Nincsenek olyan gondok a nemrégiben újraszabályozott gyógyszertári piacon – állítja a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) -, amelyek miatt vissza kellene térni a korábbi szabályozási modellre. Ugyancsak hátrányos lenne a társadalom számára a gyógyszerpiaci verseny gyengítése. Ezért a hatóság a liberalizáción, a verseny erősebb kényszerén alapuló szabályozás fenntartását szorgalmazza mind a patikai, mind a gyógyszerpiacon.
A patikai piacon 2007-től kezdődött piacnyitás megmutatta, hogy a korábbi szabályozási modell gátolta a fogyasztói igényekhez való rugalmasabb alkalmazkodást, s érdemben akadályozta a vállalkozásokat abban, hogy – a betegek jobb kiszolgálása érdekében is – a gyógyszertári szolgáltatások piacára lépjenek. Ugyancsak kiderült, hogy a gyógyszergyártók közötti verseny erősítésével lehetőség van a gyógyszerárak csökkentésére, s ezáltal érdemi társadalmi szintű megtakarítások elérésére is.
A gyógyszertári piacnyitás annak ellenére volt képes kedvező eredményeket mutatni, hogy szigorodó makrogazdasági feltételek közepette, a gyógyszerpiac szűkülése idején került rá sor. Ebben az időszakban következett ugyanis be a betegterhek drasztikus, mintegy 50 %-os átlagos növekedése, a gyógyszerkiadások különféle eszközökkel – köztük a generikus verseny sikeres erősítésével – történő megfékezése is.
A megélénkült verseny hatására – már rövid idő alatt is – érdemben javult a betegek hozzáférése a gyógyszertári szolgáltatásokhoz azzal, hogy összességében 10-15%-kal is több patika működik, s különösen a forgalmas helyeken (például bevásárlóközpontok) akár a korábbi átlag másfélszeresét elérő nyitvatartási idők alakultak ki. Ugyancsak javult a gyógyszertárak által kínált szolgáltatások választéka is, s egyre több helyen nyújtanak a patikák az egészségi állapot ellenőrzésével kapcsolatos szolgáltatásokat (pl. vérnyomás- és vércukor szint mérés), miközben az árverseny első jelei is megjelentek. Egyes helyeken – ahol az eladóterekben a nem gyógyszer termékeket hozzáférhetővé tették a vásárlók számára – javult a fogyasztók tájékozottsága, egyszerűbbé vált a választék és az árak megismerhetősége, áttekinthetősége, összehasonlíthatósága. Ez önmagában is segíti a tájékozottabb, racionálisabb döntéshozatalt a fogyasztók számára, s lehetővé teszi olyan megtakarítások elérését, amelyek korábban kizárólag a kiszolgáló személyes empátiájától, hozzáállásától függött.
A gyógyszerek közötti versenyt erősítő intézkedések – különösen árlicit, s a támogatási lehetőségből történő kiesés, s az abból fakadó forgalom- és profitcsökkenés veszélye – hatására, az előző évekhez képest példátlan módon tömeges árcsökkentéseket sikerült elérni. Ez pedig összességében megtakarításokat eredményezett – főként közvetetten, az közfinanszírozási ráfordítások csökkenésén keresztül – a magyar járulékfizetők számára.
A Magyar Alkotmánybíróság több határozatában is foglalkozott a területet szabályozó törvényekkel, s néhány kisebb jelentőségű hibát leszámítva, alkotmányosnak, és összességében fenntarthatónak nyilvánította az új szabályozási modellt.
Mindezek után érthetetlen, hogy milyen közérdekek szolgálnának alapul a vonatkozó szabályozás fontos, versenyt generáló pontjainak megváltoztatására.
Azok a törekvések, amelyek a korábbi – kizárólag egyes vállalkozói csoportok érdekeit szolgáló – szabályozás visszaállítását szorgalmazzák, nem igazolt érveken alapulnak. A közjó, a betegek, s a járulékfizetők érdeke nem azonos a gyógyszer és gyógyszertári piac szereplőinek érdekeivel. A Gazdasági Versenyhivatal a lobbi érdekeknek való ellenállást, a verseny erősebb kényszerén alapuló szabályozás fenntartását szorgalmazza mind a patikai, mind a gyógyszerpiacon.
