Az Európai Unió új terrorellenes intézkedéscsomagjának eredményeként a tagállamok számára kötelezővé válna a légiforgalmi utasokra vonatkozó adatok gyűjtése és tárolása – alapvetően az Egyesült Államokkal tavaly megkötött egyezmény mintájára.
Franco Frattini biztos november 6-án indítja meg hivatalosan azt a jogalkotási folyamatot, melynek eredményeként az Egyesült Államokban már kidolgozott légiutas-nyilvántartás európai megfelelője jönne létre. Az Európai Bizottság idén nyáron, a londoni és glasgow-i repülőtereken meghiúsított terrortámadások után számolt be először a kezdeményezésről. A biztos a múlt hónapban az EP előtt ismertette a Bizottság terrorellenes stratégiáját, melynek keretében azt is hangsúlyozta, hogy az európai terrorveszély legalább akkora, mint az Egyesült Államokban tapasztalható. A veszély elhárításához pedig nélkülözhetetlen a légiutasok adatainak megfelelő gyűjtése és tárolása. Frattini szerint ezáltal az európai rendfenntartó szervek könnyebben azonosíthatják és semlegesíthetik a közbiztonságra nézve kockázatot jelentő személyeket.
A korábbi elképzeléseknek megfelelően nem egyetlen európai központ kezelné a légiutasokról begyűjtött adatokat, hanem a tagállamoknak maguknak kel létrehozniuk az erre szakosodott szerveket, amelyek aztán szükség szerint együttműködnének egymással az adatok felhasználása tekintetében.
Ha a tervezet a jelenlegi formájában kerül elfogadásra, akkor a PNR (Passenger Name Records, Utasnév-adatok) rendszerhez hasonlóan (ld. lent) légiforgalmi utasok helyfoglalására és magára a konkrét útvonaltervre vonatkozó adatokat fogják tárolni a hatóságok. Ebbe a körbe tartozna például a név, a lakcím, a személyazonosító okmányok adatai, a telefonszámok, az utazást szervező irodára, és a foglalás esetleges módosítására vonatkozó információk, viszont az olyan személyes jellegű adatok, mint az etnikai vagy faji hovatartozás, politikai és vallási nézetek, stb. már nem szerepelhetnek a tárolandó adatok között.
Az internetes forrásokban megtalálható javaslat szerint Unió tagállamainak öt évig kell majd őrizniük az utasokra vonatkozó adatokat, azzal, hogy ezt az időtartamot „szükség esetén” legfeljebb további nyolc évvel meghosszabbíthatják.
A tervezet elfogadásához a tagállamok egyhangú támogatásán túl az Európai Parlament jóváhagyása is szükséges. Ez utóbbi elnyerése különösen nehéz feladatnak bizonyulhat annak fényében, hogy a testület az utóbbi időben többször elutasítóan viszonyult a polgári szabadságjogok adatgyűjtéssel történő megnyirbálása ellen. A légiutasok adatainak gyűjtésére vonatkozó tervezetet sokan a kezdetektől fogva elutasítják. A liberális demokrata frakció idejekorán kiadott állásfoglalása szerint a tervezet elfogadása csak tovább erősítené azt a nézetet, hogy a a terrorveszély elhárítása érdekében mindenkit potenciális elkövetőként tartanak nyilván, de semmi nem bizonyítja, hogy az adatok tömeges gyűjtésével valóban el lehetne érni a kitűzött célokat. A csoportba tartozó képviselők ezért felhívták a Bizottságot, hogy csak az USA-ban már létező rendszer hatékonyságának tanulmányozása után tegyen lépéseket egy hasonló európai rendszer kiépítése érdekében.
API, APP, PNR, VIS, SIS II – és kritikák
A javaslat annyiban nem jelent újdonságot, hogy az EU-ban, a légi közlekedést is ideértve, elvileg már kiépültek megfelelő adatvédelmi rendszerek. A nemzetközi polgári légi közlekedés szervezete ICAO előírásainak megfelelően működik az ún. API (advanced passenger information) rendszer. Ezt Európában a 2004-es madridi terrortámadás közvetlen következményeként vezette be a 2004/82/EK irányelv. Lényege, hogy egy ún. APP (Advance Passenger Processing, APP) eljárás során az utas személyes irataiban található adatait a hatóságok a megérkezés előtt megküldik a határellenőrzési hatóságoknak, akik azt összevetik a repülésbiztonságot potenciálisan fenyegető személyek listájával. Persze az API is felvet bizonyos adatvédelmi aggályokat, például, hogy miként állítják össze a „repülésbiztonságot veszélyeztető személyek” listáját. Noha a rendszernek elvileg már tavaly szeptembertől minden tagállamban működnie kellene, mégis csak Spanyolország alkalmazza (idén július óta) teljes, az Egyesült Királyság pedig csak részleges mértékben.
A PNR a fentiekkel szemben az Egyesült Államok és az EU viszonylatában működik. A kettő között létrejött megállapodás eredményeként a felszállás előtt 72 órával az amerikai hatóságok minden egyes utas vonatkozásában megkapnak egy 19 tételből álló adathalmazt, amelyet aztán meghatározott csatornákon keresztül feldolgoznak és akár 15 évig megőriznek. Az alapjául szolgáló egyezmény végső elfogadását több mint két éven át tartó jogvita előzte meg.
Egy „európai PNR” rendszernek a Bizottság által most előterjesztett javaslata szerinti kiépítése sokak szerint azért is érthetetlen, mert mindeközben semmit nem tudni arról, hogy miért nem működik, illetve miért nem alkalmas a kitűzött cél elérésére az elvileg már létező API rendszer.
Ezen túl hamarosan életbe lép a Vízumiformációs Rendszer (VIS) és a második Schengeni Információs Rendszer (SIS II). A VIS biometrikus és személyes adatokat a vízumkérelem benyújtásának helyét és idejét, stb. tartalmazza és célja, hogy azok, akiknek a vízumkérelmét egy tagállam már visszautasította, ne folyamodhassanak kérelemmel egy másik tagállamhoz. A SIS II közös határőrizeti adatbázis, ami migrációs és bűnözési folyamatokat is vizsgál. Az eddigi információk alapján egyáltalán nem világos, hogy miként viszonyulna az új légiforgalmi adatgyűjtési rendszer ezekhez a már megvalósulási fázisban lévő európai rendészeti projektekhez és mindezek mellett szükséges-e egyáltalán annak költséges és időigényes kiépítése.
