Dél-Korea és Japán esküdtszéki rendszer bevezetésével próbálja fejleszteni büntető jogszolgáltatását.
Dél-Koreában idén februártól laikusokból álló esküdtszék is segíti az ítélethozatalt, Japánban jövőre várható az intézmény felállítása. Az esküdtszék büntetőügyekben jár el, véleményük egyelőre nem kötelező a bíróságra nézve és a bűnösség, illetve az ártatlanság kérdéseiben, továbbá a büntetés mértéke tekintetében hoznak egyhangú döntést. Az esküdtszék véleménye ellen mindkét fél fellebbezhet, amelyet felsőbb fokú büntetőbíróság bírál el.
Az esküdtszéki rendszer bevezetésétől mindkét országban azt remélik, hogy az igazságszolgáltatás hatékonyabban és átláthatóbban fog működni, továbbá az állampolgárok jogi ismeretei bővülnek. Az esküdtszék várhatóan a vádlottak emberi jogainak fokozottabb érvényre juttatásában is közreműködik, mert az eljárásban betöltött szerepével inkább a védelem pozícióit erősíti.
A dél-koreai igazságszolgáltatás máig őriz a demokratikus átalakulást megelőző időkből származó elemeket, érezhetők a japán megszállás és az évtizedes katonai diktatúra maradványai: az eljárások nem átláthatók, a szakma belterjes, az ítéletekben sokszor háttéralkukat lehet felfedezni, a bíróságokban nem bíznak az emberek és hiányzik a társadalmi elfogadottság. Dél-Koreában az a mondás járja, hogy ha valaki bíróságra megy, akkor jobb ha olyan ügyvédet talál magának, aki már régebbről ismeri az eljáró bírót.
Híradások szerint ugyanakkor a reformok szintén felülről irányítottan kerültek bevezetésre, az emberek egyelőre az esküdtszéki rendszert sem fogadják lelkesen. Dél-Koreában kb. 20 próbaper előzte meg az intézmény hivatalos bevezetését, társadalmi konzultáció nem is igazán volt. Ugyanakkor a rendszer 2012-ig félhivatalos státuszban működik, a döntéshozók akkor fognak a végleges bevezetésről állást foglalni.
Japánban sem fogadják egyöntetű lelkesedéssel az ötletet: egy, az ottani Legfelsőbb Bíróság kérésére készült felmérés szerint a választ adók kb. kétharmada nem szívesen lenne esküdtszéki tag. Véleményüket leggyakrabban azzal indokolták, hogy az esküdtszéki feladatok szükségtelen többletterhet jelentenének a mindennapokban, tartanak az ismeretlen jogi fogalmaktól és a vádlottak esetleges bosszújától. A legtöbb ember továbbá nem tekinti magát alkalmasnak az esküdti feladatok ellátására, érzései szerint nem tudna megalapozottan dönteni egy vitás ügyben.
A fentieken túl sokan szakmailag is megalapozatlannak találták a Dél-Koreában bevezetett koncepciót. Nem megoldott például a média hatásának kiszűrése: félő, hogy az üggyel kapcsolatban a tárgyalást megelőzően az esküdtek tudomására jutott tények miatt a pártatlanságuk sérülhet. Hasonlóképpen a vád képviselője is élhet olyan eszközökkel, amelyek elsősorban érzelmileg túlságosan befolyásolják az esküdteket. Kritikusok szerint a dél-koreai jogalkotó az esküdtek kiválasztási eljárását sem látta el megfelelő garanciákkal, így könnyen előfordulhat, hogy akár csak egyetlen elfogult vagy korrumpált esküdt képes egyoldalúan befolyásolni a végső döntést és kockáztatja az ezért járó büntetést.
A rendszer működéséről szóló dél-koreai híradások egyelőre inkább nehézségekről számolnak be. Az esküdtszéki idézéseket megkapó állampolgárok sokszor nem is tudják milyen feladatokat kell ellátniuk. Az ügyekben eljáró jogászok és bírák több időt töltenek az egyes eljárási cselekmények magyarázatával, maga az eljárás viszont látványosan felgyorsult. Szinte az összes eddig lezajlott esküdtszéki tárgyalást sikerült egy nap alatt lezárni a tagok kiválasztásától az esküdtszéki ítélethozatalig. Beszámolók szerint a védelem és a vád képviselői a korábbinál megszokotthoz képest jóval alaposabb magyarázattal igyekeztek jogi érvelésüket alátámasztani.
Az új rendszer viszonylagos kidolgozatlansága, a fenti bizonytalansági faktorok, a fellebbezési lehetőség és a kötőerő hiánya miatt mindkét országban esély van rá, hogy az esküdtszékek nem látnak el érdemi feladatokat és a intézmény csak a demokratizálódási folyamatok eredményeként létrejött kirakatszervezetként fog működni.
