Nem sikerült közelebb jutniuk hétfőn a megállapodáshoz a közlekedési minisztereknek az Euromatrica-irányelv módosításáról, amelynek legkritikusabb pontjai közé tartozik a dugódíj kérdése. A gazdasági válság miatt ugyanis számos tagállam egyáltalán nem akar további terheket róni a közúti fuvarozókra.
Hiába fogadta el első olvasatban nagy többséggel az Európai Parlament az Euromatrica irányelv módosításáról szóló jelentését a hónap elején, a közlekedési miniszterek hétfői tanácsülésükön megint nem tudtak közös álláspontot kialakítani a témáról. Az Euromatrica II. irányelvről szóló megállapodás így valószínűleg a soron következő svéd elnökségre marad. A hétfői helyzetjelentés szerint a Tanácsnak június 11-i ülésén kellene politikai megállapodásra jutnia, amelyet követően várhatóan második olvasatban juthat egyezségre a Parlamenttel. Ennek ellenére többek véleménye – így a magyar érdekeket az ülésen képviselő Csepi Lajos államtitkár – szerint is kevés az esély a megállapodásra a témában.
Az Európai Bizottság 2008 júliusában nyilvánosságra hozott „Környezetbarátabb közlekedés” elnevezésű új kezdeményezéscsomagjának az Euromatrica-rendszer átalakítására vonatkozó tervezete szerint a teherjárművek számára kötelezően előírt díjszedést úgy kellene átalakítania az Uniónak, hogy az magába foglalja a közúton szállító járművek széndioxid-kibocsátásának, zajterhelésének és a járművek által okozott közlekedési dugóknak a költségeit is.
A közúti közlekedés kérdésében a kontinens közepén és a perifériáin fekvő államok közti általában jellemző megosztottságot az utóbbiak a gazdasági válsággal érvelve igyekeznek erősíteni, mondván a közúti szállítás költségeinek növekedése különösen rosszul érinti őket. Emellett három fő téma osztja meg a tagállamokat az Euromatrica módosítása kapcsán: egyrészt a javaslat hatálya (a Bizottság javaslata szerint minden közútra, a Tanács elképzelése szerint csak az európai közúthálózatra (TEN) legyen érvényes), másrészt a többletbevételek elköltésének szabályozása (a Bizottság kötelezővé tenné a pénzek közlekedésfejlesztésre fordítását, amelyet az EP is támogat, ám több tagállam, elsősorban Írország és Nagy-Britannia számára teljesen elfogadhatatlan), harmadrészt a dugódíj bevezetésének szükségessége.
Utóbbi kapcsán a cseh elnökség kompromisszumos javaslata szerint négy évvel az irányelv életbelépését követően lehetőség lenne (nem lenne kötelező, ahogy ezt az EP is javasolja) a dugódíj bevezetésére, mellyel párhuzamosan a díj maximumát 60 centről 55-re csökkentenék járművenként és kilométerenként az autópályák és főutak csúcsidőszakban történő igénybevételéért. A kompromisszum emellett a csúcsforgalmi időszaknak számító idő hosszának maximalizálását is szeretné elérni, nyolc órányi “csúcsidőben” és öt órányi “különösen forgalmas csúcsidőben” határozva meg a plafont.
