Akár háromévi szabadságvesztéssel is büntethető az az orvos, aki drogos betegét feljelenti a rendőrségen. Az orvosi titoktartás kötelezettsége ellenére történnek ilyen bejelentések, mivel egyes egészségügyiek úgy vélik, ezzel szolgálják leginkább a társadalom érdekeit.
A Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezet a Magyar Orvosi Kamarához fordult, hogy etikai statútumban rögzítse az orvosi titoktartás megszegésének következményeit. Drogfogyasztók részéről több panasz érkezett a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő szervezethez, mert egészségügyi intézmény bejelentése alapján indult ellenük eljárás kábítószer-fogyasztás bűncselekménye miatt. Dénes Balázs, a szervezet jogásza szerint a feljelentések okát a jogszabályok nem megfelelő ismeretében kell keresni. Tévhit ugyanis, hogy az orvos köteles bejelenteni a rendőrségnél, ha tudomást szerez kábítószer-fogyasztásról. Sőt, bűncselekménynek minősül, ha egészségügyi dolgozó feljelentést tesz a rendőrségen, mivel különleges személyes adatokkal való visszaélést követ el, amely három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Dénes hangsúlyozza: a speciálisan drogbetegekkel foglalkozó terápiás szakemberek ismerik és szigorúan betartják az adatvédelmi előírásokat. A rendőrség értesítése olyan területen jellemző, ahová a beteg elsősorban nem drogproblémája, hanem más egészségügyi panasz miatt fordul. Konkrét eset azé a fiatalemberé, aki egy munkahelyi összejövetelen túlzott alkoholfogyasztás miatt rosszul lett és munkatársai kórházba szállították, ahol drogtesztet végeztek rajta. A vizsgálat marihuána fogyasztását mutatta ki, az orvos hivatali kötelességére hivatkozva értesítette a rendőrséget. A szervezet álláspontja, hogy a félelemérzet és ismerethiány miatt könnyen előfordulhat, hogy a drogfogyasztók nem mernek orvosi segítséget kérni, mert tartanak az esetleges büntetőjogi következményektől. A probléma orvoslása érdekében a szervezet a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnökéhez fordult, hogy etikai statútumban rögzítse az orvosi titoktartás megszegésének esetleges következményeit. A TASZ 1997-ben már adatvédelmi biztoshoz fordult, mert akkori tapasztalatuk szerint az országos mentőszolgálat rendszeresen értesítette a rendőrséget, amint drogfogyasztásról szerzett tudomást. Az adatvédelmi biztos állásfoglalása szerint a betegek jogait súlyosan sértő gyakorlatról van szó, ugyanis “az egészségügyi szervek feladata a gyógyítás, és nem pedig a feljelentés”.
Az üggyel kapcsolatban megkerestünk több rendőrségi szakembert is. Az ő álláspontjuk is az, hogy az orvosi etikával ellentétes, ha az egészségügyi dolgozók feljelentést tesznek a rendőrségen. De annyira elenyésző az ilyen esetek száma, hogy nem is tartják számon, hiszen főleg drogambulanciákhoz és addiktológiai osztályokhoz fordulnak segítségért a betegek, ahol az orvosok érdeke a gyógyítás, és nem a rendőrségi eljárás kezdeményezése. A beérkező feljelentések kapcsán a rendőrség természetesen tesz valamilyen intézkedést, de leginkább konkrét bűncselekményekkel kapcsolatban, és főként akkor, amikor drogdílerek felkutatásában nyomoznak. Amennyiben a heti egy alkalommal kábítószert fogyasztót is rendszeres használónak tekintjük, akkor számuk megközelíti a kétszázezret. 1999 és 2000 között növekedett az eljárás alá vont drogfogyasztók száma Magyarországon, viszont a növekedés üteme csökkent. A megkeresett orvosok mindegyike azon az állásponton van, hogy az orvos esküje olyan, mint a gyónási titok. Eszükbe nem jutna értesíteni a rendőrséget, ráadásul csak ügyészi engedéllyel adhatnak ki betegekre vonatkozó adatokat. Erkölcsi normáik között a gyógyításé a főszerep. A Magyar Orvosi Kamara etikai bizottságának elnöke úgy nyilatkozott lapunknak, hogy a TASZ hozzájuk írt felkérését jelenleg jogászok tanulmányozzák, és amíg nem fogalmazzák meg álláspontjukat, addig a kamara nem kíván az üggyel kapcsolatban nyilatkozni.
