Optimista volt a portugál elnökség a kormányközi konferencia hétfői fordulója után, bár továbbra is kérdéses a végső lengyel álláspont, és változatlanul zajlik az EP-helyek körüli vita.
Túlsúlyba kerültek a még nyitott kérdések körében azon ügyek, amelyekre eredetileg nem is vonatkozott a leendő Reformszerződés szövegezését célzó júniusi tárgyalási mandátum – derült ki a külügyminiszterek luxembourgi csúcs-előkészítő tanácsülésén. Lobo Antunes portugál európai ügyi miniszter a hétfő délelőtti találkozót úgy jellemezte, mint amelyik “nagyon kedvező légkörben” zajlott, és amit “egyértelmű politikai akarat”, a megállapodás iránti “elkötelezettség” hatott át. Szavai szerint vonatkozott ez a lengyel miniszter felszólalására is, ami úgymond “bátorító” és “igen világos” volt. Ezen a ponton azonban ő is elismerte, hogy “nem vagyunk még a megoldásnál”, és hogy az egyik legtöbb időt továbbra is a lengyelek által favorizált – szavazáskor elvben a kisebbségi blokkolás érdekében bevethető – “Ioanninai formula” szerződéses értelmezése körül zajlott. Úgy vélte ugyanakkor, hogy “közelebb vagyunk (a megállapodáshoz), mint akár egy hónapja”.
Kiszivárgott értesülések szerint Ioannina kapcsán ismét előtérbe került annak lehetősége, hogy mégiscsak a leendő szerződés mellékleteként – de továbbra sem a főszöveg részeként – rögzítsék, de végső megállapodás még nincs. Mindeközben diplomata körökben némi aggodalommal tekintenek a csütörtök-pénteki csúcs elé, nem lévén biztosak abban, milyen politikai megnyilvánulásra számíthatnak a lengyel elnök részéről, tekintettel a fivére által vezetett kormánykoalíció akkor már csak alig néhány napos mandátumára és a hétvégi lengyelországi választásra.
A szerződés tárgyalási mandátumán kívüli ügyek közül továbbra is az egyik legérzékenyebbnek az európai parlamenti helyek újraosztása számít. Romano Prodi olasz kormányfő változatlanul arra készül, hogy felveti kérdést a lisszaboni csúcson, jól lehet, múlt héten sietett ismét leszögezni, hogy “a két kérdés jogilag teljesen független egymástól”. Jogilag igen, de politikailag nem – mutatnak rá olasz megfigyelők, és utalnak bizonyos időbeli sorrendiségre. A Reformszerződés új szavazati arányokra – így a tagországokat ma bizonyos “szavazati blokkokba” soroló jelenlegi Nizzai Szerződést felváltó majdani, népességarányos kettős többségre – való áttérés éppen a lengyelekkel kötött kompromisszum értelmében ténylegesen csak 2014-ben esedékes. Az EP többsége által elfogadott Lamassoure-jelentés ugyanakkor már a 2009-ben összeülő új parlamentben lakosság-arányos képviseletet vezetne be, az EU/EK történetében először kevesebb EP-helyet biztosítva Olaszországnak, mint az addig vele mindig azonos súllyal rendelkező Franciaországnak és Nagy-Britanniának. A múlt heti EP-szavazás a helyek elosztásáról ugyan kilátásba helyezte, hogy a képviseleti súlyt a jövőben majd ne a lakosság, hanem az állampolgárság arányában határozzák meg, és hogy ennek megalapozásához az “állampolgár” pontos fogalmát tisztázni fogják. Ám ez is csak a 2014-es EP-választások idejére esedékes – mutatnak rá olasz részről.
Olasz olvasatban tehát 2014 kétszeresen is új helyzetet teremt. Általánossá teszi – a tanácsi szavazásban is – a népességarányos elvet (a kettős többség tényleges alkalmazásával), illetve az EP vonatkozásában hivatkozási alappá válhat az “állampolgár-arányos” helyelosztás, ami Olaszország számára sok mindent orvosolna, hiszen olaszok milliói élnek az anyaországon kívül. A “logikus” megoldás olasz megítélés szerint az lenne, ha addig is, míg ez a 2014-es átállás bekövetkezik, megtartanák a tanácsi szavazásnál alkalmazott “országcsoport” elvet, aminek értelmében a francia-olasz-brit súly megegyezik. Mivel ennek elfogadtatására az EP mostani döntésekor nem nyílt mód, Prodi ezért akar most a csúcsszinten orvoslást keresni, ami politikailag óhatatlanul összekapcsolja majd a problémát a szerződés egészének a végső vitájával és elfogadásával – mutatnak rá szakértők. (Olasz sajtóértesülések szerint egyébként az egyik lehetséges forgatókönyv alapján a 74 képviselőt kiállító Franciaország “önként” esetleg lemondhatna Olaszország javára egy helyről, ily módon a briteknek is kijáró 73 képviselőre hozva fel az olasz helyek – illetve csökkentve a francia helyek – számát.)
Az EP-székek elosztása mellett hétfőn is felmerült az – ugyancsak mandátumon kívüli – európai bírósági főtanácsnoki kérdés (amely révén esetleg Lengyelország egy állandó főtanácsnoki széket kaphatna “együttműködő készsége” kompenzálására). Téma volt Ausztria azon igénye is, hogy a szerződés adjon módot a felsőfokú tanintézményekben bizonyos “kvóták” megállapítására a más EU-országokból érkező hallgatók számára (ld. BruxInfo 2007. 10. 10.) Értelemszerűen egyik kapcsán sem jutott az eszmecsere bármilyen egyezségig (túl azon, hogy az utóbbi kapcsán – Antunes szerint – “bátorították”, hogy az Európai Bizottság és Ausztria jusson megállapodásra a diákvitában. Osztrák értesülések szerint kompromisszum lehet például, ha a Bizottság felfüggeszti jelenlegi, e tárgyban folytatott kötelezettségszegési eljárását Ausztria ellen, és néhány éves “megfigyelési időszakot” rendelnének el.).
Összességében a portugál európai ügyi miniszter azt hangsúlyozta, hogy a soros elnökség “mindent megtesz” a Reformszerződéssel kapcsolatos csütörtök-pénteki lisszaboni “végső megállapodás” érdekében, és igyekezett azt is sugallni, hogy erre úgymond ma jobbak az esélyek, mint eddig bármikor. Azon kérdés megválaszolása elől azonban már inkább kitért, hogy becslése szerint milyen hosszú csúcstalálkozóra célszerű számítani a hét második felében a portugál fővárosban.