Ismét az egységes piac elveit helyezte előtérbe az Európai Bíróság a tagállami munkaügyi szabályokkal szemben, néhány hónapon belül immár negyedszer. Ezúttal Luxemburg veszített pert ilyen ügyben a Bizottsággal szemben.v
Június 19-én közzétett ítéletével az Európai Bíróság négy ponton is elmarasztalta Luxemburgot a kiküldetésben lévő dolgozókra vonatkozó korlátozó jellegű nemzeti szabályozás miatt. Így a taláros testület néhány hónapon belül immár negyedszer helyezte a szolgáltatásnyújtás illetve a szabad munkaerő-áramlás elvét a nemzeti munkajogi szabályok fölé.
Ezt az immár következetesen képviselt álláspontját a Bíróság először a Viking Line ügyében 2007. december 11-én ismertetett ítéletével fejtette ki, kimondva, hogy a szakszervezeteknek ugyan jogukban áll megpróbálni akár sztrájkokkal is megakadályozni, hogy munkaadójuk olcsóbb, más tagállamból származó munkaerőt alkalmazzon, de csak nagyon szigorú feltételek betartása mellett. Egy hétre rá, 2007. december 18-án tette közzé ítéletét a Bíróság az úgynevezett Laval-ügyben, megállapítva, hogy elsősorban a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozásaként kell megítélni annak a svéd szakszervezetnek az akcióját, amely blokád révén akart rákényszeríteni egy Svédországban lett munkásokkal iskolát felújító lett építőipari céget a helyi ágazati kollektív megállapodásban rögzített bérek alkalmazására. Harmadszor az úgynevezett Rüffert-ügyben 2008. április 3-án ismertetett ítélet rendelkezett hasonlóan, amely szerint a kiküldetésben dolgozó munkavállalókról szóló irányelv kizárhatja, hogy a közbeszerzési szerződések megkötését a szolgáltatás teljesítésének helyén alkalmazandó kollektív szerződésben előírt munkabér megfizetésétől tegyék függővé.
A most lezárult ügyben a Bizottság perelte be Luxemburgot még 2006. júliusában amiatt, hogy a nagyhercegség nem megfelelően ültette át jogszabályai közé a kiküldetésben dolgozókról szóló 96/71/EK irányelv egyes rendelkezéseit, továbbá egyik törvénye a közösségi joggal összeegyeztethetetlen előírásokat tartalmaz. A kifogásolt jogszabályban a nagyhercegség többek között azt írja elő a területén kiküldetéses dolgozói jogviszony mellett foglalkoztatottak munkaadói számára, hogy luxemburgi állandó lakóhelyű ügynököt bízzanak meg a munkavállalók alapadatainak bejelentésével.
A Bizottság úgy érvelt (s ennek megalapozottságát az ítélet is jóváhagyta), hogy Luxemburg önkényesen tágan határozta meg az említett irányelv rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyását lehetővé tevő, a közrendre vonatkozó szabályok érvényességi körét. Másodszor: Luxemburg nem ültette át az említett irányelv maximális munkaidőre és minimális pihenőidőre vonatkozó szabályait (ezt egyébként maga a nagyhercegség is elismerte és időközben ennek megfelelően módosította is a jogszabályait). Harmadszor: Luxemburg jogi bizonytalanságot okoz és előzetes bejelentési kötelezettséget ró a munkavállalóikat oda kiküldeni tervező külföldi cégekre azzal, hogy bizonyos munkavállalói adatoknak „a lehető leggyorsabb” bejelentését teszi kötelezővé. Negyedszer: Luxemburg teljesen feleslegesen korlátozza a szolgáltatásnyújtás szabadságát azzal, hogy a területén kiküldetéses dolgozói jogviszony mellett foglalkoztatottak munkaadói számára luxemburgi állandó lakóhelyű ügynök megbízását teszi kötelezővé a munkavállalók alapadatainak bejelentésével.
Szakszervezeti reakció
Nagyon problémásnak nevezte az ítéletet az Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC). A munkavállalók uniós szintű érdekképviseleti szerve közleményében aláhúzta: a Bizottság és a Bíróság is túlságosan szűken értelmezi a tagállamok jogát arra, hogy területükön biztosítsák a munkaerőpiac megfelelő működését. Az ETUC szerint sajnos már a Laval- és a Rüffert-ügyekben hozott ítéletek is ezt a következetes álláspontot tükrözik. A kiküldetési irányelv szűk értelmezése nem teszi lehetővé, hogy az egyes országok maguk határozhassák meg, mi tartozhat a közrend fogalmába. A mostani ítéletnek „óriási hatása lehet, messze túl Luxemburg határain, mivel kihívást intéz a tagállamok azon jogával szemben, hogy a közérdek nevében felléphessenek a megfelelő bérek biztosítása érdekén” – panaszolja az ETUC. John Monks ETUC-főtitkár szerint egyenesen arról van szó, hogy a Bíróság a gazdasági szabadság ügyét az alapjogok fölé helyezte.
