Az Európai Bizottság értékelése szerint hatékonynak bizonyult az európai elfogatóparancs, mert annak nyomán több mint 1700 gyanúsított tartóztattak le Európában. A kiadatási idő egy évről 6 hétre csökkent.
Az európai elfogatóparancs révén történt egyik legszembetűnőbb előrelépés a Bizottság szerint az volt, hogy jelentősen csökkent a kiadatással kapcsolatos átadási eljárások időtartama. Egy átadási kérelem átlagosan kevesebb mint 6 hetet igényel, amennyiben a személy nem járul hozzá átadásához. Amennyiben hozzájárul, az átlagos átadási idő 11 nap, míg a régi rendszerben ezek a kérelmek akár több mint egy évig is elhúzódhattak.
Brüsszel szerint az eszköz sikerét mutatja az is, hogy az egy évben kiadott európai elfogatóparancsok száma nő. 2005-ben a kiadott európai elfogatóparancsok száma (több mint 6900) 2004-hez viszonyítva megduplázódott, és így 1700 személyt azonosítottak és tartóztattak le. Az 1700 személyből 1532 esetében került sor átadásra.
A Németországban, Lengyelországban és Cipruson a kerethatározat átültetése során felmerült, a végrehajtó állam állampolgárságával rendelkező személyek átadásával kapcsolatos valamennyi alkotmányjogi problémát megoldották. Bár ezen államok mindig bizonyos feltételek mellett adják át állampolgáraikat, az európai elfogatóparancsot ma mind a 27 tagállam alkalmazza.
A Tanács által 2002. június 13-án elfogadott, az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló kerethatározat a hagyományos kiadatási eljárással szakítva a keresett személyek átadása érdekében új eszközt hozott létre. A kiadatási eljárással szemben az európai elfogatóparancs ugyanis teljes egészében bírósági (bírák között zajló) eljárás, amelybe a politikai szervek nem avatkozhatnak bele. Az elfogatóparancs kötelező határidőket tűz ki az eljárás lefolytatására, egységes formanyomtatvány használatát írja elő, továbbá meghatározza a végrehajtás megtagadásának okait, amelyek a kerethatározat által felsorolt korlátozott számú esetben alkalmazhatók.
