A gazdasági- és pénzügyi válság okán az egyes államok különféle válságkezelési csomagokat állítottak össze. A válságkezelési mechanizmusokban nagy szerepet játszó jogi megoldások előrevetíthetik a válság szabályozási úton történő megoldásának lehetőségét.
A válság okai
Az elemzők szerint a pénzügyi, majd az ennek nyomán kibontakozó gazdasági válság közvetlen oka (az ingatlanárak ingadozásán kívül) arra vezethető vissza, hogy az Amerikai Egyesült Államokban az elsőrangú adósok (prime borrowers) részére nyújtott kölcsönök mellett megjelentek a nem elsőrangú adósok részére nyújtott jelzáloghitelek (subprime mortgages), ehhez kapcsolódóan pedig a változó kamatozású jelzáloghitelezés gyakorlata, valamint a jelzálog-fedezetű értékpapírok kibocsátása és forgalmazása, a jelzálog-fedezetű értékpapírok forgalmazása. A lakossági pénzügyi piacon olyan („rossz”, a későbbiekben bedőlt) hitelkonstrukciók tűnetek fel, amelyek „normális” körülmények között nem: olyan megoldások terjedtek el, amelyek egyáltalán nem, vagy alig hitelképes személyeknek is biztosítottak hiteleket. Ezen hitelfajták többek között:
- low documentation/no documentation mortgage (low doc no doc loans): ún. aluldokumentált/nem dokumentált hitel, ekkor az adósnak csak minimális mértékben vagy egyáltalán nem kellett dokumentálnia a hitel törlesztéséhez szükséges bevételét;
- option mortgage: az opciós jelzáloghitel ez adós számára lehetővé tette a kölcsön törlesztési részleteinek bizonyos határokon belüli módosítását;
- convertible mortgage: a konvertálható jelzáloghitel, ami fix kamatozással indult, majd meghatározott időpontban a kamat mértéke változóvá válik.
Európai válságkezelési mechanizmusok
Ország | Válságkezelési módszerek |
---|---|
Nyugat-Európa | |
Általános trendek:
|
|
Nagy-Britannia |
|
Írország |
|
Németország |
|
Spanyolország |
|
Finnország |
|
Svédország |
|
Franciaország |
|
Kelet-Közép-Európa | |
Általános trendek:
|
|
Románia |
|
Észtország |
|
Csehország |
|
Lengyelország |
|
Szlovákia |
|
Lettország |
|
Litvánia |
|
Lehet-e megoldás a szabályozás?
Az állam szerepének előtérbe kerülésével a jogi eszközök alkalmazása megkerülhetetlen a válságkezelésben. Ez a nemzeti jogalkotások szintjén nyilvánvaló, s egyre több nemzetközi szervezet veti fel a nemzeti léptéken túlnyúló, az államok nagyobb csoportját érintő, koherens szabályozási mechanizmus szükségességét.
Az OECD 2009. január 14-én közzétett jelentésében a bankfelügyelet és a pénzpiaci felügyeleti tevékenység integrálására és központosítására irányuló javaslatot készített.
Az Európai Bizottság is a szabályozás felől közelít a kérdéshez. Amint arról beszámoltunk az Európai Unión belüli jobb szabályozás stratégiai felülvizsgálatáról szóló dokumentumból kiderül, hogy a jobb szabályozás lehet a gazdasági és pénzügyi válságra adott európai válasz kulcseleme. A felülvizsgálat megmutatja, hogy a polgároknak és a gazdasági társaságoknak, elsősorban a kis- és középvállalkozásoknak (kkv-k) máris számtalan előnye származik az egyszerűsített intézkedésekből és az adminisztratív költségek lefaragásából. A radikális egyszerűsítés során mintegy 1300 jogszabály hatályon kívül helyezését javasolták – az „acquis”, az uniós jogszabályok összessége közel 10%-kal, a Hivatalos Lap 7800 oldallal lesz soványabb. Az adminisztratív terhek csökkentésére irányuló, már előterjesztett vagy tervezett intézkedéseknek köszönhető megtakarítás 30 milliárd eurót tesz ki. A Bizottság adminisztratív terhekkel kapcsolatos élenjáró megközelítését a tagállamok többsége is átvette, közülük 21 már el is indította e terhek csökkentésére irányuló nagyszabású országos szintű programjait.
A PricewaterhouseCoopers szakértői is osztják azon nézeteket, amely szerint a válság utáni állapotokat a kisebb, szigorúbban szabályozott bankrendszer és az univerzális banküzemi modell dominanciája fogja jellemezni. Ebben az új világban a most elindult tendenciák eredőjeként a kormányoktól elvárják, hogy sokkal inkább beavatkozzanak abba, ahogyan a pénzügyi rendszer működik, annak érdekében, hogy világszerte élénkítsék a gazdaságokat.