Uniós együttműködéssel javítanák a képviselők a szervátültetés elérhetőségét, és minden tagállamtól azt kérik, 2010-ig töröljék el azokat a szabályaikat, amelyek szerint csak az adott országban használhatók fel a szervek.
Az EP fellépne ugyanakkor a szervkereskedelem és a „szervturizmus” ellen, és szigorú szabályokhoz kötné a pénzügyi ellentételezést.
Saját kezdeményezésű (tehát nem kötelező érvényű) jelentést terjesztett a plenáris ülés elé az EP közegészségügyi szakbizottsága nevében Adamosz Adamou (GUE/NGL, ciprusi).
Az Európai Parlament jelentéstervezete üdvözli, hogy a Bizottság olyan irányelvet fog javasolni, „amely uniós szintű minőségi és biztonsági előírásokat állapít meg a szervek adományozására, beszerzésére, vizsgálatára, megőrzésére, szállítására és elosztására”.
A képviselők aggodalmukat fejezik ki, amiért nem áll rendelkezésre elegendő átültethető szerv a betegek szükségleteinek kielégítésére. A szöveg emlékeztet: az európai várólistákon jelenleg több ezer beteg van, körükben pedig „nagyon jelentős az elhalálozási ráta”.
Ne csak a donor országában használhassák fel a szerveket
A szakbizottság „meggyőződése, hogy jelentős lehetőség rejlik a szakértelem megosztásában az unió tagállamai között, ami növelheti a donorok arányát és unió-szerte kiegyenlítheti a szervátültetés elérhetőségét”.
A képviselők felkérik a tagállamokat, hogy„ 2010. január előtt szüntessék meg az olyan jogszabályokat, amelyek előírják, hogy a donorok szerveit kizárólag csak egyazon országon belül szabad felhasználni”.
Az EP szerint szükségtelen közelíteni egymáshoz az egyes tagországok szervátültetésre vonatkozó jogi szabályozását, ugyanakkor a képviselők felkérik a tagállamokat, „vezessék be jogszabályaikba egy olyan jogi képviselő kinevezésének lehetőségét, aki egy személy halála után dönthet a szervadományozásról”.
A képviselők a nemzeti rendszereket kiegészítő „európai donorkártyát” vezetnének be.
A szervkereskedelem ellen
A jelentés kiemeli: „biztosítani kell, hogy a szervadományozás továbbra is szigorúan nem kereskedelmi jellegű maradjon”.
Az EP biztosítaná, hogy „a szervadományozás önzetlen és önkéntes módon, a donorok és átültetésre várók közötti pénzkifizetés kizárásával, szigorúan csak az adományozáshoz kapcsolódó költségek és a kellemetlenségek ellentételezésére korlátozódó költségtérítés mellett történjen.”
A parlament arra kéri a tagállamokat, hogy „amennyiben nemzeti jogszabályaik ilyen adományozást lehetővé tesznek, biztosítsák a befogadóhoz genetikailag vagy érzelmileg nem kötődő, elhunyt és élő donorok névtelenségének megőrzését”. Az EP „sürgeti a tagállamokat, hogy határozzák meg azokat a feltételeket, amelyek mellett pénzügyi ellentételezést lehet nyújtani”.
A jelentés szerint kapcsolat van a szervhiány és a szervkereskedelem között, és a szervkereskedelem aláássa a rendszer hitelességét a potenciális önkéntes és fizetség nélkül adományozó donorok előtt. A szervek bármilyen haszonszerzési célú felhasználása etikátlannak minősül, összeegyeztethetetlen a legalapvetőbb emberi értékekkel és az emberi méltóság megsértését jelenti – áll a szövegben.
Egyetemes tilalom
A képviselők arra kérik az Európai Bizottságot, küzdjön a szerv- és szövetkereskedelem ellen és ennek egyetemes betiltásáért.
A jelentés arra is felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket a „szervturizmus” megakadályozására, „hogy a legszegényebb és legsebezhetőbb donorokat megvédjék attól, hogy a szervkereskedelem áldozataivá váljanak”.
A képviselők a büntető törvénykönyvek módosításával is biztosítanák, hogy a szervkereskedelemért felelősöket – adott esetben az ebben közreműködő orvosokat is – vád alá helyezzék.
