A cseh belpolitikai válság és ennek nyomán a Lisszaboni Szerződés ratifikálásának elmaradása veszélyeztetheti az EU további bővítését – ismerte el az EU27-ek hétvégi informális külügyminiszteri ülésén Karel Schwarzenberg, a cseh diplomácia irányítója. Az EU tagjai továbbra is megosztottak abban a kérdésben, hogy a szerződés életbe lépése előfeltétele-e vagy sem új tagok felvételének.
Ellentmondásos üzeneteket fogalmaztak meg a Nyugat-Balkán uniós csatlakozásra pályázó országai számára a bővítést illetően a csehországi Hluboká Nad Vltavou középkori várában tartott informális tanácsülésükön az uniós tagállamok külügyminiszterei. Miközben az észt külügyminiszter szerint a kormányok többsége továbbra is úgy gondolja, hogy a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése, illetve annak elhúzódása nem lehet akadálya a további bővítésnek, addig Bernard Kouchner francia külügyminiszter szombaton világosan kollégái tudomására hozta, hogy ratifikáció nélkül keresztet vethetnek a bővítésre.
A második világháború óta legsúlyosabb gazdasági válság, ha lehet, még tartózkodóbbá tett néhány országot – elsősorban Franciaországot és Németországot – új tagok csatlakozásával szemben. Ennek jeleként Angela Merkel német kancellár március 23-án kijelentette, hogy Horvátország belépését követően az EU-nak hosszabb szünetet kell tartania, mielőtt folytatná a bővítést. Megfigyelők szerint a Lisszaboni Szerződés ratifikációja körüli bizonytalanság – amit csak tovább mélyített a cseh kormány múlt heti lemondatása – újabb ürügyként szolgálhat a folyamat lassítására olyan tagállamok számára, amelyek egyébként is szkeptikusan viszonyulnak a kérdéshez.
Karel Schwarzenberg, cseh külügyminiszter szombaton egy újságírói kérdésre válaszolva elismerte, hogy a cseh belpolitikai válság és a Lisszaboni Szerződés felsőházi ratifikációjának jegelése veszélybe sodorhatja az EU-nak azt a hosszú távú tervét, hogy felvegyen új tagokat. „Természetesen (fenyegetné a bővítést). Ezért ratifikálnunk kell. Legfőbb nemzeti érdekünk, hogy ezt mielőbb megtegyük” – közölte egy kérdésre válaszolva a cseh diplomácia irányítója. Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter azonban a Reuters jelentése szerint emlékeztetett rá, hogy a Topolánek-kormány megbuktatása után sok függ a szerződést ellenző cseh államfőtől, Václav Klaustól.
A brit, a finn, a svéd és a balti államok külügyminiszterei ugyanakkor úgy vélték, hogy nem szabad Lisszabont összekapcsolni a további bővítéssel. Carl Bildt svéd külügyminiszter szerint, ha az EU becsapná az ajtót az orruk előtt, annak „pusztító hatása lenne a Nyugat-Balkán térségére nézve”. Diplomaták aláhúzzák, hogy jogilag nincs összefüggés a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése és a horvát csatlakozás között. Sőt éppen Nicolas Sarkozy francia elnök vetett fel tavaly decemberben egy olyan forgatókönyvet, amelynek értelmében a horvát csatlakozási szerződés hasznos eszköz lehet a Lisszaboni Szerződés megmentésében. Az elképzelésnek megfelelően ugyanis a horvát csatlakozási szerződésben rögzítenék azokat a jogi garanciákat, amelyek fejében az írek várhatóan október körül egy második referendumot tartanának a tavaly júniusban leszavazott szerződésről és pozitív eredménnyel számolva ezzel elhárulna az akadály a szerződés 2010. januári hatályba lépése elől.
Dick Roche ír Európa-ügyi miniszter a csehországi informális tanácsülésen bizakodásának adott hangot, hogy honfitársai jóváhagyják majd a szerződést. Véleménye szerint a világ olyan változásokon megy keresztül, amelyek hatással vannak arra, ahogy a közvélemény Európára tekint. „Most sokkal jobban tudjuk, mint valaha, hogy egy olyan országnak, mint a miént szüksége van az Európai Unióra” – szögezte le Roche. Asselborn luxemburgi külügyminiszter ugyanakkor attól tart, hogy ha Václav Klaus cseh elnök megtagadná a Lisszaboni Szerződés ratifikációs okmányának az ellenjegyzését, akkor az hatással lehet a megismételt ír népszavazás időzítésére is.
Az EU27-ek külügyminiszterei szombaton találkoztak hat nyugat-balkáni kollégájukkal is, és a találkozót követően kiadott elnökségi közlemény szerint „a résztvevők ismételten megerősítették a Nyugat-Balkán európai perspektíváját”. Az EU eddig a térség öt államával írt alá stabilizációs és társulási megállapodást (SAA), ami a tagsághoz vezető út első lényeges állomásának tekinthető. Április 1-én Albánia lesz Horvátország és Macedónia után a harmadik ország a régióból, amely hatályba lépett megállapodással rendelkezik. Szerbia ugyan aláírta az egyezményt, de annak, illetve az ideiglenes kereskedelmi egyezménynek az életbe lépését akadályozza, hogy az EU megítélése szerint még mindig nem működik teljes körűen együtt a hágai nemzetközi törvényszékkel. Ennek egyetlen gátja mára lényegében már csak Ratko Mladic egykori boszniai szerb főparancsnok letartóztatása és kiadatása. Az ötödik SAA-megállapodást aláíró ország, Montenegro ugyan nemrég beadta felvételi kérelmét az EU-hoz, de értesülések szerint Németország ellenezte, hogy rövid időn belül, még ebben a félévben megszülessen a tagállamok részéről a felkérés a Bizottsághoz a hivatalos vélemény elkészítésére. Bosznia-Hercegovina és az EU-tagállamok nem mindegyike által elismert Koszovó még hátrébb tart a folyamatban.
„A stabilizációs és társulási folyamat hatékony és átfogó eszköz marad a nyugat-balkáni országok csatlakozásra való felkészülésében. A Nyugat-Balkán országainak az EU-tagság felé való előrehaladása felgyorsulhat, feltéve, hogy megfelelnek a szükséges feltételeknek” – áll a cseh elnökség által kiadott közleményben.
