Az EP frissen elfogadott állásfoglalása szerint lehetővé kell tenni, hogy az érdeklődők könnyűszerrel hozzáférjenek az európai parlamenti képviselők tevékenységéről, a parlamenti munkában való részvételükről és jelenlétükről szóló adatokhoz.
Hamarosan az interneten is elérhető lehet az a nyilvántartás, mely egyebek között az EP-képviselők parlamenti jelenlétét tartaná számon. Az Europolitics szerint, ha mindez megvalósul, az egy kisebb forradalommal érhet fel. A kezdeményezés célja, hogy az ilyen jellegű információk közvetlenül eljussanak a polgárokhoz, anélkül, hogy több helyen kelljen keresgélniük azokat. Erről január 14-i plenárisán döntött az EP, amikor elfogadta a liberális, olasz Marco Cappato állásfoglalását a Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való hozzáférésről (a néppárti frakció nagy része és a Nemzetek Európa Uniójáért (UEN) képviselőcsoportja nemmel szavazott a jelentésre).
Az elfogadott szöveg szerint az Európai Parlamentnek az EU-ban a nyilvánosság, az átláthatóság és nyitottság élére kell állnia, és még a 2009-es parlamenti választásokat megelőzően egy rendkívüli cselekvési tervet kell indítania – például az e-parlamenti kezdeményezés keretében – annak biztosítására, hogy az érdeklődők a lehető legtöbb információhoz jussanak. Így a honlap az európai parlamenti képviselők tevékenységéről, a parlamenti munkában való részvételükről és jelenlétükről tartalmazna adatokat „abszolút, relatív és százalékos arányban”, de utána lehetne nézni a plenáris, bizottsági és delegációs ülések munkájának is, mint ahogy annak is, hogy milyen juttatásokban részesülnek a képviselők, és milyen kiadásaik vannak.
Ezekre az információkra ma meglehetősen nehezen lehet szert tenni. Bár ezek az adatok nyilvánosak, ám aki kíváncsi rájuk, annak több jegyzőkönyvet kell végigbogarásznia. Ugyanakkor fontos lenne, hogy ezekhez az információkhoz könnyen hozzá lehessen férni: így kiderülne az is, hogy ki az a képviselő, aki rendszeresen hiányzik az ülésekről, lehetővé téve ezzel a képviselői juttatások egy részének visszafizetését is.
Az EP átláthatósági ügyekért felelős alelnöke, a brit, liberális Diana Wallis örömének adott hangot amiatt, hogy a jelentés még a választások előtt „erős üzenetet továbbít a polgárok felé”, emellett utalt arra is, hogy a parlamenti elnökből és a 14 alelnökből álló Büró támogatja a kezdeményezést. A szöveget jegyző Marco Cappato szerint már csak az a kérdés, hogy a rendszert milyen mértékben tudják majd átültetni a gyakorlatba. A képviselők mindamellett nem támogatták a jelentéstevő azon elképzelését, hogy a képviselőcsoportok üléseinek jegyzőkönyveit is nyilvánossá tegyék – szerintük ugyanis ez már túl messzire ment volna.
Az állásfoglalás másik lényeges pontja a Tanáccsal foglalkozik: az EP ugyanis arra kéri a tagállamokat, hogy minden olyan dokumentumot hozzanak nyilvánosságra, melyeket a tanácsi jogalkotás során felhasználnak. Mindezt az Európai Bíróságnak az úgynevezett Turco-ügyben hozott ítéletére hivatkozva kéri: Maurizio Turco egykori EP-képviselő annak idején azért panaszolta be a Tanácsot, mert a testület nem biztosított hozzáférést a tanácsi jogi szolgálatok véleményeihez. A luxemburgi székhelyű taláros testület arra a következtetésre jutott, hogy ezeket a jogi véleményeket nyilvánosságra kell hozni, és korlátozta azon indokok körét, melyekre hivatkozva a hozzáférést ezen dokumentumokhoz vissza lehet utasítani.
Mindez a mostani jelentés olvasatában azt is jelenti, hogy a Tanácsnak a jövőben minden ezzel összefüggő információt közzé kell tennie, legyen bár szó az Állandó Képviselők Tanácsa (Coreper) ülésdokumentumairól vagy a tagállami küldöttségek és a tanácsi munkacsoportok összetételéről. Végezetül az EP egy olyan intézményközi keresőoldal és egy egységes információs portál létrehozását javasolja, mely a fogyatékkal élők számára is lehetővé teszi az egyes eljárások nyomon követését, és az azokhoz kapcsolódó valamennyi dokumentumhoz való hozzáférést.
A Cappato-jelentés nem uniós jogalkotás keretében készült. Nem úgy Michael Cashman (brit, szocialista) jelentése, melynek középpontjában a dokumentumokról való hozzáférésről szóló 1049/2001 rendelet módosítása áll. Ez utóbbihoz a képviselők már húsz módosító indítványt benyújtottak: ezek a módosítások képezik a plenárison megszavazott jelentés zömét. Cashman a jelek szerint egyetért kollégájával, már ami a Tanácsra vonatkozó részeket illeti. A parlamenti képviselők adatainak közzétételével kapcsolatban azonban úgy vélekedik, hogy Cappato „túl messzire megy”. Az intézmény mindazonáltal anélkül is átültetheti a gyakorlatba ezeket a belső intézkedéseket, hogy megvárná az új rendelet elfogadását.
