Egy tagállam bírósága még akkor sem tilthatja meg valakinek, hogymásik uniós állam bírósága előtt indítson polgári peres eljárást, ha az ilyen eljárás választottbírósági megállapodással ellentétes lehet – szól az Európai Bíróság ítélete.
A Bíróság C-185/07. sz. ügyben hozott ítélete – Allianz SpA (korábban Riunione Adriatica di Sicurtà SpA) és Generali Assicurazioni Generali SpA kontra West Tankers Inc.:
A választottbíráskodásról szóló New York‑i Egyezmény [1] úgy rendelkezik, hogy az egyik fél kérelmére bármely Szerződő Állam bírósága választottbírósági eljárásra utasítja a feleket, ha olyan ügyben indítottak pert előtte, amelynek tárgyában a felek választottbírósági megállapodást kötöttek, kivéve ha megállapítja, hogy az említett megállapodás semmis, hatálytalan vagy nem teljesíthető.
A joghatóságra vonatkozó közösségi rendelet [2] kizárja hatálya alól a választottbíráskodást. Arról is rendelkezik, hogy jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben annak a helynek a bírósága előtt lehet perelni, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet.
2000 augusztusában a Front Comor, a West Tankers tulajdonában lévő, és az Erg Petroli SpA által bérelt hajó Szirakúzában (Olaszország) az Erg tulajdonában álló mólónak ütközött, és károkat okozott. A hajóbérleti szerződésre az angol jog volt irányadó, és egy londoni válaszottbíróság joghatóságát megállapító kikötést tartalmazott.
Az Erg a biztosítóihoz, az Allianzhoz és a Generalihoz fordult, hogy a biztosítási összeg mértékéig megtéríttesse a károkat, és az e mértéket meghaladó károkat egy londoni választottbíróság előtt érvényesítette a West Tankersszel szemben. A West Tankers tagadta, hogy felelős lenne az ütközéssel okozott károkért.
Miután az Allianz és a Generali a biztosítási szerződések alapján megtérítették az Erg‑nek az általa elszenvedett kárt, keresetet nyújtottak be a West Tankersszel szemben egy szirakúzai bíróság előtt az általuk az Erg számára kifizetett összeg visszakövetelése iránt. A West Tankers a válaszottbírósági megállapodás alapján kifogást emelt e bíróság joghatóságával szemben.
Ezzel párhuzamosan a West Tankers eljárást indított az Egyesült Királyság bíróságai előtt, amelyben azt kérte, hogy a jogvitát a hajóbérleti szerződésben kikötött választottbírósági úton rendezzék. A West Tankers ezenkívül azt is kérte, hogy a bíróság tiltsa el a két biztosítót attól, hogy a választottbíróságtól eltérő másik bíróság előtt folytassanak eljárást, és hogy az olasz bíróság előtti eljárást folytassák.
Az Egyesült Királyságban a jogvitában másodfokon eljáró House of Lords azt kérdezi a Bíróságtól, hogy a rendelet megtiltja‑e a tagállami bíróságoknak, hogy azok megtiltsák valakinek, hogy másik tagállamban bírósági eljárást indítson vagy folytasson, azzal az indokolással, hogy az ilyen eljárás választottbírósági megállapodást sértene, jóllehet a választottbíráskodás ki van zárva a rendelet hatálya alól.
A Bíróság ítéletében azt állapítja meg, hogy a House of Lords előtt folyamatban lévő eljárás, amely annak megtiltására irányul, hogy egy személy másik tagállam bírósága előtt folytasson eljárást, nem tartozik a rendelet hatálya alá. Azonban egy ilyen eljárás is járhat olyan következménnyel, amely gátolja a rendelet hatékony érvényesülését, különösen azáltal, hogy megakadályozza, hogy valamely másik tagállam bírósága az e rendelet alapján őt megillető joghatóságot gyakorolja.
Az olasz bíróság előtt folyamatban lévő, kártérítési igényre vonatkozó polgári peres eljárás a rendelet hatálya alá tartozik. Ugyanígy a választottbírósági megállapodás érvényességére és alkalmazhatóságára vonatkozó előzetes kérdés, amelynek eldöntése szükséges az olasz bíróság joghatóságának megállapításához, szintén a rendelet hatálya alá tartozik.
A Bíróság e tekintetben emlékeztet arra, hogy a rendelet nem engedi meg, hogy egy tagállami bíróság joghatóságát egy másik tagállam bírósága felülvizsgálja. Ezért kizárólag az Allianz és a Generali által megkeresett olasz bíróságnak kell döntenie arról, hogy rendelkezik‑e joghatósággal az elé terjesztett jogvita eldöntésére.
Következésképpen a Bíróság azt állapítja meg, hogy az Egyesült Királyságban a West Tankers által kérelmezett, a szirakúzai bírósági eljárás befejezésére irányuló intézkedés megakadályozná egy másik tagállam bíróságát abban, hogy a rendelet által ráruházott jogköröket gyakorolja. Ezenkívül, egy ilyen intézkedés megingathatná a tagállamok által egymás jogrendszerei és igazságszolgáltatási szervei iránt tanúsított kölcsönös bizalmat, amelyen a joghatósági rendelet alapul.
A Bíróság továbbá rámutat arra, hogy ha az olasz bíróság akadályoztatva lenne abban, hogy megvizsgálhassa a választottbírósági megállapodás érvényességét vagy alkalmazhatóságát, akkor ezzel megfosztanák a biztosítókat az őket megillető bírói jogvédelem egyik formájától. Azok a felperesek ugyanis, akik szerint a választottbírósági megállapodás semmis, hatálytalan vagy nem teljesíthető, így nem vehetnék igénybe azt az állami bíróságot, amelyhez a rendelet alapján fordultak.
Figyelembe véve a fenti megállapításokat, a Bíróság azt állapítja meg, hogy az olyan intézkedés, amellyel a bíróság megtiltja valakinek, hogy másik tagállam bíróságai előtt eljárást indítson vagy folytasson, azzal az indokolással, hogy az ilyen eljárás választottbírósági megállapodással ellentétes lenne, összeegyeztethetetlen a rendelettel. Ezt a megállapítást támasztja alá a New York‑i Egyezmény is, amely szerint valamely Szerződő Állam bírósága utasítja az egyik fél kérelmére választottbírósági eljárásra a feleket, ha olyan ügyben indítottak pert előtte, amelynek tárgyában a felek a választottbírósági megállapodást kötöttek, kivéve ha megállapítja, hogy az említett megállapodás semmis, hatálytalan vagy nem teljesíthető.
[1] A külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 1958. június 10-én New York-ban aláírt egyezmény (az Egyesült Nemzetek Szerződéseinek Tára, 330. kötet, 3. o.).
[2] A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.).
