát), hogy a brit konzervatívok, a cseh kormánypárt, az ODS és a lengyel Jog és Igazság Párt színeiben bejutott képviselők külön frakciót alkotnak majd.
A harmadik helyen 81 mandátummal a liberálisok (ALDE) végeztek, ami nagyjából megfelel az eddigi számarányuknak. Javítottak pozíciójukon az európai zöldek (54 hely), míg az egyik legnagyobb kérdés az lesz, hogy merre veszi az irányt az a 88 képviselő (az összes képviselői hely 12 százaléka), akiket egyelőre vagy egyik létező pártcsoportba sem lehet besorolni, vagy még csak ezután, az eredmények fényében döntenek majd hovatartozásukról. A közel 90 fő között vannak a nagyon előretörő brit és a cseh konzervatívok, de az euroszkeptikusok és a szélsőjobboldalinak, idegengyűlölőnek tartott pártok is (köztük a magyar Jobbik 3, a Nagy-Románia Párt 2, a Szlovák Nemzeti Párt pedig egy képviselőt küldhet az EP-be), amelyek várhatóan nagyobb létszámban lesznek jelen a Parlamentben, mint az előző ciklusban (a szélsőjobboldali erőket képviselők összesen 21-en lesznek, míg a kampányban nagy sajtónyilvánosságot kapó “eurokritikus” Libertas 1, maximum 2 helyre lehet jó).
Igaz, nem annyian, hogy érdemi hatást gyakoroljanak az Európai Parlament működésére, aminek megfigyelők szerint részben az az oka, hogy a szélsőjobboldali pártok nehezen találnak egymással közös nevezőt. A választási eredményekre adott első reakciójában ezt emelte ki Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament (távozó) elnöke is, aki szerint „a páneurópai pártok nagyon erős Európa-párti többséget értek el a szavazáson”. A német kereszténydemokrata úgy vélte, hogy a választási részvétel lehetett volna jobb is, és jobb koordinációt sürgetett a képviselők, a politikai pártok és a média között a jövőben a csökkenő trend megállítása érdekében. A 27 tagállamban összesen 161 millió 250 ezer választópolgár élt a 375 millióból szavazati jogával, ami 43,4 százalékos részvételnek felel meg. Ez ugyan nem sokkal marad el a 2004-es 45,54 százaléktól, de folytatódott az a trend, hogy 1979, az első voksolás óta választásról-választásra kevesebben mentek el szavazni.
Joseph Daul a Néppárt részéről szorgalmazta, hogy az EP szorosabban működjön együtt a nemzeti parlamentekkel a jövőben. Martin Schulz, a szocialisták vezéralakja pedig annak veszélyéről beszélt, hogy a folyamatosan csökkenő választási részvétel alááshatja az EP legitimitását.
Ami a tagállamokat illeti, meglehetősen nagy volt a szóródás. A legalacsonyabb részvételt, alig több mint 15 százalékosat Litvániában regisztrálták, miközben Belgiumban és Luxemburgban – ahol kötelező a szavazás – a választók 91 százaléka járult az urnákhoz.
Mélyen várakozáson alul teljesítettek a szocialisták
„Az Európai Néppárt ma győzött, a szocialisták veszítettek” – közölte első reakciójában Joseph Daul, a néppárti frakció elnöke. Martin Schulz, az európai szocialisták frakcióvezetője ellenben nem titkolta kiábrándultságát. „Nagyon szomorú este ez. Rendkívül csalódottak vagyunk. Jobb eredményben reménykedtünk” – közölte letörten az eredmények közzétételét követően. A német szociáldemokrata a gyenge szereplés okairól szólva úgy vélte, hogy a legtöbb országban belpolitikai megfontolások alapján szavaztak az emberek, és a tagállami pártok rosszul teljesítettek. „Az eredménynek nagyon kevés köze van ahhoz, hogy milyen munkát végeztünk az Európai Parlamentben” – mondta. Magyarországot, Nagy-Britanniát, Németországot és Franciaországot említette, mint ahol véleménye szerint „sajátos belpolitikai okok húzódtak meg a háttérben” és ahol elemezni kell majd a kudarc okait. Hozzátette, hogy Magyarországon és Nagy-Britanniában nem európai kérdésekről szólt a voksolás.
Graham Watson, az európai liberálisok vezére szerint pártja továbbra is a mérleg nyelvét játssza majd a két legnagyobb pártcsoport, a bal- és a jobboldal között. A brit liberális három módon szállna szembe a lanyhuló választási részvétellel a jövőben. Először is fontosnak tartaná, ha a biztosok személyéről is az EP döntene (nem csak a Bizottság elnökéről szavazna). Másodszor szorgalmazta, hogy a képviselők egy részét európai listáról lehessen megválasztani a jövőben. Végül az Euronews televíziónak közszolgálati státuszt adna.
Francis Wurtz, a baloldali (kommunista) pártokat tömörítő GUE/NGL parlamenti frakcióvezetője szerint „a magas távolmaradási arány aggodalommal kell, hogy eltöltsön mindenkit”. Úgy vélekedett, hogy pártja megőrizte relatív súlyát az új EP-ben. Wurtz azonnali vitát sürgetett az európai gazdasági és szociális modellről, mert – mint mondta – „Európa nagyon rossz színben van jelenleg”.
Olasz vagy lengyel lesz az EP következő elnöke
Joseph Daul, a néppárti frakció vezetője egy újságírói kérdésre válaszolva elmondta, hogy az Európai Néppárt július 14-én szavaz arról, hogy ki legyen az EP következő elnöke: az olasz Mario Mauro, vagy a lengyel Jerzy Busek. Mind a Silvio Berlusconi vezette párt, mind pedig a lengyel kormánypárt nagyon jól szerepelt a hétvégi EP-választáson, de az olasz jelölt mellett szólhat, hogy pártja több képviselőt küldhet a Néppártba, amelynek hangadója lesz az új ciklusban. „Holnap kezdjük a vitát. És ha nem sikerül megoldást találni, akkor nincs kizárva a megosztás” – közölte Daul, utalva arra a lehetőségre, hogy az elnöki mandátumot esetleg megfelezhetik.
Megfigyelők szerint a parlamenti választásokon aratott fölényes konzervatív győzelem után aligha kétséges, hogy a Néppárt támogatását bíró José Manuel Barroso maradhat a következő öt évben is az Európai Bizottság elnöke. Graham Watson kitért egy az ALDE álláspontját firtató kérdés elől, annyit bocsátva előre, hogy a liberálisok készek fontolóra venni egy ideológiai és politikai koalíciót, ám elleneznek mindenféle „technikai szövetséget”.
Poul Nyrup Rasmussen az európai szocialista párt (PES) elnöke a párt saját választási rendezvényén, még az eredmények közzététele előtt egy új európai politikai tér létrehozásának fontosságát hangsúlyozta, melyben “alternatív többsége lesz a szocialista pártnak”. Rasmussen nem titkolta, a vélhetően koalícióban elképzelt többség elsődleges célja José Manuel Barroso bizottsági elnök leváltása. A PES elnöke szerint új gazdaságélénkítési csomagot kell letárgyalni, különben jövőre 27 millió munkanélkülivel lesz kénytelen számolni az öreg kontinens. Hozzátette, fontos, hogy a baloldali progresszív erők ellensúlyozzák a szélsőjobboldali és populista pártok előretörését az EP választásokon szerte a Huszonhetekben.
