A Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Lengyelországgal szemben, mivel álláspontja szerint a gépjárművek első lengyelországi nyilvántartásba vételét megelőző műszaki vizsgálatot előíró lengyel szabályozás ellentétes az áruk Unión belüli szabad mozgásának az elvével. Az ügyet csütörtökön tárgyalja a bíróság.
2008. június 3., kedd
A hajókról eredő tengerszennyezés, függetlenül attól, hogy az baleset vagy szándékos cselekmény következménye, súlyos környezeti problémákat okoz. Az Európai Parlament és a Tanács úgy vélik, hogy a szennyezőanyagok tengerbe történő engedésének problémáját szabályozó nemzetközi jogi szabályok a gyakorlatban nem érvényesülnek megfelelően, és ezért a nemzetközi jog keretein túlmutató, elrettentő és arányos büntetések kiszabása lehetőségének megteremtését tartják szükségesnek a probléma orvoslásához. E célból az említett közösségi intézmények elfogadták a hajók által okozott szennyezésről és a jogsértésekre alkalmazandó szankciók bevezetéséről szóló 2005/35/EK irányelvet, amelynek értelmében a hajók általi szennyezőanyag-kibocsátást jogsértésnek kell tekinteni, amennyiben azt szándékosan, tudatos gondatlanságból vagy hanyagságból követték el. Ezek a jogsértések bűncselekménynek minősülnek az ezen irányelvet kiegészítő 2005/667/IB kerethatározat által meghatározott feltételek fennállása esetén.
Az alapügy felperesei, akik a tengeri szállítási ágazat szinte valamennyi szereplőjét képviselik, úgy vélik, hogy a Közösségnek a nemzetközi jog alapján nincs joghatósága a fenti irányelv szerint történő jogszabályalkotásra. A jelen ügyben felmerült kérdés tehát az, hogy az Európai Unió milyen mértékben jogosult a tengeri szállításra vonatkozó olyan egyoldalú intézkedések meghozatalára, amelyek – legalábbis a felperesek szerint – eltérnek a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló nemzetközi egyezmény (MARPOL) hasonló tárgyú, nemzetközi jogi szinten meghatározott szabályaitól. Az alapügyben eljáró angol legfelsőbb bíróság, a felperesek kérésére, előzetes döntéshozatali eljárást indított az Európai Bíróságon az irányelv egyes rendelkezései a nemzetközi joggal való összhangjának a luxembourgi székhelyű testület által történő megvizsgálása céljából.
Kokott főtanácsnok 2007. november 20-án megtett indítványában úgy vélte, hogy az említett irányelv elfogadásával a Tanács és Parlament nem sértette meg a Közösség nemzetközi jogi kötelezettségeit.
- C-127/08 Metock, Ikogho, Chinedu & Igbonanusi
Az ír legfelsőbb bíróság előtt lévő négy próbaper tényállása hasonló: nem EU-tagállamok (afrikai országok) állampolgárai érkeztek Írországba, ahol menedékjogot kértek. E kérelmeket valamennyi esetben elutasították. A menedékjogot kérelmezők időközben Írországban házasságot kötöttek Írországban élő és dolgozó, de nem ír (hanem egyesült királyságbeli, német, illetve lengyel) állampolgárságú uniós polgár hölgyekkel. A házasságkötésük után a nem uniós polgár férjek, Írországban tartózkodó és dolgozó uniós polgárok házastársaként, írországi tartózkodási engedélyért folyamodtak. E kérelmüket az ír hatóságok az ír bevándorlási jogszabályok azon rendelkezése alapján utasították el, amely szerint az uniós polgárokkal házasságot kötött nem uniós polgároknak Írországba érkezésüket megelőzően valamely másik tagállamban jogszerűen kellett tartózkodniuk ahhoz, hogy Írországban tartózkodási engedélyt kaphassanak. A négy érintett férfi közül három még jelenleg is Írországban tartózkodik, egyiküket azonban 2007 decemberében kitoloncolták Nigériába. Az érintett házaspárok közül többüknek már közös gyermekük is van. Az ír legfelsőbb bíróság azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy az ír bevándorlási jog említett rendelkezése összhangban van-e az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló közösségi irányelvvel.
Az ügyet az Európai Bíróság gyorsított eljárás keretében tárgyalja, hogy mihamarabb véget vethessen az ügyben érintett uniós polgárok és családtagjaik rendes családi életvitelét akadályozó bizonytalansági helyzetnek.
2008. június 5., csütörtök
- C-164/07 Wood
A brit James Wood több mint 20 éve Franciaországban él élettársával és három közös gyermekükkel. Az élettárs és a gyermekek mindannyian francia állampolgárok. Egyik gyermeke, Helena Wood, 2004-ben ausztráliai tartózkodása során közlekedési balesetben elhunyt. A családtagok a bűncselekmények áldozatainak kártalanítását intéző francia állami szervhez fordultak kártalanításért a Helena Wood halála miatt őket ért anyagi és nem anyagi károk megtérítése iránt. Az anya és a testvérek megkapták a kért kártalanítást, J. Wood kérelmét azonban azzal az indokkal utasították el, hogy nem teljesíti a francia büntetőeljárási törvény által a kártalanítás folyósításához megkívánt egyik feltételt: nem rendelkezik francia állampolgársággal. J. Wood ügye a francia bíróságok elé került, és az ügyben eljáró nantes-i bíróság azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy az említett állampolgársági követelmény összhangban van-e a közösségi joggal, különösen pedig az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés az EK-Szerződés 12. cikkében megállapított tilalmával. Kokott főtanácsnok 2008. február 28-án megtett indítványában úgy vélte, hogy a francia büntetőeljárási törvény által támasztott állampolgársági követelmény nincs összhangban a közösségi joggal.
A Bizottság azért indított kötelezettségszegési eljárást Lengyelországgal szemben, mivel álláspontja szerint a gépjárművek első lengyelországi nyilvántartásba vételét megelőző műszaki vizsgálatot előíró lengyel szabályozás ellentétes az áruk Unión belüli szabad mozgásának az elvével. A Bizottság keresetében kifejti, hogy ez a kötelezettség az új gépjárművekre nem vonatkozik, ezért valójában a más tagállamokból behozott használt járműveket kell alávetni kötelező műszaki vizsgálatnak a lengyelországi nyilvántartásba vételt megelőzően. A vitatott kötelezettség tehát olyan intézkedést jelent, amely a más tagállamokból behozott gépjárműveket hátrányosan különbözteti meg a belföldi gépjárművektől, különösen annak fényében, hogy a lengyel hatóságok nem csekély díjat szabnak ki e műszaki vizsgálatra, amely az azonos kategóriájú, már nyilvántartásba vett gépjárművek rendszeres vizsgálati díjának majdnem kétszerese.
A Bizottság azért kéri pénzbírság kiszabását Franciaországgal szemben, mert a nyugat-európai állam az Európai Bíróságnak a C-419/03. sz. ügyben 2004. július 15-én vele szemben meghozott marasztaló ítélete ellenére sem ültette át nemzeti jogába a géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásáról szóló 2001/18/EK irányelv rendelkezéseit. A Bizottság a jogsértés meg nem szüntetése miatt immár másodszor indított tehát kötelezettségszegési eljárást Franciaország ellen, ezúttal napi 43 660 euró kifizetését kérve a C-419/03. sz. ügyben született ítélet meghozatalától számítva a jelen ügyben meghozandó ítélet kihirdetésének napjáig. Amennyiben a jogsértés a jelen ügyben meghozandó ítélet kihirdetése után is fennmaradna, úgy a Bizottság ezen ítélet megszületésétől számítva a jogsértés végleges megszüntetéséig napi 366 744 euró kényszerítő bírság kiszabását is kéri.
