Még az Európai Tanács júniusi ülését megelőzően elkészülhetnek azok a jogi garanciák, amelyek megnyithatják az utat egy újabb a Lisszaboni Szerződésről tartandó írországi népszavazás megrendezése előtt – közölte hétfőn a cseh Európa-ügyi miniszter. Közben Spanyolország is jogi garanciákat kér arra, hogy a szerződés életbe lépését követően négy fővel több képviselőt küldhessen az Európai Parlamentbe.
Jövő héten kezdődik az ír kormány és az uniós tagállamok között az a kétoldalú konzultációsorozat, amelynek el kell vezetnie egy, Dublin egyetértésével találkozó jogi szöveg formába öntéséhez, amelyek garanciaként szolgálhatnak az írek számára, hogy a védelmi politikában, adózási kérdésekben és az abortusz ügyében megőrizhetik önállóságukat. Az ír kimaradási lehetőségeket (úgynevezett opt-out-okat) rögzítő jogi garanciákat a tervek szerint június 18-19-i ülésükön hagyják jóvá az EU27-ek állam- és kormányfői, ám Stefan Füle cseh Európa-ügyi miniszter hétfői bejelentése szerint a cseh elnökség azon lesz, hogy a szöveg már a csúcstalálkozó előtt rendelkezésre álljon.
„A szövegnek el kell oszlatnia a Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatos ír félelmeket, nem nyithatja újra a Szerződés ratifikációját és nem mehet túl azon a szövegen, amelyet tavaly decemberi csúcstalálkozójukon fogadtak el az EU27-ek” – ismertette Füle a külügyminiszterek hétfői ülését követő sajtótájékoztatón azokat a paramétereket, amelyeket figyelembe kell venni a jogi garanciák formába öntése kapcsán. „Szigorúan tartani fogjuk magunkat a mandátumhoz” – tette hozzá. A cseh miniszter jó elképzelésnek tartaná, ha az Európai Tanács már júniusi ülésén megismerné az újabb ír referendum időpontját, de gyorsan hozzátette, hogy ez az írek szuverén döntése.
Tavaly decemberben politikai egyezség jött létre arról, hogy az EU által adott jogi garanciák fejében Dublin másodszor is az urnákhoz szólítja majd az íreket, hogy szavazzanak a 2008. júniusában egyszer már elutasított Lisszaboni Szerződésről. Az írek döntésében akkor szerepet játszottak azok az egyébként megalapozatlan félelmek, hogy az új szerződés megfosztja majd Írországot az önálló cselekvés jogától adózási, védelempolitikai és családpolitikai ügyekben, továbbá az országnak nem lesz többé biztosa a testületben. Diplomaták szerint a jogi garanciák lényegében lemásolják a dán kimaradási záradékokat, amelyeket Koppenhágának ajánlottak fel annak idején négy különböző területen cserébe a Maastrichti Szerződés 1993-as jóváhagyásáért. A decemberi elképzelések szerint az írek őszre várt második referendumát követően elhárulna az utolsó akadály is a hányatott sorsú Lisszaboni Szerződés január 1-i életbe lépése előtt. Az íreknek felajánlott jogi garanciákat azonban – ahogy annak idején a dánok esetében – nem az új szerződésbe fabrikálnák bele, ez ugyanis újabb ratifikációt igényelne minden tagállamban, hanem ehelyett a horvát csatlakozási szerződésben öltenének testet. Ennek a tervnek a megvalósítását azonban megnehezítheti, hogy a szlovénekkel folytatott határvita miatt késhet a horvát csatlakozás.
Közben Spanyolország is igényekkel lépett fel, annak a tavaly decemberi politikai alkunak a jogilag kötelezővé tételét szorgalmazva, amelynek értelmében a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseinek alkalmazásával 4-gyel több képviselőt küldhet az Európai Parlamentbe. Diplomaták ugyanakkor igyekeztek kisebbíteni a spanyol igény jelentőségét, rámutatva arra, hogy ha lesz is valamilyen szöveg, az mind a 12 országra vonatkozik majd, amelyek több képviselői helyre tesznek szert a Lisszaboni Szerződés szerint, mint a jelenlegi jogi alapokon. Az új szerződés hatályba lépésének késése miatt a júniusi EP-választásokat a Nizzai Szerződés alapján rendezik, amelynek értelmében csak 736 (és nem 751 miként a Lisszaboni szerződés tartalmazza) képviselői hely lesz a Parlamentben. Ez egyebek mellett a spanyolokat sújtaná, akik 4-gyel kevesebb mandátummal rendelkeznének. A kormányok ezért tavaly decemberben lényegében megállapodtak, hogy a Lisszaboni Szerződés hatályba lépését követően mégis több képviselő ülhet majd az EP-ben.
