Az Európai Bíróság C-59/08. számú ügyben hozott ítélete szerint a védjegyjogosult feléphet magas presztízsű áruinak akciós áruk forgalmazói által történő viszonteladásával szemben.
A Bíróság C-59/08. sz. ügyben hozott ítélete – Copad SA kontra Christian Dior couture SA, Société industrielle lingerie (SIL):
A védjegyjogosult feléphet magas presztízsű áruinak akciós áruk forgalmazói által történő viszonteladásával szemben.
Ez a helyzet áll fenn különösen, amikor az engedélyes a használati szerződés megsértésével szállított az akciós áruk forgalmazójának, és a szerződés e megsértése sérti azon tekintélyt és presztízst sugalló imázst, amely ezen árukat luxusérzettel ruházza fel.
A Dior 2000-ben használati szerződést kötött a Société industrielle lingerie (SIL) társasággal Christian Dior védjeggyel megjelölt fehérneműk gyártása és forgalmazása tekintetében. E szerződés kiköti, hogy a Dior védjegy közismertségének és presztízsének fenntartása céljából a SIL vállalja, hogy − a Dior előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül – a fenti árukat nem értékesíti többek között a szelektív értékesítési hálózaton kívüli, akciós áruk forgalmazói részére, továbbá megtesz minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy e szabályt saját forgalmazói vagy kiskereskedői is betartsák.
Mindazonáltal, gazdasági nehézségeiből kifolyólag, a SIL Dior védjeggyel megjelölt árukat értékesített a Copad, egy akciós árukat forgalmazó társaság számára. A Dior, mivel úgy vélte, hogy e viszonteladást tiltja a szerződés, védjegybitorlás megállapítása iránt keresetet indított a SIL és Copad ellen. A viszonteladók ugyanakkor a Dior védjegyén fennálló jogának kimerülésére hivatkoztak, mivel az árukat az EGT-n (Európai Gazdasági Térség) belül a Dior hozzájárulásával hozták forgalomba.
A jogvita tárgyában legutóbb eljáró francia Cour de cassation a védjegyekről szóló 89/104 irányelv [1] értelmezésével kapcsolatban kérdezi a Bíróságot, főként olyan eset vonatkozásában, amikor az engedélyes nem vett tekintetbe egy olyan szerződési kikötést, amely a védjegy presztízséhez kapcsolódó okoknál fogva tiltja a szelektív értékesítési hálózaton kívüli, akciós áruk forgalmazói részére történő értékesítést.
A Bíróság mindenekelőtt megállapítja, hogy a védjegyoltalom jogosultja a védjegyoltalomból eredő jogaira történő hivatkozással felléphet az olyan használóval szemben, aki megsérti a használati szerződésben foglalt azon kikötést, amely – a védjegy presztízséhez kapcsolódó okoknál fogva – tiltja az akciós áruk forgalmazói számára történő értékesítést, amennyiben megállapítható, hogy e sérelem, az alapügy sajátos körülményei folytán, sérti ezen áruk tekintélyét és presztízst sugalló imázsát, amely luxusérzettel ruházza fel őket.
Ugyanis az irányelv abban az esetben teszi lehetővé a védjegyjogosult számára, hogy a védjegyoltalomból eredő jogaira hivatkozhasson a használóval szemben, ha ez utóbbi a használati szerződésben bizonyos, az irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében foglalt feltételeket sért meg, melyek között szerepel az engedélyes által gyártott áruk minőségére kikötött feltétel is. A magas presztízsű áruk minősége nem csupán anyagi jellemzőikből fakad, hanem abból a tekintélyből és presztízst sugalló imázsból is, amely luxusérzettel ruházza fel őket. Márpedig e vonatkozásban az alapügyben szereplőhöz hasonló szelektív értékesítési hálózat, amelynek célja az, hogy az árukat értékükhöz méltó módon mutassák be az értékesítési pontokon, különös tekintettel az áruk pozicionálására, promóciójára, megjelenítésére és a kereskedelmi politikára, hozzájárulhat a szóban forgó áruk jó hírnevéhez, és ezzel az általuk keltett luxusérzet fenntartásához.
Következésképpen nem kizárt, hogy a magas presztízsű áruk engedélyes általi, a szelektív értékesítési hálózaton kívüli harmadik személyek részére történő értékesítése e termékek minőségére is kihat, vagyis ilyen esetben az ezen értékesítést megtiltó szerződési kikötést a védjegyekről szóló irányelv hatálya alá tartozónak kell tekinteni. A nemzeti bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az elé terjesztett jogvita sajátos körülményeire tekintettel az alapügy tárgyát képező szerződési kikötés engedélyes által történő megsértése csorbítja-e a magas presztízsű áruk által keltett luxusérzetet, ily módon kihatva ezen áruk minőségére.
Ezt követően a Bíróság megállapítja, hogy az engedélyes által a használati szerződésben foglalt, a szelektív értékesítési hálózaton kívüli harmadik személyek részére történő értékesítést tiltó kikötés megsértésével történő értékesítést az irányelv értelmében úgy lehet tekinteni, hogy ahhoz a védjegyjogosult nem adta hozzájárulását, amennyiben megállapítható, hogy e kikötés megsértése sérti az ezen irányelvben foglalt szerződési feltételek valamelyikét.
Ha a védjeggyel megjelölt áruk valamely engedélyes általi forgalomba hozatalát főszabály szerint úgy is kell tekinteni, hogy ahhoz a védjegyjogosult hozzájárulását adta, attól még a használati szerződés nem egyenértékű a védjegyjogosultnak az e védjeggyel megjelölt áruk forgalomba hozatalára vonatkozó abszolút és feltétlen hozzájárulásával.
Az irányelv ugyanis kifejezetten rendelkezik annak lehetőségéről, hogy a védjegyjogosult a védjegyoltalomból eredő jogaira történő hivatkozással fellépjen az olyan használóval szemben, aki megsérti a használati szerződés bizonyos kikötéseit.
Következésképpen az irányelvet akként kell értelmezni, hogy a védjeggyel megjelölt áruknak az engedélyes általi, a használati szerződésben foglalt valamely kikötést sértő értékesítése kizárja a védjegyjogosult irányelv szerinti védjegyoltalomból eredő jogának kimerülését, ha megállapítható, hogy e kikötés megfelel az ezen irányelv 8. cikke (2) bekezdésében foglalt szerződési feltételek valamelyikének.
Végezetül a Bíróság úgy véli, hogy a védjegy jó hírnevének okozott sérelem főszabályként az irányelv szerinti jogos érdeknek tekinthető, amely igazolja, hogy a védjegyjogosult az EGT területén általa vagy az ő hozzájárulásával forgalomba hozott magas presztízsű áruk további forgalmazásával szemben fellépjen.
***
[1] Az Európai Gazdasági Térségről szóló 1992. május 2-án aláírt megállapodással (HL 1994 L 1., 3 o.) módosított, a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21 i 89/104/EGK első tanácsi irányelv (HL L 40., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 92. o.).
