Az Európai Unió vezetői október 19-én hajnalban megállapodtak a “Lisszaboni Szerződés” pontos szövegében, amelynek aláírására december 13-án kerül majd sor a portugál fővárosban.
Pénteken (2007. október 19.), lisszaboni idő szerint hajnali két óra körül, a vártnál rövidebb vitát követően José Socrates portugál miniszterelnök bejelentette, hogy megszületett az egyezség, amelyet „Európa győzelmeként” jellemzett. „Ezzel a megállapodással sikerült kitörnünk a patthelyzetből… most már készek leszünk rá, hogy szembenézzünk a világ kihívásaival” – nyilatkozta.
José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke szintén „történelmi jelentőségűnek” nevezte a kompromisszumot, amely „lehetővé teszi az EU számára, hogy cselekedjen”.
A döntés hat év folyamatos belső reformkísérleteinek végére tesz pontot. A reformfolyamat 2002 februárjában kezdődött, amikor az Európai Konvent Valéry Giscard d’Estaing volt francia elnök vezetésével hozzálátott az EU alkotmányának megszövegezéséhez. A tervek azonban kudarcba fulladtak, amikor francia és holland szavazók 2005-ben nemet mondtak a dokumentumra. Az Unió vezetői ezután két évig keresték a kiutat a felemás helyzetből.
Az alku
A megbeszélés utolsó óráiban már csak két fő törésvonal mentén zajlott a vita: Lengyelország és Olaszország igényeire kellett megoldást találni, akik politikai súlyuk növekedését szerették volna elérni a huszonhét tagú Közösségben.
Varsó követeléseire reagálva az ioanninai záradékként ismert döntéskésleltető mechanizmus nyilatkozatként fog szerepelni a szerződésben, azonban szigorú jogi ellenőrzést rendelnek hozzá, amely kimondja, hogy a záradékot csak az összes uniós vezető egyhangú szavazata mellett lehet megváltoztatni. „Mindent elértünk, amit akartunk” – nyilatkozta péntek reggel Jaroslaw Kaczynski lengyel miniszterelnök, hozzátéve, hogy a kompromisszum azt jelenti, országának beleegyezése nélkül a záradékot nem lehet eltávolítani a szerződésből.
A találkozó másik vitás kérdése a 2009-es európai parlamenti választások utáni parlamenti mandátum-elosztás volt. Olaszország ugyanis Franciaországgal és Nagy-Britanniával megegyező számú képviselőre tartott igényt. Az új szerződésben kompromisszumos megoldás született, amely szerint Róma eggyel több képviselőt kap, annak az árán, hogy az EP elnöke ezután nem számít törvényhozónak. Így továbbra is fenntartható a parlamenti képviselők 750 fős maximális létszáma. Az eredeti tervek szerint Olaszország 72, Nagy-Britannia 73 és Franciaország 74 szavazattal rendelkezett volna.
Végül Bulgária az euró helyesírásával kapcsolatos kifogásait is sikerült leszerelni. Szófia tiltakozott ugyanis az ellen, hogy az EU jogi szövegeinek bolgár változatában ne a bolgár helyesírás szerint, „evro”-ként szerepeljen a közös valuta neve. Az alku szerint a bolgár szövegekben egyelőre az EUR rövidítést használják majd, és Szófia ígéretet kapott arra, hogy a kérdésben később megoldást keresnek.
Az új szerződést december 13-án, Lisszabonban írják alá az unió vezetői, jövőre pedig megindul a ratifikációs folyamat, amely a remények szerint 2009 közepére – a következő európai parlamenti választások előtt – be is fejeződik.
Az új szerződés többek között bevezeti az EU elnökének ötéves intézményét, megerősíti a közös kül- és biztonságpolitikai képviselő szerepét, megszünteti a nemzeti vétó lehetőségét olyan területeken, mint például a terrorizmus, valamint szélesebb jogköröket biztosít az Európai Parlamentnek is.
