Az Európai Bizottság ma egy jövőbemutató javaslatcsomagot fogadott el, amelynek elemei biztosítják az Európai Tanácsnak az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatban és a megújuló energiaforrások alkalmazására vonatkozóan tett vállalásai megvalósítását.
A javaslatok alátámasztják, hogy a tavaly kitűzött célok mind technológiai, mind gazdasági értelemben elérhetők, és egyedülálló üzleti lehetőséget kínálnak európai vállalatok ezrei számára. A bennük foglalt intézkedések valamennyi országban drámai mértékben meg fogják növelni a megújuló energiaforrások alkalmazását, és jogilag számonkérhető célokat fognak meghatározni a kormányok számára. A kibocsátási szinteket uniós szinten korlátozó megújított kibocsátáskereskedelmi rendszerrel (ETS) a szén-dioxid kibocsátók mindegyike ösztönözve lesz a tiszta termelési technológiák fejlesztésére. A javaslatcsomag célja, hogy az Európai Unió megvalósítsa az üvegházhatást okozó gázok 20 %-os csökkentését, valamint a megújuló energiaforrásoknak a teljes energiafelhasználáson belüli arányának 20%-ra történő emelését 2020-ig – összhangban az EU vezetőinek 2007. márciusi megállapodásával. Amennyiben sikerül az éghajlatváltozásról egy új nemzetközi megállapodást megkötni, úgy a 2020-ra elérendő kibocsátás-csökkentési cél 30 %-ra emelkedik.
A Bizottság elnöke, José Manuel Barrosó szerint: „Az éghajlatváltozás kihívásának való megfelelés az igazi megmérettetés a generációnk számára. Célunk, egyben kötelességünk is, hogy megfelelő kereteket biztosítsunk a környezetbarát európai gazdaságra való átálláshoz, és hogy megőrizzük vezető szerepünket a bolygó megóvásáért tett nemzetközi fellépés terén. A javaslatcsomag nem csupán e kihívásra, hanem az energiabiztonság kérdésére is megfelelő választ ad; ez egy olyan lehetőség, amelynek új vállalkozások ezreit és munkahelyek millióit kell megteremtenie. Meg kell ragadnunk ezt az alkalmat.”
Stavros Dimas, a környezetvédelemért felelős biztos elmondta: „Az Európa példaértékű kibocsátáskereskedelmi rendszerére épülő javaslatcsomag megmutatja globális partnereink számára, hogy az éghajlatváltozás ellen hozott erős fellépést össze lehet egyeztetni a folyamatos gazdasági növekedéssel és jóléttel. Európa számára előnyt biztosít az alacsony szén-dioxid-kibocsátású világgazdaság megteremtéséért folytatott versenyben, amely innovációk sorát fogja beindítani és új munkahelyeket fog teremteni a tiszta technológiák iparágában. E javaslatok megvalósítják az EU vezetőinek az elmúlt évben tett vállalásait, amelyeket a teljesítőképességükkel arányosan tettek az erőfeszítések igazságos megosztása során tettek. Most minden tagállamnak maximális erőfeszítést kell tennie.”
Andris Piebalgs, az energiapolitikáért felelős biztos szerint: „A növekvő olajárak és az éghajlatváltozással kapcsolatos egyre súlyosabb aggodalmak közepette a megújuló energiaforrások kihagyhatatlan lehetőséget kínálnak számunkra. Segítségükkel csökkenthetjük szén-dioxid kibocsátásunkat, megerősíthetjük az ellátásbiztonságot és serkenthetjük a munkahelyteremtést és a növekedést egy fejlődő csúcstechnológiai iparágban. Ha most megtesszük a kellő erőfeszítést, Európa vezető pozícióban lesz az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság megteremtéséért folytatott versenyben, amelyre a bolygónak oly nagyon szüksége van.”
Neelie Kroes, versenypolitikáért felelős biztos kifejtette, hogy „az állami támogatásokról szóló iránymutatások fontos hozzájárulást jelentenek az uniós energia- és éghajlat-változási politika, valamint az állami támogatások folytatódó reformja szempontjából.” A kínálkozó lehetőségnek mind a tagállamok által finanszírozott környezetvédelmi projektek, mind az EU gazdasági növekedése csak nyertesei lehetnek.
Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerére (ETS) építve a Bizottság egységes, az EU egészét lefedő kibocsátási piac megerősítését javasolja, amely több üvegházhatást okozó gázt is magában foglal majd (jelenleg kizárólag a szén-dioxidot tartalmazza), és minden nagyobb ipari kibocsátóra kiterjed majd. A piacra vitt kibocsátási egységek mennyiségét évről évre csökkenteni fogják, hogy az ETS rendszer által lefedett kibocsátások 2005-ös szintjét 21%-kal csökkenthessék 2020-ig.
Az EU kibocsátásának nagy részéért felelős villamosenergia-ipari ágazatnak az új rendszer 2013-as bevezetésétől kezdődően a teljes szén-dioxid mennyiséget árverésen kell értékesítenie. A többi ipari ágazat esetén, valamint a légi közlekedésben 2020-ig fokozatosan vezetik be a teljes mennyiség árverésen való értékesítésének rendszerét, azonban kivételt tehetnek azon ágazatokkal, amelyek különösen ki vannak téve a hasonló szén-dioxid-kibocsátási korlátokkal nem rendelkező országokban működő termelők által támasztott versenynek. Ráadásul az árverési rendszer nyitott lesz, azaz bármely európai uniós szereplő bármely tagállamban vehet kibocsátási egységeket.
Az ETS-ből származó bevételek a tagállamokat illetik, és olyan célokra kell felhasználni, amelyek segítik az EU-t a környezetbarát gazdaságra való átállásban, így például a megújuló energiaforrásokhoz kapcsolódó, vagy a szén-dioxid kivonása és tárolása területén megvalósuló innovációk, valamint a K+F támogatására. A bevetélek egy részéből a fejlődő országokat kell segíteni az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásukban. A Bizottság számításai szerint a kibocsátási egységek árverezéséből származó bevételek éves szintje akár az 50 milliárd eurót is elérheti 2020-ra.
Az EU immáron negyedik éve működő kibocsátáskereskedelmi rendszere hatékony eszköznek bizonyult az üvegházhatású gázok visszafogásának piaci alapon történő ösztönzésére. A rendszer jelenleg kb. 10 000 ipari létesítményt foglal magában szerte az EU-ban – ideértve erőműveket, olajfinomítókat, acélműveket –, amelyek az EU szén-dioxid-kibocsátásának közel felét teszik ki. Az új rendszerben az összes kibocsátásnak több mint 40 %-át fogja lefedni az ETS. Az adminisztratív teher csökkentése érdekében való tekintettel a 10 000 tonnánál kevesebb szén-dioxidot kibocsátó ipari létesítményeknek nem kell majd részt venniük az ETS rendszerében.
Az olyan ágazatokban, mint az építőipar, közlekedés, mezőgazdaság és a hulladékgazdálkodás (az ETS által nem lefedett ágazatok) a kibocsátási szintet az EU a 2005-ös szinthez képest 10 %-kal fogja csökkenteni. A Bizottság minden tagállam számára egyedi célt határoz meg a kibocsátási szint csökkentésére, illetve megállapítja azokat a célértékeket, amelyekre az új tagállamok adott esetben növelhetik kibocsátási szintjüket 2020-ig. E változások mértéke –20 %-tól +20 %-ig terjedhet.
A szennyező anyagok megfelelően működő piaca mellett a tagállamok mindegyikének sürgősen hozzá kell kezdenie az energiafogyasztás szerkezetének átalakításához. Az EU végső energiafogyasztásában a megújuló energiaforrások aránya ma 8,5 %-ot tesz ki, ami azt jelenti, hogy átlagosan 11,5 százalékpontnyi növekedésre van szükség a 20 %-os célkitűzés 2020-as eléréséhez.
Ennek elérése érdekében a Bizottság ma a tagállamok mindegyike számára egyedi, jogilag számonkérhető célt javasol. A megújuló energiaforrások fejlesztésének lehetőségei tagállamonként eltérőek, és hosszú idő áll rendelkezésre a megújuló energiaforrások üzembe állítására. Ezért fontos a tagállamok számára, hogy határozott elképzelésekkel rendelkezzenek arról, hogy mely területen szándékoznak lépéseket tenni. A tagállamok által elkészítendő nemzeti cselekvési tervekben kell rögzíteni, hogy a tagállamok miként akarják a kitűzött célt teljesíteni, és miként lehet az előrehaladást hatékonyan ellenőrizni.
Amennyiben az EU egészére vonatkozó célok teljesülnek, a tagállamoknak lehetőségük lesz a megújuló energiaforrásokra vonatkozó összeurópai szinten tett erőfeszítések támogatására, nem feltétlenül csak a saját határaikon belül. Ily módon a befektetések oda áramolhatnak, ahol a megújuló energiaforrások a leghatékonyabban termelhetők, ami akár 1,8 milliárd euróval is csökkentheti a célok elérésének költségeit.
A mai javaslat célként tűzi ki továbbá a bioüzemanyagok felhasználásának 10 %-os arányra növelését 2020-ig az EU közlekedési ágazatában. E célkitűzés minden tagállam számára azonos. A fenntarthatóság rendkívül fontos e cél elérése szempontjából – az irányelv világos fenntarthatósági követelményt fogalmaz meg.
A Bizottság elfogadta továbbá a környezetvédelemmel kapcsolatos állami támogatásokra vonatkozó új iránymutatásokat, amelyek támpontul szolgálnak majd a tagállamok részére a fenntartható európai éghajlat- és energiapolitika kialakításához. A 2001-es iránymutatásokkal összehasonlítva az új iránymutatások kiszélesítik a támogatható projektek körét, továbbá megnövelik a támogatásintenzitás mértékét. Az iránymutatások új feltételeket szabnak a környezetvédelmi állami támogatásával kapcsolatos intézkedéseknek, és meghatározó egyensúlyt teremtenek a környezetvédelem nyújtotta előnyök maximalizálása és az állami támogatások versenytorzító hatásának minimalizálása között.
Ha a támogatás nem megfelelő helyre jut, akkor nem hoz környezetvédelmi előnyöket és fennáll a verseny torzításának kockázata, ami alacsonyabb gazdasági növekedést eredményezhet az Európai Unióban.
Háttér
2007. január 10-én a Bizottság elfogadta az energiapolitikai és éghajlat-változási javaslatcsomagot, amelyben felkérte a Tanácsot és az Európai Parlamentet az alábbiak jóváhagyására:
- az EU vállaljon egyoldalú kötelezettséget az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 2020-ig legalább 20 %-kal történő csökkentésére az 1990-es szintekhez képest, illetve vállaljon kötelezettséget a 2020-ig megvalósuló 30 %-os csökkentésre, amennyiben sikerül átfogó nemzetközi éghajlat-változási egyezményt megkötni;
- a megújuló energiaforrások 20 %-os arányának kötelező előírása az EU számára, beleértve a bioüzemanyagok arányára vonatkozó 10 %-os célkitűzést.
Ezt a stratégiát mind az Európai Parlament, mind az EU vezetői elfogadták az Európai Tanács 2007. márciusi ülése során. Az Európai Tanács felkérte a Bizottságot, hogy dolgozzon ki konkrét javaslatokat többek között arról, hogy miként lehetne a célok elérése érdekében tett erőfeszítéseket megosztani a tagállamok között.
Ez a javaslatcsomag a válasz e felkérésre. Egymással szorosan összefüggő kulcsfontosságú szakpolitikai javaslatokat tartalmaz. Ezek közé tartozik:
- az EU kibocsátáskereskedelmi rendszeréről (EU ETS) szóló irányelv módosítására vonatkozó javaslat;
- a Közösségnek az üvegházhatást okozó gázoknak az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere által nem lefedett ágazatokban (közlekedés, építőipar, szolgáltatások, kisebb ipari létesítmények, mezőgazdaság és hulladékgazdálkodás) történő csökkentésével kapcsolatos egyoldalú vállalása teljesítése érdekében tett erőfeszítések megosztásáról szóló javaslat;
- a megújuló erőforrások előmozdításáról szóló irányelv, amely mindkét fenti cél elérését segíteni fogja.
A csomag részét képezi még a szén-dioxid kivonásáról és tárolásáról szóló jogi keretre vonatkozó javaslat, továbbá a szén-dioxid kivonásának és tárolásának bemutatásáról szóló közlemény, valamint a környezetvédelmi célú állami támogatásokról szóló új iránymutatások.
