A Deloitte 2007-ben is közzétette immár hagyományos társasági adó felmérését. A 207 országot magában foglaló jelentés átfogó képet ad arról, hogy országonként milyen adó-politikai eszközöket alkalmaznak a gazdasági célok megvalósításához. A felmérés a társági adókulcsokat, a forrásadó, illetve az indirekt adó alakulását vizsgálja, mind országonként, mind pedig időrendi összehasonlításban.
A több mint 200 országra kiterjedő felmérés részletessége és kronologikus összehasonlítása általános képet ad arról, hogy országonként milyen stratégiát követnek a gazdaság-élénkítés és befektetés ösztönzés területén, illetve arról, hogy milyen módon próbáljak egyensúlyban tartani költségvetésük bevételi oldalát.
Ugyanakkor fontos figyelembe venni azt, hogy a társasági adókulcsok alakulása önmagában nem ad átfogó képet egy adott ország adópolitikájáról. Ennek oka az, hogy országonként eltérő az adóalap kiszámításának módszere, ami az összehasonlításokat nagymértékben megnehezíti. A Deloitte felmérésének legnagyobb értéke az, hogy segítségével bizonyos tendenciák rajzolódhatnak ki, illetve a kronologikus összehasonlítások lehetőséget adnak bizonyos következtetések levonására is. A két legújabb EU tag, Bulgária és Románia például az elmúlt négy év során fokozatosan csökkenti társasági adókulcsait, Bulgária 19.5%-ról 10%ra, míg Románia 25%-ról a magyarországival megegyező 16%ra. Az ő esetükben az adócsökkentésnek minden bizonnyal a befektetés ösztönzés volt a célja.
A magyar 16% továbbra is az alacsony társasági adókulcsok körébe tartozik, az EU-n belül csak Bulgária, Ciprus, Írország és Lettország “előzi meg” Magyarországot. “Az alacsony társasági adókulcs önmagában nem feltétlenül hat ösztönzőleg a befektetésekre. Fontos azt is megnézni, hogy az adó alapja milyen módon kerül kiszámításra. Itt az egyes országok eltérő kedvezményeket alkalmaznak, például Magyarország a kutatás-fejlesztési költségeket kétszer engedi érvényesíteni adózási szempontból, ezáltal arra ösztönözve a vállalkozásokat, hogy hazánkban végezzenek ilyen tevékenységet.” mondta Dr. Kövesdy Attila, a Deloitte Zrt. adó partnere.
Dr. Kövesdy Attila hozzátette: “Ugyan az Európai Unióban a Bizottság részéről törekvés van arra, hogy egységes társasági adóalapot (de nem egységes adókulcsot) hozzanak létre, kétséges, hogy ennek lesz-e kézzel fogható eredménye, hiszen a tagállamok szeretnék megőrizni azon képességüket, hogy olyan adórendszert működtessenek, amely gazdaságpolitikai céljaikat támogatja. Nyilvánvaló, hogy egy egységes társasági adóalap e törekvésükben nagy mértékben korlátozná a tagállamokat. További kérdés lehet, hogy mennyire lehet egységes és verseny semleges egy olyan társasági adórendszer, ahol az adóalap ugyan harmonizálva van, de az adó kulcsok eltérhetnek.”
A tőkének nem csak az adószint számít
Végül fontos megjegyezni, hogy önmagában a társasági adó mértéke nem határoz meg befektetetési döntéseket, hiszen például Kínába vagy Indiába, a magas társasági adókulcs ellenére is, rendkívül nagy a működőtőke beáramlás.
A kronologikus összehasonlítás alapján megállapítható, hogy az országok jellemzően szinten tartják, vagy csökkentik társasági adókulcsaikat. A 207 országból mindössze 6 (Grönland, Kuvait, Luxemburg, Holland Antillák, Fülöp-szigetek, Sri Lanka) olyat találunk, amely 2004 és 2007 között emelte, még ha kis mértékben is, társasági adókulcsát. A legdrasztikusabb változás Kuvaitban történt, ahol a 2004-es 0% 2007-re 0-55%ra módosult.
