A „monoki példát” követő helyi önkormányzatok átlépték a törvényi felhatalmazás kereteit, a megalkotott rendeletek miatt kialakult helyzet sérti a jogbiztonság elvét és az önkényes jogalkalmazás miatt felveti a diszkrimináció veszélyét.
Az állampolgári jogok biztosának hivatalból indított vizsgálata azt is megállapította, hogy a szociális biztonsághoz való joggal, a gyermekek védelemhez való jogával összefüggő visszásságot okoz az a mód, az a jogi megoldás, ahogyan az önkormányzatok feltételekhez kötötték a segélyek kifizetését.
Dr. Szabó Máté ombudsman hangsúlyozta, hogy a szociális segélyezéssel kapcsolatos problémák társadalmi tünetegyüttesként is értelmezhetők. A jelentésben a mértékadó alkotmánybírósági gyakorlat, a hatályos jogszabályok, a nemzetközi példák és a korábbi ombudsmani ajánlások alapján vizsgálta azt a kérdést, hogy az önkormányzatok által alkalmazott jogi megoldások összeférnek-e a jogbiztonság elvével és egyes alapvető jogokkal. A vizsgálat Monok és Ivád községek, valamint Sárospatak városának önkormányzati szabályozását érintette, de az elemzett alapjogi dilemmákkal kapcsolatos megállapítások – a nyilvánosságon keresztül – minden egyes önkormányzathoz is szólnak.
Az általános biztos megállapította, hogy a vizsgált önkormányzatok esetenként a törvényi felhatalmazás hiányában, máskor azzal ellentétesen, illetve azon túlterjeszkedve határoztak meg feltételeket a rendszeres szociális segély, valamint egyes gyermekvédelmi támogatások folyósítására. A rendelkezések szövege nem kellően egyértelmű, így az önkényes jogalkalmazás lehetősége miatt, potenciálisan – a jogbiztonság sérelme mellett – a hátrányos megkülönböztetés veszélyét is felvetik. A jelentésben a biztos leszögezte, a törvényben szereplő közmunkavégzési-lehetőség, ami meghatározott esetekben kötelezettség, motiváló erejű és munkabér jár érte. Azzal szemben viszont a rendeletekben szereplő közmunkavégzésnek, a segély „ledolgoztatásának” egyfajta büntető jellege is lehet.
A biztos álláspontja szerint nem elfogadható az önkormányzatok érve, hogy a tudottan törvénytelen lépésen kívül nem volt más eszközük a probléma kezelésére. Az ombudsman jelentésben több alternatív, egyúttal jogállami eszközre is felhívta a figyelmet. Így például kezdeményezni lehet, hogy az Országgyűlés jogalkotóként keressen megoldást. Az ombudsman utalt arra, hogy elsődlegesen a meglévő jogi lehetőségeket kellene kihasználni, mert a törvényi szabályozás nem csupán korlátokat jelent, hanem lehetőségeket is ad. Jogállamban azonban csak és kizárólag jogállami eszközök használatára kerülhet sor. A jelentés arra is felhívja a figyelmet, hogy az államnak javítania kell a közmunkáltatás szakmai feltételrendszerét, annak érdekében, hogy az ténylegesen betölthesse hivatását, vagyis értelmes munkalehetőséget teremtve valóban motiváció legyen, ne pedig elszenvednivaló „szükséges rossz”.
A jelentésben megállapítottak szerint tartalmilag önmagában nem visszás, ha a rendszeres szociális segély folyósítását teljesíthető feltételekhez kötik, és az sem, hogy bizonyos esetekben sor kerülhet a segély csökkentésére, megvonására is. Sőt, az sem, hogyha a segély folyósítása során a segélyezettnek meghatározott szervekkel együtt kell működnie, részt kell vennie, egy komplex beilleszkedési programban. A szociális biztonsághoz való jog alapján az állampolgár alanyi joga nem a rendszeres szociális segélyre terjed ki, hanem arra, hogy valamiképpen biztosítva legyen a megélhetési minimuma. A törvény garanciális, arányosító rendelkezéseinek áttörése, tehát a segély folyósításának közvetlen közmunkavégzéshez kötése a foglalkozáspolitikai kötelezettség teljesítése szempontjából szükségtelen korlátozás – állapította meg az ombudsman.
A szóban forgó önkormányzatok gyermekvédelmi kötelezettség teljesítése szempontjából alkalmatlan módon, aránytalanul kötötték a tankötelezettség teljesítéséhez a segély, valamint a gyermekvédelmi támogatások folyósítását. Az ombudsman felhívta a figyelmet, hogy a gyermek egészséges szellemi fejlődése érdekében kulcsfontosságú az oktatás, így a tankötelezettség biztosítása. Ezen a téren azonban a gyermekvédelmi jelzőrendszer működése és a hatályos jogon alapuló hatékony intézkedési lehetőségek alkalmazása az elsődleges. A gondatlan szülők szankcionálására a hatályos jog lehetőséget ad (pl. szabálysértés szankciók), de ez nem terjedhet ki a segélyek megvonására: az intézkedés éppen azokra üt vissza, akiket az állam védeni és óvni kíván: a gyermekekre.
A jogállami működés biztosítása érdekében a biztos felkérte a települések polgármestereit, hogy a jelentésben megfogalmazott szempontrendszer alapján, 60 napon belül vizsgálják felül és helyezzék hatályon kívül a kifogásolt rendelkezéseket. Kezdeményezte továbbá az illetékes közigazgatási hivatal vezetőjénél, kísérje fokozott figyelemmel azt, hogy az említett önkormányzatok eleget tettek-e ennek az ajánlásnak. A kezdeményezések között a biztos felkérte a kormányt egy összehangolt, széles társadalmi és szakmai konszenzuson alapuló, kormányzati ciklusokon átívelő munkaerő-piaci aktivitási stratégia kidolgozására, amelynek központjában az egyéni integráció, válságkezelés áll. Kezdeményezte azt is, hogy az illetékes miniszterek az önkormányzatok költségvetési támogatásának tervezésekor fektessenek hangsúlyt a közmunkavégzés megfelelő feltételeinek biztosítására.
