Az Európai Közösségek Bírósága ezen a héten négy ügyben tesz különböző eljárási lépéseket. Így Németország kapcsán a jövedelemadó-törvény kerül napirendre.
Szó esik majd az olasz televíziós piacon kialakult patthelyzet közösségi jogi értékeléséről, továbbá pályázati eljárás nélkül megújított lóversenyfogadásra vonatkozó koncessziókról is. Ausztria ügyében pedig a felső-ausztriai tartományi törvénytervezettel kapcsolatos vitában foglal állást a Bíróság.
C-76/05 Schwarz és Gootjes-Schwarz, valamint C-318/05 Bizottság kontra Németország
A C-76/05. sz. ügyben a kölni pénzügyi bíróság azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy a személyek szabad mozgása, a munkavállalók szabad mozgása, a letelepedés szabadsága, illetve a szolgáltatásnyújtás szabadsága elvébe ütközik-e, hogy a német jövedelemadó-törvény 1998. és 1999. években hatályos változata szerint bizonyos német iskolák részére fizetett tandíjak figyelembe vehetők adócsökkentő hatású különleges kiadásként, a Közösség területén máshol található iskolák részére fizetett tandíjak azonban nem.
A C-318/05. sz. ügyben a Bizottság azért indított keresetet Németország ellen, mivel álláspontja szerint a német jövedelemadó-törvény nem egyeztethető össze a szolgáltatásnyújtás szabadságával és az EK-Szerződésben foglalt, a szabad mozgással kapcsolatos jogokkal.
E törvény értelmében a németországi adóalanyoknak lehetőségük van arra, hogy adóköteles jövedelmükből különleges kiadásként levonják az államilag engedélyezett vagy elismert magániskolák számára befizetett tandíj 30%-át. Más tagállamban található magániskoláknak befizetett tandíj esetében nincs ilyen levonási lehetőség.
A Bizottság úgy véli, hogy hátrányos megkülönböztetést valósít meg a külföldi magániskolák kizárása az ismertetett adókedvezményből. A Bizottság álláspontja szerint a külföldi magániskolák hátrányos adózási helyzetbe hozása sérti mind a külföldi magániskolák szabadságát a szolgáltatásnyújtás terén, mind pedig azon németországi adóalanyok szolgáltatások igénybevételére irányuló szabadságát, akik gyermekeiket külföldi magániskolába kívánják küldeni. Ezenkívül, a Bizottság szerint, ha a külföldi magániskolák el akarják kerülni azt a versenyhátrányt, amelyet ügyfeleik hátrányos adózási helyzete okoz nekik, arra kényszerülnek, hogy Németországban telepedjenek le. Ez pedig megengedhetetlen beavatkozást jelent a letelepedés szabadságába.
Végül a Bizottság szerint az adólevonási lehetőség korlátozása sérti azoknak a polgároknak a szabad mozgáshoz való jogát, akik más EU tagállamokból Németországba akarnak költözni, gyermekeiket azonban továbbra is a származási országban kívánják iskolába járatni. Ugyanez vonatkozik a más tagállamokban élő német állampolgárokra, akik Németországban továbbra is teljes körű adókötelezettséggel rendelkeznek. Õk is hátrányos helyzetbe kerülnek, ha gyermekeiket nem Németországban található magániskolába akarják küldeni.
Stix-Hackl főtanácsnok 2006. szeptember 21-én megtett indítványában úgy vélte, hogy a német jövedelemadó-törvény vitatott rendelkezései nincsenek összhangban a közösségi joggal.
C-380/05 Centro Europa 7 kontra Ministero delle Communicazioni e Autorità per le garanzie nelle Communicazioni és mások (IT)
Ez egy előzetes döntéshozatali eljárás keretében tárgyalt ügy, melynek tárgya az olasz televíziós piacon kialakult patthelyzet közösségi jogi értékelése. A Centro Europa 7 nevű társaság ugyanis szabályos versenyeljárás eredményeként koncessziós jogot szerzett televíziós hálózat működtetésére, e jogával azonban a gyakorlatban nem tud élni, mivel az olasz hatóságok még nem jelölték ki a tevékenység folytatásához szükséges frekvenciákat. Az említett versenyeljárás kiírására egyébként azért volt szükség, mert a televíziós műsorszolgáltatás olasz piacán monopolisztikus-duopolisztikus helyzetek jöttek létre, ezek felszámolását pedig az Olasz Alkotmánybíróság határozatban rendelte el. A frekvenciák kijelölésének elmaradása miatt a koncessziót újonnan elnyerő, eddig a piacon jelen nem lévő Centro Europa 7 nem tud a piacra belépni, a versenyellenes magatartást tanúsító műsorszolgáltatók pedig a versenyeljárás lezárulása és a frekvenciák kijelölése közötti átmeneti időszakban – az olasz hatóságok jóváhagyásával – is zavartalanul folytatják tevékenységüket. A Centro Europa 7 szerint ez a helyzet, és az azt lehetővé tevő olasz jogszabályi környezet ellentétes a közösségi joggal, ezért a cég olasz bíróságokhoz fordult. Az ügyben eljáró Consiglio di Stato tíz kérdést intézett előzetes döntéshozatali eljárás keretében az Európai Bírósághoz, többek között, a televíziós műsorszolgáltatást érintő közösségi irányelvek értelmezését kérve.
C-439/05 P Land Oberösterreich kontra Bizottság és C-454/05 P Ausztria kontra Bizottság egyesített ügyek
2003-ban a Bizottság nem találta a közösségi joggal összeegyeztethetőnek azt a felső-ausztriai tartományi törvénytervezetet, amely Felső-Ausztriában – a 2001/18. sz. EK-géntechnológiai irányelvtől eltérve – megtiltotta volna a géntechnológiával módosított vetőmagvak és szaporítóanyagok alkalmazását, valamint a transzgenetikus állatok tenyésztését, illetve vadászat vagy halászat céljából a környezetbe való visszaengedését.
A Bizottság szerint ugyanis nem teljesültek azok a feltételek, amelyek az EK-géntechnológiai irányelvtől való eltéréshez szükségesek lettek volna. Ausztria és Felső-Ausztria tartomány ezt követően az Elsőfokú Bíróságtól kérték a Bizottság elutasító határozatának megsemmisítését. Azzal érveltek, hogy a törvénytervezet a legújabb tudományos eredményeket veszi figyelembe, és annak elfogadása és alkalmazása szükséges a természetes környezet védelméhez és megőrzéséhez.
Véleményük szerint gyakorlatilag lehetetlen biztosítani a hagyományos és környezetbarát, géntechnológiától mentes növénytermesztésnek, valamint a természetes növényállománynak a géntechnológiával módosított szervezetek kiterjedt alkalmazásával való együttélését. Emellett nem zárható ki a környezet, a növény- és állatvilág károsodásának veszélye sem. Ráadásul Felső-Ausztriában a kis területen folytatott biogazdálkodás a jellemző, ami az irányelv alkalmazása szempontjából különös probléma elé állítja a régiót.
2005. október 5-én meghozott ítéletében az Elsőfokú Bíróság elutasította Felső-Ausztria tartomány és Ausztria keresetét. A felperesek az Elsőfokú Bíróság ezen ítélete ellen fellebbezést nyújtottak be az Európai Bírósághoz.
Sharpston főtanácsnok 2007. május 15-én megtett indítványában a felperesek kérelmének elutasítását javasolta az Európai Bíróságnak.
C-260/04 Bizottság kontra Olaszország
A Bizottság annak megállapítását kéri az Európai Bíróságtól, hogy Olaszország azzal, hogy a pénzügyminisztérium pályázati eljárás nélkül megújított 329 lóversenyfogadásra vonatkozó koncessziót, megsértette az átláthatóság alapelvét és a közzététel kötelezettségét, amelyek az EK-Szerződés 43. és azt követő cikkeiben foglalt szabad letelepedés jogából, valamint a 49. és azt követő cikkeiben foglalt szolgáltatásnyújtás szabadságából következnek.
A Bizottság álláspontja szerint – jóllehet a lóversenyfogadások fogadására és gyűjtésére mint szolgáltatásra vonatkozó koncessziók nem tartoznak a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 92/50/EGK irányelv alkalmazási körébe – a C-324/98. sz. Teleaustria ügyben hozott ítéletből az következik, hogy az ezen koncessziók odaítéléséért felelős nemzeti közigazgatási szervek ennek ellenére kötelesek az EK-Szerződés alapelveit tiszteletben tartani, különösen az állampolgárságon alapuló megkülönböztetés tilalmát, amely az EK-Szerződés szabad letelepedést és a szolgáltatásnyújtás szabadságát kimondó rendelkezéseiből ered. A koncessziók odaítélésére éppúgy, mint meghosszabbításukra, illetve megújításukra ugyanezen alapelvek vonatkoznak. A közösségi jogból fakadóan egy koncesszió meghosszabbítása vagy megújítása egyenértékű egy új koncesszió odaítélésével, így annak meghosszabbítására vagy megújítására is csak a közösségi jog tiszteletben tartásával kerülhet sor.
A Bíróság a C-275/98 Unitron Scandinavia és 3-S ügyben kimondta, hogy az állampolgárságon alapuló megkülönböztetés tilalmának alapelve “többek között átláthatósági kötelezettséget keletkeztet a célból, hogy a döntéshozó szerv meggyőződhessen arról, hogy a nevezett alapelvet tiszteletben tartották”.
Az átláthatóság követelménye arra kötelezi a döntéshozó szervet, hogy minden lehetséges ajánlattevő számára kellő mértékben biztosítsa a megfelelő közzétételt, miáltal a szolgáltatások nyújtásának piacán versenyhelyzet alakulhat ki, és ellenőrizhetővé válik az odaítélési eljárás pártatlansága.
A Bizottság véleménye szerint teljesen nyilvánvaló, hogy az olasz hatóságok nem tartották tiszteletben az átláthatóság fentebb említett elvét, amikor is pályázati eljárás nélkül 2006. január 1-jéig megújították a korábbi jogosultak 329 koncesszióját lóversenyfogadások fogadására és gyűjtésére.
Sharpston főtanácsnok 2007. március 29-én megtett indítványában úgy vélte, hogy Olaszország megsértette az átláthatóság alapelvét és nem tett eleget közzétételi kötelezettségének.
