Az Európai Bíróság ítélete szerint a repülőgép fedélzetén tiltott tárgyak jegyzékére nem lehet hivatkozni a magánszemélyekkel szemben, ha a jegyzéket nem tették közzé.
A Bíróság C-345/06. sz. ügyben hozott ítélete – Gottfried Heinrich:
Az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzé nem tett közösségi rendeletnek nincs kötelező ereje abban a részében, amelyben magánszemélyekre vonatkozó kötelezettségek keletkeztetésére irányul.
Az EK 254. cikk előírja, hogy a rendeleteket az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.
2002-ben a Parlament és a Tanács elfogadta a légiközlekedés védelméről szóló 2320/2002 rendeletet [1]. E rendelet melléklete előírta a légiközlekedés‑védelmi intézkedésekre alkalmazandó közös alapkövetelményeket. A melléklet többek között áltanosságban meghatározta a repülőgép fedélzetén tiltott tárgyak jegyzékét, amelyek közt szerepeltek az „Ütőfegyverek: gumibotok, furkósbotok, baseballütők, vagy hasonló eszközök”. A rendelet azt is előírta, hogy egyes intézkedések nem kerülnek közzétételre, hanem azokat csak az illetékes hatóságokkal közlik. E rendeletet és a mellékletet kihirdették.
2003 áprilisában a Bizottság elfogadta a 2320/2002 rendeletet végrehajtó 622/2003 rendeletet [2]. A kérdéses intézkedéseket melléklet állapította meg. E mellékletet, amely 2004-ben került módosításra [3], soha nem tették közzé annak ellenére, hogy a módosító rendelet a preambulumában hangsúlyozta annak szükségességét, hogy az utasok számára világos tájékoztatást kell nyújtani a tiltott tárgyakra vonatkozó szabályokról.
2005. szeptember 25-én Gottfried Heinrich-et feltartóztatták a Bécs-Schwechat repülőtér védelmi ellenőrzése során amiatt, hogy a kézipoggyásza teniszütőket tartalmazott, amelyek a közösségi rendeletek értelmében tiltott tárgyaknak minősülnek. G. Heinrich ennek ellenére a teniszütőkkel a poggyászában beszállt a repülőgép fedélzetére. A biztonsági személyzet ezt követően felszólította a repülőgép elhagyására.
G. Heinrich keresetet indított az Unabhängiger Verwaltungssenat im Land Niederösterreich (Niederösterreich tartomány független közigazgatási tanácsa) előtt annak megállapítása iránt, hogy a vele szemben hozott intézkedések jogellenesek. Az osztrák bíróság azt a kérdést tette fel a Bíróságnak, hogy azok a rendeletek, illetve a rendeletek azon részei, amelyek nem kerültek közzétételre a Hivatalos Lapban, rendelkezhetnek-e mégis kötelező erővel.
A Bíróság emlékeztet arra, hogy az EK 254. cikkből következően valamely közösségi rendelet csak akkor alkalmas joghatás kiváltására, ha azt közzétették a Hivatalos Lapban. Ezenfelül a valamely közösségi intézmény által elfogadott jogi aktus mindaddig nem alkalmazható a természetes és jogi személyekkel szemben, amíg a Hivatalos Lapban történt szabályszerű közzététel révén nem teszik lehetővé annak megismerését e személyek számára. Ugyanezek az elvek kötelezőek a közösségi szabályozás nemzeti végrehajtási intézkedéseire is.
A Bíróság megállapítja, hogy a 2320/2002 rendelet magánszemélyek vonatkozásában kötelezettségek keletkeztetésére irányul, mivel az általánosságban a rendelet mellékletében szereplő jegyzékben meghatározott bizonyos tárgyaknak a repülőgép fedélzetére való bevitelét megtiltja.
Mivel a 622/2003 rendelet mellékletét nem tették közzé, a Bíróságnak nincs lehetősége annak megállapítására, hogy az a tiltott tárgyak jegyzékét is érinti, és ezért szintén kötelezettségek keletkeztetésére irányul magánszemélyek vonatkozásában. Nem zárható ki azonban, hogy ez a helyzet. Az, hogy a 622/2003 rendeletet módosító rendelet a preambulumában hangsúlyozza a nyilvánosság számára hozzáférhető, a tiltott tárgyakat külön‑külön feltüntető harmonizált jegyzék összeállításának a szükségességét, arra utal, hogy a 2320/2002 rendelet mellékletét képező jegyzék valóban módosult. A tiltott tárgyak jegyzékének a szóban forgó esetleges módosításai mindenesetre a Hivatalos Lapban nem kerültek közzétételre.
A Bíróság ezt követően megállapítja, hogy a tiltott tárgyak jegyzéke az információk és intézkedések azon kategóriái közül, amelyek a 2320/2002 rendelet értelmében titkosak, és nem tehetők közzé, egyikbe sem tartozik. A Bizottság így a bizalmassági rendszert az említett jegyzéknek a kiigazítására vonatkozó intézkedésekre nem alkalmazhatta. Ebből következően abban az esetben, ha a 622/2003 rendelet ténylegesen kiigazításokat alkalmazott a tiltott tárgyak említett jegyzéke tekintetében, e rendelet ebben a tekintetben szükségszerűen érvénytelen.
A Bíróság arra a megállapításra jut, hogy a 622/2003 rendelet melléklete nem rendelkezik kötelező erővel abban a részében, amelyben magánszemélyekre vonatkozó kötelezettségek keletkeztetésére irányul.
[1] A polgári légi közlekedés védelme területén közös szabályok létrehozásáról szóló, 2002. december 16‑i 2320/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2002. L 355., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 7. kötet, 181. o.; helyesbítés: HL L 230., 11. o.).
[2] Az egységes légiközlekedés‑védelmi követelményrendszer végrehajtásához szükséges intézkedések meghatározásáról szóló, 2003. április 4‑i 622/2003/EK bizottsági rendelet (HL 2003. L 89., 9. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. kötet, 7. fejezet, 252. o.).
[3] Az egységes légiközlekedés-védelmi követelményrendszer végrehajtásához szükséges intézkedések meghatározásáról szóló 622/2003/EK bizottsági rendelet módosításáról szóló, 2004. január 15-i 68/2004/EK bizottsági rendelet (HL L 10., 14. o.).
