A 2009. január 26-30., valamint február 2-6. munkaheteken a tőke szabad mozgása, a mérnöki diplomák kölcsönös elismerése, a közösségi intézmények kártérítési felelőssége, a jogelenes állami támgatások visszafizetése, a védjegyek, valamint a joghatóság ontóperekben kérdéskörökkel kapcsolatos ügyek is terítékre kerülnek az Európai Bíróság munkarendjében.
A január 26-tól január 30-ig tartó munkahét
2009. január 27., kedd
C-318/07 Persche – Ítélethírdetés
[Más tagállamban székhellyel rendelkező közhasznú szervezetnek nyújtott támogatás összegének levonhatósága az adóköteles jövedelemből – A tőke szabad mozgása]
A német jövedelemadó-törvény szerint a jövedelem teljes összegéből meghatározott mértékig külön kiadásként levonhatók a jótékony, egyházszolgálati, vallási, tudományos és a különösen támogatásra méltóként elismert közhasznú célok támogatására szolgáló kiadások. A foglalkozását tekintve adótanácsadó H. Persche 2003. évi jövedelemadó-bevallásában egy portugáliai idősek otthona és gyermekotthon számára nyújtott 18 180 euró értékű tárgyi adomány külön kiadásként történő levonását kérte. A német adóhatóság megtagadta a kérés teljesítését azzal az indokkal, hogy a német jog csak akkor ismeri el a levonási jogosultságot, ha a kedvezményezett szervezet német honosságú. Az ügyben eljáró német bíróság azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy a tőke szabad mozgásának az elve kiterjed-e a más tagállamban székhellyel rendelkező közhasznú szervezetek részére nyújtott tárgyi adományokra, és amennyiben igen, úgy az adólevonás alkalmazásának megtagadása ilyen szervezeteknek történő adományozás esetén ellentétben áll-e a közösségi jog említett elvével.
Mengozzi főtanácsnok 2008. október 14-én megtett indítványában úgy vélte, hogy a más tagállamban székhellyel rendelkező közhasznú szervezetek részére nyújtott tárgyi adományokra is kiterjed a tőkemozgás szabadságának az elve, és hogy az adólevonás alkalmazásának megtagadása ilyen szervezeteknek történő adományozás esetén ellentétben áll a közösségi jog ezen elvével.
A főtanácsnoki indítvány kelte: 2008. október 14.
2009. január 29., csütörtök
C-311/06 Consiglio Nazionale degli Ingegneri – Ítélethírdetés
[Diplomák kölcsönös elismerése – Mérnökök – Visszaélés a közösségi jogszabályokkal]
A diplomák elismeréséről szóló irányelv értelmében azok, akik valamely tagállamban szabályozott szakma gyakorlására feljogosító diplomával rendelkeznek, jogosultak bármelyik másik tagállamban ugyanezen szakma gyakorlására.
Az olasz állampolgárságú M. Cavallera 1999-ben egy három éves felsőfokú képzés lezárásaként a torinói egyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát. Olaszországban a mérnöki szakma gyakorlásához a diploma megszerzése után még további vizsgák letétele és a mérnöki névjegyzékbe való felvétel szükséges.
2001-ben M. Cavallera, anélkül, hogy Olaszországban letette volna a diploma megszerzése után a mérnökké váláshoz szükséges vizsgáit, Spanyolországban kérte az olasz diplomájának elismerését. Spanyolországban a mérnökké válás feltétele a diploma megszerzése és a mérnöki névjegyzékbe való felvétel, anélkül, hogy a diploma megszerzése után még további vizsgákat kellene letenni. A kérelmének teljesítését követően kiállított elismerési igazolás alapján M. Cavallera spanyol gépészmérnöki diplomát kapott és felvették a katalán mérnöki névjegyzékbe, miáltal jogosulttá vált Spanyolországban a gépészmérnöki tevékenység folytatására.
M. Cavallera azonban nem kezdett el mérnökként dolgozni Spanyolországban, hanem 2002-ben az olasz igazságügyi minisztériummal elismertette az olasz diplomája elismertetésének eredményeként megszerzett spanyol diplomáját, azzal a céllal, hogy felvételt nyerjen az olasz mérnöki névjegyzékbe.
Az olasz mérnöki kamara azonban megtámadta az olasz bíróságok előtt a minisztérium határozatát, mivel álláspontja szerint a hatályos közösségi és olasz jogszabályok alapján az olasz hatóságok nem ismerhetik el M. Cavallera spanyol diplomáját, tekintve, hogy ezáltal a kérelmező jogosulatlanul kapna felmentést az olasz jogszabályok által a diploma megszerzését követően leteendő vizsgákra vonatkozóan előírt kötelezettség alól.
Az ügyben végső fokon eljáró államtanács azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy a diplomák elismeréséről szóló irányelv alapján biztosítani kell-e spanyol diplomája alapján M. Cavallera számára a mérnöki foglalkozás Olaszországban történő gyakorlásának lehetőségét.
Poires Maduro főtanácsnok 2008. február 28-án megtett indítványában úgy vélte, hogy az irányelv nem alkalmazható a visszaélésszerű elismerési kérelmekre.
A főtanácsnoki indítvány kelte: 2008. február 28.
A február 2-től február 6-ig tartó munkahét
2009. február 3., kedd
C-440/07 P Bizottság kontra Schneider Electric – Főtanácsnoki indítvány
[Vállalkozások összefonódásának a Bizottság általi megakadályozása – A közösségi intézmények kártérítési felelőssége – Fellebbezés az Elsőfokú Bíróság marasztaló ítélete ellen]
A Schneider Electric és a Legrand két nagy francia ipari csoport, amelyek közül az előbbi a villamosenergia-elosztás, az ipari ellenőrzés és az automatika ágazatában, az utóbbi pedig a kisfeszültségű berendezésekhez készült elektromos felszerelések területén tevékenykedik. Miután megállapodtak abban, hogy a Schneider részvények nyilvános eljárásban történő cseréje útján (OPE) megszerzi a Legrand feletti irányítást, a két vállalkozás 2001. február 16-án hivatalosan bejelentette a Bizottságnak az összeolvadási tervét, azért, hogy az összefonódásukat a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító határozatot kapjanak.
Azt követően, hogy a 2001 augusztusában befejeződött OPE-t követően a Schneider megszerezte a Legrand tőkéjének 98%-át, a Bizottság 2001. október 10-i határozatával az összeolvadást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánította, mivel ezen összeolvadás jelentősen korlátozná a hatékony versenyt az érintett francia ágazati piacokon. Mivel a Schneider a közös piaccal utólag összeegyeztethetetlennek nyilvánított összeolvadást hajtott végre, a Bizottság 2002. január 30-án elfogadott egy második határozatot, amely elrendeli, hogy a Schneider-nek külön kell válnia a Legrand-tól.
A Schneider megsemmisítés iránti keresetet nyújtott be mindkét határozat ellen. E két kereset elutasítása esetére a Schneider előkészítette a Legrand leválasztását és 2002. július 26-án átruházási szerződést kötött a Wendel/KKR konzorciummal, amely szerződést legkésőbb 2002. december 10-én kellett volna teljesíteni. 2002. október 22-i ítéleteiben az Elsőfokú Bíróság megsemmisítette az összeegyeztethetetlenséget kimondó határozatot, és következésképpen – az első határozat alkalmazására irányuló – szétválasztásra kötelező határozatot. Az Elsőfokú Bíróság úgy találta, hogy a Bizottság az összeegyeztethetetlenséget kimondó határozatban megsértette a Schneider védelemhez való jogát, mivel az összeolvadással szemben először e határozatban hivatkozott azon kifogásra, amely szerint a francia ágazati piacokon a Schneidernek a műszertáblák elemei területén meglévő erőfölénye támogatja a Legrand uralkodó helyzetét a downstream elektromos berendezések ágazatában.
Az összeolvadás ellenőrzésére vonatkozó – a megsemmisítést kimondó ítéleteket követően ismét megnyitott – eljárást a Bizottság 2002. december 13-án zárta le, azt követően, hogy ez utóbbinak a Schneider által az összeolvadás közös piaccal összeegyeztethetővé tétele céljából hozott korrekciós intézkedések megfelelő mivoltával kapcsolatban fennálló kételyeire tekintettel a vállalkozás lemondott az összeolvadásról, és 2002. december 10-én teljesítette a Wendel/KKR-rel a Legrand-ra vonatkozóan kötött átruházási szerződést.
Ezt követően a Schneider kártérítési keresetet nyújtott be az Elsőfokú Bírósághoz, amelyben az általa az összeegyeztethetetlenséget kimondó határozatnak az Elsőfokú Bíróság által 2002. október 22-én megállapított jogszerűtlensége miatt elszenvedett kár megtérítését igényelte. 2007. július 11-én meghozott ítéletében az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy a Legrand-nal való összeolvadásának jogellenes megtiltása miatt a Schneider által elszenvedett kárt az Európai Közösségnek részlegesen meg kell téríteni, mivel a Schneider védelemhez való jogának Bizottság általi súlyos és nyilvánvaló megsértése a közösségi jognak az ilyen jellegű kártérítési igény keletkezéséhez kellőképp egyértelmű megsértését valósítja meg.
Az Elsőfokú Bíróság kétfajta vagyoni kár megtérítését rendelte el. Ezek közül az első a Schneider azon költségeinek felel meg, amelyek annak kapcsán merültek fel, hogy a 2002. októberi ítéletben kimondott megsemmisítéseket követően a vállalkozás részt vett az összeolvadás Bizottság általi újbóli ellenőrzésében. A második a vételár azon csökkenésének felel meg, amelybe a Wendel/KKR javára a Schneider kénytelen volt beleegyezni azért, hogy ezen átruházás hatályba lépését késleltesse. Ez utóbbi kár kétharmada kerül megtérítésre, mivel az Elsőfokú Bíróság úgy találta, hogy a Schneider maga is hozzájárult a saját kára létrejöttéhez, vállalva annak tényleges kockázatát, hogy a Bizottság az összeolvadást utólag a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánítja, valamint vállalva annak eshetőségét, hogy kénytelen lesz a Legrand eszközeit eladni. A feleknek az ítélet kihirdetésétől számított három hónapon belül kellet közölniük az Elsőfokú Bírósággal az első kár összegét. A második kár nagyságának megállapítására az Elsőfokú Bíróság szakértői vizsgálatot rendelt el.
A jelen eljárásban a Bizottság az Elsőfokú Bíróság 2007. július 11-i ítéletének hatályon kívül helyezését kéri az Európai Bíróságtól.
2009. február 5., csütörtök
C-369/07 Bizottság kontra Görögország – Főtanácsnöki indítány
[Jogellenes állami támogatások visszafizetése – Olympic Airways – Az Európai Bíróság ítéletének végre nem hajtása – Pénzbírság]
2005 májusában az Európai Bíróság megállapította, hogy Görögország elmulasztotta visszafizettetni a görög nemzeti légitársasággal, az Olympic Airways-zel, a cégnek jogellenesen juttatott állami támogatásokat. Mivel Görögország a Bíróság ítélete óta eltelt időben sem fizettette vissza a kérdéses támogatásokat, ezért a Bizottság 2007 augusztusában ismét keresetet indított a hellén állam ellen, amelyben immár pénzbírság kiszabását kéri a Bíróságtól a kötelezettségszegés miatt. A Bizottság ennek keretében a 2005-ös ítélet és a mostani ügyben hozandó ítélet közötti időszak tekintetében egy átalánybírság megállapítását, míg a mostani ügyben meghozandó ítélet kihirdetésétől számítva a jogellenes állapot megszüntetéséig napi 53 611 euró összegű kényszerítő bírság kiszabását javasolja a Bíróságnak.
C-478/07 Budĕjovický Budvar – Főtanácsnoki indítvány
[Védjegyek – Cseh-amerikai sörháború – „Bud” – A földrajzi jelzések védelméről szóló csehszlovák-osztrák egyezmény alkalmazhatósága Csehország EU-csatlakozása után]
Az Európai Bíróság 2003 novemberében úgy határozott, hogy Ausztria az EU-hoz való csatlakozása előtt megkötött, a földrajzi jelzések védelméről szóló csehszlovák-osztrák egyezmény alapján továbbra is megtilthatja az amerikai Anheuser-Busch sörgyár „American Bud” névvel ellátott és más EU-tagállamokban már jogszerűen forgalmazott termékeinek az osztrák piacra történő beengedését. Az egyezmény alapján Ausztriában „Bud” megjelöléssel csak a csehországi České Budějovice (németül: Budweis) városában vagy annak környékén előállított sörök forgalmazhatók. Az Európai Bíróság azonban hozzátette, hogy az egyezmény szerinti védelem csak akkor alkalmazható, ha a cseh köztudat ténylegesen azonosítja vagy összekapcsolja egymással a „Bud” megjelölést és České Budějovice városát. Ennek vizsgálatára pedig az Európai Bíróság szerint az ügyet Luxembourgba utaló osztrák bíróság rendelkezik hatáskörrel.
Az ügy tehát visszakerült Ausztriába, ahol az Európai Bíróság ítéletét a különböző fokokon eljáró bíróságok egymástól eltérően értelmezték, és a jogorvoslati eljárások eredményeképpen az ügy ismételt első fokú döntéshozatalra ugyanahhoz a bírósághoz (a bécsi kereskedelmi bírósághoz) lett visszautalva, amely a 2003-as ítélet alapjául szolgáló előzetes döntéshozatali eljárást indította. E bíróság az említett értelmezési eltérésekre, valamint a 2003 óta bekövetkezett ténybeli és jogi változásokra tekintettel most ismételten megkereste az Európai Bíróságot. A bécsi bíróság különösen arra a kérdésre szeretne választ kapni, hogy az a tény, hogy Csehország EU-hoz való csatlakozásakor a csatlakozási szerződésnek a České Budějovicéből származó sörökre vonatkozó védett elnevezéseket tartalmazó mellékletében nem került feltűntetésre a „Bud” megjelölés, azt jelenti-e, hogy a közösségi jog értelmében e megjelölés használata immár nem korlátozható az említett csehországi városból és környékéről származó sörökre.
C-168/08 Hadadi – Tárgyalás
[Joghatóság – Bontóperek – Kettős állampolgárság]
A magyar állampolgárságú H. László és M. Csilla Márta Magyarországon kötöttek házasságot, majd 1980-ban kivándoroltak Franciaországba, ahol később a francia állampolgárságot is megszerezték. H. László 2002-ben Magyarországon kezdeményezte a házasság felbontását, és a házasságot a magyar bíróságok 2004. május 4-én jogerősen fel is bontották. Ezzel párhuzamosan M. Csilla Márta 2003-ban Franciaországban nyújtott be bontókeresetet, amelyet 2005-ben a családjogi ügyekben első fokon eljáró bíró a magyar eljárásra tekintettel elfogadhatatlanként elutasított. A francia fellebbviteli bíróság azonban megváltoztatta az elsőfokú döntést, megállapítva, hogy a magyar bíróság által hozott bontóperes ítélet Franciaországban nem elismerhető, és hogy a volt feleség által benyújtott bontókereset elfogadható. A francia bírói fórum lényegében arra alapozta e döntését, hogy álláspontja szerint a magyar bíróságnak a házastársak mindegyikének franciaországi lakóhelyére tekintettel és a hazánkhoz az állampolgárságukon kívül fűződő egyéb szoros kötelék hiányában nem volt hatásköre a házasság felbontására. H. László felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a másodfokú ítélet ellen a francia semmítőszékhez, arra hivatkozva, hogy a magyar bíróság ítéletének meghozatalakor hazánk már az Európai Unió tagja volt, és így ezen ítélet Franciaországban való elismerésének kérdésében már alkalmazni kellett volna a házassági ügyekben a joghatóságról szóló közösségi jogszabályokat, amelyek értelmében azon tagállam bíróságai is joghatósággal rendelkeznek a házassági bontóperekre, amelynek mindkét házastárs állampolgára. Márpedig jelen esetben mindkét érintett fél magyar-francia kettős állampolgár, tehát magyar állampolgár is.
A semmítőszék arra vár választ az Európai Bíróságtól, hogy amennyiben a házasságukat felbontó felek mindketten ugyanazon több tagállam állampolgárságával rendelkeznek, úgy a közösségi jog értelmében mely tagállam bíróságai jogosultak eljárni.
