Módosult és egyben kiegészült a Polgári perrendtartás, a törvény változásai a legújabb kor és a joggyakorlat követelményeihez igazodnak, legtöbbjük 2009. január 1-jén lép hatályba.
Amint arról beszámoltunk több ponton is módosult az 1952. évi III. törvény, azaz a Polgári perrendtartás. A korábbiakban az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet állásfoglalását ismerhettük meg, most pedig bemutatjuk a törvényjavaslat megalkotásának indokaira is figyelemmel a változások fő irányát.
A változás fő iránya
A Polgári perrendtartás módosításáról szóló törvény két nagyobb és több kisebb jogintézmény módosítását, illetve bevezetését tartalmazza. Egyrészt a kisértékű perek szabályainak a megteremtését és a fizetési meghagyásos eljárás módosítását. Másrészt többek között a képviseletre vonatkozó szabályok módosítását, továbbá a kézbesítési megbízott intézményének, a tárgyaláson való kép- és hangfelvétel készítésnek, a kötelező permegelőzésnek, a tanú adatai zártan történő kezelésének, valamint az elektronikus okiratról készített papír alapú okirat bizonyító erejének a szabályozását.
A kis perértékű ügyek
A törvénymódosítás indoklása szerint Európa legtöbb perjogi rendszere és az Európai Unió joga is jelentőséget tulajdonít a pertárgy értékének a peres eljárás szabályozásakor. A Pp. 1998. óta ismeri a kisperértékű ügyek fogalmát – de csak a perorvoslati szakaszban. A kisperértékű, kisebb súlyú ügyek külön kezelésének indoka, hogy ebben az amúgy nem homogén percsoportban a pertárgy értéke miatt érezhetően eltérő az eljárással szemben támasztott társadalmi igény, a felek helyzete, mint a jelentősebb értékű perek esetén.
A kisértékű perekben az eljárás fajlagos költsége sokkal nagyobb, mint a jelentősebb súlyú ügyekben, a bizonyítási költségek magas szintje sok esetben a pertárgy értékével vetekedhet. Mindezek alapján megállapítható, hogy a kisebb súlyú ügyeknek immár nem csak a fellebbezés és a felülvizsgálat területén kell relevanciát tulajdonítani, hanem az elsőfokú eljárás során is. A felek kiszolgáltatottabb egzisztenciális és gazdasági helyzete, valamint a jogviták jellege miatt az eljárás elhúzódása ebben a körben sokkal nagyobb károkat okozhat, az anyagi problémák mellett a felek viszonyát végletesen elmérgesítheti.
A kis perértékű ügyekben tehát nem célszerű olyan eljárási rendet működtetni, amely a társadalomra az ügy értékénél jóval jelentősebb anyagi terhet ró (egyrészről a peres illetve potenciális peres felekre, másrészről a bíróságokat fenntartó államra, vagyis közvetetten ismét az államot fenntartó társadalomra). Mindazonáltal a jog betartását, s a jogbiztonság lényegi részét alkotó egységes jogalkalmazást biztosítani kell, a bírósághoz fordulás alkotmányos alapjoga nem korlátozható. Így ebben a körben az olcsó és gyors bírósági eljárás iránti igény a legerősebb.
Fontos megemlíteni, hogy a legtöbb nyugat-európai jogrendszer ismeri a sommás eljárás (summary proceeding stb.) fogalmát, vagy ha nem is ezzel a névvel, de fenntart egy a hagyományos peres eljáráshoz képest egyszerűbb, gyorsabb eljárási formát. Hazánkban is mind a bíróságok, mind a jogérvényesítő felek, mind a jogtudomány részéről érezhető igény arra, hogy az ’50-es években elfogadott eljárási monotóniát megtörve a régebbi perjogi hagyományoknak megfelelően a magyar polgári perjog is elismerje az egyszerűsített és gyorsított elsőfokú eljárás létjogosultságát. A kisperértékű ügyek elhúzódásának megoldása tehát az alternatív vitarendezési módok népszerűsítése és e téren a kedvezmények bővítése mellett a sommás eljárás modernizált tartalommal és névvel történő visszaállításában, a kisértékű perek egységes szabályainak bevezetésében keresendő.
A törvénymódosítás szerint a kisértékű perek szabályai a helyi bíróság hatáskörébe tartozó, és kizárólag fizetési meghagyás útján érvényesíthető követelések esetében, az ellentmondás folytán perré alakult eljárásban alkalmazandók. Ezek gyakorlatilag mind vagyonjogi perek, melyek az értékhatár alapján fognak kisértékű pereknek minősülni. Az egymillió forintos értékhatár megállapításakor az előterjesztő figyelemmel volt az ár- és értékviszonyokra, arra, hogy a kisebb súlyú ügyekben bevezetésre kerülő szabályok hatásai viszonylag nagyobb körben érvényesüljenek, valamint arra is, hogy a Pp. már jelenleg is relevanciát tulajdonít az egymillió forintos értékhatárnak (vagyonjogi perekben felülvizsgálatra nincs lehetőség, ha a vitatott összeg ezen értékhatárt nem haladja meg).
A helyi bírósági peres ügyérkezés tekintetében 2007. évben az 1 millió forintot meg nem haladó értékű ügyek száma összesen 159 791 volt, ez az összes (tehát a megyei bírósági ügyeket is beleértve) polgári peres ügyérkezés 32,1 %-a volt. Mivel a kisértékű perek szabályai sok esetben lényegesen szigorúbbak lesznek (mulasztás, bizonyítási indítványok előterjesztésének stb. szabályai), erőteljesen korlátozni fogják a perelhúzás lehetőségét (így akarva-akaratlanul a felek mozgásterét), a jogalkotó ebben a körben inkább a jogbiztonság, a függő jogi helyzetek gyors felszámolása mellett tör lándzsát, mint a felek eljárási szabadságának (szabadosságának) szélesítése mellett. Ez a szabályozás azonban nem sérti az alkotmányos elveket, sőt, a perek tisztességes lefolytatása (fair eljárás) elvének tiszteletben tartásával az ésszerű időn belüli elbírálás követelményeinek maximálisan megfelelve alkotja meg e rendelkezéseket a törvényhozó.
A fizetési meghagyás változásai – elektronizálva
A fizetési meghagyásos eljárás a pénzkövetelések, valamint ingó dolog kiadása iránti követelések egyszerűsített eljárásban történő elbírálására irányuló nemperes eljárás, amelyre a külön fejezetben nem szabályozott kérdésekben a Pp. általános szabályait kell megfelelően alkalmazni. A jogintézmény legfőbb célja bevezetésekor az volt, hogy az előreláthatólag nem vitatott igények peren kívül nyerjenek gyors elintézést, ami nemcsak a bíróságot tehermentesíti, de a felek számára is kedvező mind az időigényesség, mind költségvonzat szempontjából.
A közigazgatási és a bírósági ügyintézés területén az utóbbi időben egyre inkább megnőtt az igény a modern technikai eszközök alkalmazására, az ezzel járó lehetséges előnyök kiaknázására. Az Európai Unió több országában az utóbbi években sorra születtek azok a jogszabályok, technikai megoldások, amelyek főként az elektronikus ügyintézés területén az egyes eljárásokat automatikus formában megjelenítve szoftverek alkalmazásával minimálisra csökkentették az eljárás lefolytatásához szükséges időtartamot és a bírói közreműködés mértékét is.
2006. december 12-én az Európai Parlament és a Tanács elfogadta az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló 1896/2006/EK rendeletet, mely a nemzeti jogra tekintettel lehetővé teszi a kérelem elektronikus úton történő elintézését is.
Magyarországon is indokolt volt tehát bevezetni a fizetési meghagyásos eljárás automatizált formáját. A javaslat szerint 2009. július 1-jétől lehetőség lesz a fizetési meghagyás iránti kérelmet elektronikus úton is benyújtani, ebben az esetben a kérelmet a bíróság az így is lerövidített 15 nap helyett legfeljebb 3 nap alatt intézi el, automatikus feldolgozás keretében. Emellett azonban már 2009. január 1-jével – amíg a technikai feltételek még nem adottak a reformhoz –, azokat a módosításokat végzi el a törvényjavaslat, amelyek a papíralapú ügyintézést is nagyban egyszerűsítik, lehetővé teszik a jogalkalmazás zökkenőmentes fél évvel későbbi átállását az elektronikus fizetési meghagyásos eljárásra. Megjegyzendő, hogy az iratok elektronikus benyújtására vonatkozó új Pp. szabályok az elektronikus tértivevényről szóló megalkotandó törvényben lesznek elhelyezve.
Kötelező jogi képviselet
A Pp-t érintő egyéb változtatások közül ki kell emelni a gazdasági jellegű pereket érintő azon módosítást, mely a megyei bírósági hatáskörbe tartozó pereknél kötelezővé teszi jogi személy cégek részére egymás közötti pereikben a jogi képviseletet, illetve azt a szabályt, mely e gazdálkodó szervezeteket arra kötelezi, hogy jogvitájukat elsődlegesen peren kívül kíséreljék meg rendezni.
Kép- és hangfelvétel, zárt adatok
Ugyancsak ki kell emelni a tárgyaláson való kép- és hangfelvétel készítésének szabályozását, mely az igazságügyi tájékoztatás rendeletben foglalt, elavult – időközben deregulált – szabályozását váltja fel. A szabályozás lényege, hogy nyilvános tárgyaláson a bíróság tagjairól és a jegyzőkönyvvezetőről a sajtó kép-, illetve hangfelvételt készíthet, ha ez a tárgyalás rendjét nem zavarja, tehát itt nem szükséges a hozzájárulás. A felekről és más perbeli személyekről, ezek képviselőiről, továbbá a tanúról, a szakértőről, a tolmácsról és a szemletárgy birtokosáról ám csak kifejezett hozzájárulása esetén készíthető kép-, illetve hangfelvétel (a javasat kimondja egyébként, hogy e személyek személyiségi jogainak védelméről a tárgyaláson az elnök a rendfenntartás keretében gondoskodik). Szükség esetén a bíróság e személyeket a kép-, illetve hangfelvétel készítéséhez való hozzájárulásról nyilatkoztatja.
A tanú adatainak főszabálykénti zártan történő kezelésére vonatkozó módosítással a jogalkotó a 91/2007.AB határozatban foglalt kötelezettségének tett eleget. A rendelkezések értelmében a bíróság a tanú személyi adatait a tanú nevének kivételével az iratok között elkülönítve, zártan kezeli, ha azokat a fél a beadványban jelölte meg, illetve a tárgyaláson jelentette be. A tanú személyi adatait csak a bíróság, a jegyzőkönyvvezető (leíró) és az ügyész jogosult megismerni. A bíróság az eljárás során biztosítja továbbá hogy a tanút megidézni kérő fél és az ügyész kivételével a felek és egyéb perbeli személyek számára az eljárás egyéb adataiból a tanú személyi adatai ne válhassanak megismerhetővé.
