A Bíróság több kiemelt ügyről dönt ezen a héten. Csütörtökön kiderül például, hogy az egyenlő bánásmódról szóló 2000/78/EK irányelv által a fogyatékkal élő személyeknek nyújtott védelem azokra is kiterjed-e, akik a hátrányos megkülönböztetést vagy zaklatást egy fogyatékkal elő személlyel való kapcsolatuk miatt szenvedik el.
2008. január 29., kedd
C-275/06 Promusicae
A Promusicae a zene- és az audiovizuális iparban tevékenykedő előadók és kiadók, haszonszerzési cél nélkül működő, spanyolországi érdekvédelmi szervezete. A Promusicae azért indított keresetet a Telefónica ellen a spanyol bíróságok előtt, mivel az nem volt hajlandó neki kiadni meghatározott IP címmel rendelkező olyan személyek nevét és címét, akik számára a Telefónica internet-hozzáférési szolgáltatást nyújt. A Promusicae úgy véli, hogy az érintett személyek, a KaZaA P2P fájlcserélő program segítségével, a tulajdonába tartozó szellemi tulajdont tettek jogosulatlanul mások számára hozzáférhetővé. A cég annak érdekében kéri a kérdéses személyek személyazonosságának kiadását, hogy később ellenük polgári jogi eljárásokat indíthasson. A Telefónica viszont azt állítja, hogy azért nem adja ki a kérdéses személyek személyazonosságát, mivel a spanyol jog alapján erre csak büntetőeljárással, illetve a közbiztonsággal vagy a nemzetbiztonsággal összefüggésben lehetne kötelezhető. Álláspontja szerint a polgári jogi eljárásokkal összefüggésben nem terheli az ügyfelei személyazonossága kiadásának kötelezettsége. Mivel a vonatkozó spanyol szabályozás szövege az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól szóló 2000/31/EK irányelven, tehát a közösségi jogon alapul, az alapügyben eljáró spanyol bíróság azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy a polgári jogi eljárásokra is kiterjed-e az ügyfelek személyazonossága kiadása kötelezettségének hatálya.
Kokott főtanácsnok 2007. július 18-án megtett indítványában úgy vélte, hogy az ügyfelek személyazonossága kiadása kötelezettségének hatálya nem terjed ki a polgári eljárásokra.
2008. január 31., csütörtök
C-380/05 Centro Europa 7
Ez egy előzetes döntéshozatali eljárás keretében tárgyalt ügy, melynek tárgya az olasz televíziós piacon kialakult patthelyzet közösségi jogi értékelése. A Centro Europa 7 nevű társaság ugyanis szabályos versenyeljárás eredményeként koncessziós jogot szerzett televíziós hálózat működtetésére, e jogával azonban a gyakorlatban nem tud élni, mivel az olasz hatóságok még nem jelölték ki a tevékenység folytatásához szükséges frekvenciákat. Az említett versenyeljárás kiírására egyébként azért volt szükség, mert a televíziós műsorszolgáltatás olasz piacán monopolisztikus-duopolisztikus helyzetek jöttek létre, ezek felszámolását pedig az Olasz Alkotmánybíróság határozatban rendelte el. A frekvenciák kijelölésének elmaradása miatt a koncessziót újonnan elnyerő, eddig a piacon jelen nem lévő Centro Europa 7 nem tud a piacra belépni, a versenyellenes magatartást tanúsító műsorszolgáltatók pedig a versenyeljárás lezárulása és a frekvenciák kijelölése közötti átmeneti időszakban – az olasz hatóságok jóváhagyásával – is zavartalanul folytatják tevékenységüket. A Centro Europa 7 szerint ez a helyzet, és az azt lehetővé tevő olasz jogszabályi környezet ellentétes a közösségi joggal, ezért a cég olasz bíróságokhoz fordult. Az ügyben eljáró Consiglio di Stato tíz kérdést intézett előzetes döntéshozatali eljárás keretében az Európai Bírósághoz, többek között, a televíziós műsorszolgáltatást érintő közösségi irányelvek értelmezését kérve.
Poiares Maduro főtanácsnok 2007. szeptember 12-én megtett indítványában úgy vélte, hogy a nemzeti bíróságoknak megfelelő jogvédelmet kell nyújtaniuk az átlátható és nem diszkriminatív versenyeljárás eredményeként televíziós hálózat működtetésére koncessziós jogot szerzett gazdasági szereplőknek annak érdekében, hogy e joguk alapján ténylegesen megkezdhessék műsorszolgáltatási tevékenységüket.
C-303/06 Coleman
2001 januárjától S. Coleman titkárnőként dolgozott egy ügyvédi irodában. Ő maga nem él fogyatékkal, de 2002-ben született fia súlyos légzőszervi problémáktól szenved. S. Coleman látja el elsősorban a gyermeke gondozásával összefüggő feladatokat. S. Coleman azt állítja, hogy munkahelyén a gyermeke fogyatékával összefüggő okok miatt olyan mértékű hátrányos megkülönböztetés és zaklatás érte, amely miatt felmondani kényszerült. Elmondása szerint szülési szabadsága leteltével nem az eredeti munkakörébe helyezték vissza, továbbá nem tették számára lehetővé, hogy munkáját rugalmas munkaidő-beosztással végezze, annak ellenére, hogy munkahelyén a nem fogyatékkal elő gyermeket nevelőknek e kedvezményeket addig minden további nélkül megadták. Emellett, amikor szabadidőt kért munkáltatójától azért, hogy gyermekével foglalkozhasson, az őt “lustának” nevezte, továbbá lekicsinylő, sértő és megalázó megjegyzéseket tett rá és gyermekére. Az említett célú szabadidőt S. Coleman állítása szerint a nem fogyatékkal élő gyermeket nevelő szülők rendszeresen megkapták.
Az elszenvedett hátrányos megkülönböztetés és zaklatás miatt S. Coleman a londoni munkaügyi bírósághoz fordult, amely azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy az egyenlő bánásmódról szóló 2000/78/EK irányelv által a fogyatékkal élő személyeknek nyújtott védelem azokra is kiterjed-e, akik a hátrányos megkülönböztetést vagy zaklatást egy fogyatékkal elő személlyel való kapcsolatuk miatt szenvedik el.
