Az Európai Bizottság elégedetlen a munkavállalás és letelepedés szabadságával kapcsolatos joganyag tagállami implementációjával.
A Bizottság az elmúlt héten lehangolónak nevezte az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK irányelv implementációját. A legtöbb tagállam nem tesz eleget a direktívának és gyakorlatilag nincs olyan tagállam, amelyik teljes mértékben átvette volna az abban foglaltakat, illetve az egyes szabályokhoz is rendszerint egyedi megkötéseket tesznek az országok.
Az irányelvet leginkább átültető tagállamok Ciprus, Málta, Finnország, Görögország, Luxembourg, valamint Spanyolország és Portugália, ezzel szemben az abban foglaltak alig több mint felét tette a hazai jog részévé Ausztria, Dánia, Észtország, Szlovénia és Szlovákia.
Számos ország olyan előírásokat is csatol a vonatkozó joganyagához, amelyeket elvileg nem lehetne, mert nincsenek benne a joganyagban. Ilyen például az a követelmény, hogy három hónapot meghaladó tartózkodás csak megfelelő lakóhely vagy munkahely igazolásával lehetséges. Ezek mesterséges akadályok, az EU jogával ellentétesek, hiszen az irányelv szerint ha valaki biztosítani tudja a saját megélhetését és nem jelent aránytalan többletterhet az adott ország szociális rendszerében, továbbá rendelkezik megfelelő egészségbiztosítással, akkor minden további nélkül tartózkodhat három hónapnál tovább.
A személyek szabad mozgása két, egymástól elkülöníthető gazdasági szabadságot foglal magában: a munkavállalásét és a gazdasági célú letelepedését. A szabad mozgás jogosultsága az idők folyamán a gazdaságilag aktív csoportokon kívül önállósodott és természetes személyek esetében – azok családtagjain túl – kiterjedt más inaktív rétegekre, mint a diákok, nyugdíjasok vagy az önmagukat egyébként eltartani képes tagállami állampolgárok. A 2004-es irányelv lényegében az akkor csatlakozott 10 új tagállamra is kiterjedően szabályozta újra a területet, megengedve bizonyos fenntartásokat, de további, tagállamonként különböző megszorításokat elviekben nem tett lehetővé.
Jacques Barrot igazságügyi biztos szerint az irányelv rendelkezéseinek megsértésével az EU jog alapvető rendelkezései sérülnek. Az unió adott esetben szankciók alkalmazásával is kész kikényszeríteni a személyek szabad mozgására vonatkozó rendelkezések átvételét, tudatja közleményében a biztos.
Visszautasította továbbá, hogy eleget tegyenek azoknak a tagállami kéréseknek, amik a jogszabály módosításával szorítanák vissza a harmadik országokból érkező állampolgárokkal való házasságkötéseket. Szerinte csak emiatt nem kell módosítani a jogszabályt, az ilyen bevándorlási célú házasságkötések visszaszorításáról szóló, várhatóan jövő év elején megjelenő közösségi iránymutatások megfelelően rendezik majd a helyzetet. Ezekben olyan a közösségi jognak megfelelő gyakorlati útmutatások szerepelnek majd, mint például a Nagy-Britanniában már alkalmazott nyelvtudás és házasságkötést követő együttélés igazolása.
